Varázslatos égi látványossággal veszi kezdetét az új esztendő, és nem, nem a tűzijátékról van szó

Az első furcsaság, amivel szembesülünk, az az elnevezés. Minden raj arról a csillagképről (vagy konkrétan egy csillagról) kapja a nevét, ahová a meteorrajhoz tartozó hullócsillagok által kirajzolt vonalak visszafelé meghosszabbítva összefutnak. Ezt hívjuk a raj radiánsának. A Perseidák radiánsa a Perseus csillagképbe, a Geminidáké a Geminibe, a Quadrantidák radiánsa viszont a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik – akkor miért nem Bootidákról van szó? A válaszhoz fel kell lapoznunk a tudománytörténettel foglalkozó könyveket: az égbolt azon területére, ahová a radiáns esik, Jérôme Lalande francia csillagász javasolt új csillagképet 1795-ben, amelyet Quadrans Muralisnak, azaz Fali Kvadránsnak nevezett el. 1825-ben jöttek rá hogy a január eleji meteorok radiánsa az akkor még létező csillagképben van, 1839-ben pedig arra, hogy visszazatérő meteorrajról van szó. Ezt a kissé mesterkéltnek tűnő konstellációt az 1922-es, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által kidolgozott, modern csillagképlista viszont már nem tartalmazta. Így hát a Quadrans Muralis élt 127 évet – a meteorraj elnevezése viszont az elnevezési hagyományokat megtartva továbbra is Quadrantidák maradt.