Ott voltam a MÁV vonatán, ami majdnem ütközött, de a túlélőtúra csak ezután következett

Erről az esetről most nem a MÁV tehet, azonban a tájékoztatás hiánya alaposan megnehezítette a dolgunkat. A vonatom 13 óra 19 perckor indult Budapestről, és este 22 órára sikerült elérni "vele" Nyíregyházára.

Egy esküvő után, halálosan fáradtan nem gondoltam volna, hogy bele kell vágni egy ilyen túlélőtúrába

A sors egy kalandos hazaúttal ajándékozott meg tengernyi embert vasárnap délután. A Budapestről Záhonyba tartó Nyírség IC megúszott egy ütközést, de a "nagyobb gond" csak ezután kezdődött. Szinte mindenki feltette magának a kérdést: „most hogyan fogok hazajutni?”. Azonban még ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük azzal, hogy a legjobb barátom esküvőjén jártam Budapesten. Odafelé kocsival vittek minket (érdekesség, hogy az autópályán szintén volt két baleset egymás után, szóval még ott is történtek dolgok.)

Az elején minden gördülékenyen ment. Az esküvő után, a hotelben nyugodtan megreggeliztünk, a barátaim kivittek kocsival az állomásra, előtte még egy zárópálinkára is volt idő, mert miért is ne, aztán irány haza. Ha tudom, mi fog történni, gyorsan fogok egy telekocsit, vagy maradok a fővárosban még egy estét.

Mi okozta a bajt? Vasárnap délután Szajol és Szolnok között, Millérnél egy magántársaság szerelvény nélkül közlekedő mozdonya nem állt meg egy számára tiltó jelzést adó jelzőnél, egy váltót megrongált és arra a vágányra haladt ki, ahol az ellenkező irányban a Budapestről Záhonyba tartó Nyírség IC szabályosan haladt. A két vonat 200 méterre állt meg egymástól, szóval húzós volt a dolog.

A mozdonyvezető bejelentette, hogy itt ragadtunk a semmi közepén, innen biztosan nem fogunk továbbmenni sehova. Jelzem, hogy kivételesen 1+ osztályra vettem jegyet, mert hátra akartam dőlni, és pihenni. A legnagyobb problémám még az volt az elején, hogy nincs nyitva a bisztrókocsi. Erre ingattam picit a fejemet, de hát na, előfordulhat, hogy az ott dolgozó lebetegedik, és nincs ki pótolja. Közben a velem szemben lévő srác olyan tahó módon aludt, hogy majdnem ledugta a lábát a torkomon. De kit érdekel a dolog, amikor 16.30-ra már Nyíregyházán leszek, a párom visz egy másik családi rendezvényre, és lehet még egy utolsót chillezni. Szóval igyekeztem bevenni a ”letojom” tablettát, semmi se érdekelt. Azonban a sötét fellegek már gyülekeztek, aztán le is álltunk végleg.

A hazaérkezés helyett jöttek a katasztrófavédők, akik segítettek nekünk átszállni egy másik vonatra. Ez is egy tortúra volt, mert a szintkülönbség miatt gyakorlatilag nem leszálltál, meg felszálltál, hanem át kellett szökkenni, mint egy nindzsa. Rengeteg katasztrófavédő volt ott, így aki nem mert szökkenni, annak segítettek le és felszállni, mert nem volt peron. Ugye nem állomáson voltunk, hanem tényleg a semmiben álltunk. Ennek a vonatnak az volt a feladata, hogy visszavigyen minket Szolnokra. Itt persze én már elkezdtem a városban hotelszobákat nézni, mert mondom, ha valamihez abszolút nincsen kedvem most, az ez. Ahhoz meg elég vacakul álltunk meg, hogy én bármelyik barátomat, vagy családtagomat iderángassam autóval.

Azt hinnéd, hogy ez a vonat elindult időben visszafelé? Dehogy indult… Ott álltunk alapból Nyírség IC 614-en egy csomó ideig. Utána meg kellett várni, hogy mindenki átszálljon. Voltak külföldiek, akik inkább besörözve gitározgattak. Ők igazából szerintem azt is letojták volna, ha maradnak a Nyírség IC-n a semmi közepén.

Lapozz még egyet, a cikk folytatódik!