Félt a repüléstől, ezért kegyetlenül berúgott a fedélzeten
Léteznek szélsőséges esetek
És persze a félelem, az izgatottság, az idegesség érzéke is mindenkinél másképp jelentkezik. Van, aki kényszeresen megpróbálja leplezni rémületét, inkább kinéz az ablakon, tenyerébe temeti az arcát, úgy tesz, mintha aludna, az utazási tudnivalókról és biztonsági előírásokról szóló prospektust kémleli, azt a látszatot keltvén, mintha elmélyülten olvasna, vagy épp csevegéssel próbálja meg elütni az időt. De mit tegyünk akkor, ha úrrá lesz rajtunk a pánik, és mélyen befészkeli magát az elménkbe az őrjítő tudat, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhatunk, és csúnya véget érhet az életünk? Repülőutakon sajnos nem ritkák az efféle pánikkitörésekkel küszködő utasok, és a személyzetnek ilyen esetekben mindent meg kell tenniük azért, hogy az illető visszanyerje a lélekjelenlétét, és viselkedésével ne keltsen félelmet, zavarodottságot másokban, illetve ne vonja magára a többi utas figyelmét. Azonban léteznek különösen szélsőséges esetek is: amikor az utasnak nemcsak telemegy a nadrágja, de ráadásul mégcsak nem is fér a bőrébe, és roppant egyedi módszert talál ki arra, hogy átvészelje a "horrorutazást".