3000 métert zuhant és 11 napig bolyongott a dzsungelben a repülőgép-katasztrófa egyedüli túlélője

A csodás megmenekülés
Másnap reggel távoli hangokra, emberi beszédfoszlányokra riadt fel. A legyengült és elgyötört fiatal lány először azt hitte, hogy hallucinál a közeli vég jeleként. De a hangok egyre jobban felerősödtek; két halász közeledett a kunyhó felé. „Az első férfiról, akit megpillantottam, azt hittem, hogy egy angyal” – emlékezett vissza Juliane Koepcke megmenekülésének hihetetlen pillanatára. A halászok is megdöbbentek a krónikusan lesoványodott, sebekkel borított lány látványától, akit megitattak, megetettek, majd másnap magukkal vittek a falujukba. A súlyos légi katasztrófa híre addigra már az isten háta mögötti községbe is eljutott. A helyi orvos, miután megvizsgálta a lányt, azonnal riasztotta a hatóságokat.
Tizenegy nap viszontagságai után a perui légierő egyik helikoptere landolt a faluban, abból elsőként Hans-Wilhelm Koepcke szállt ki; a férfi hangosan zokogva rohant elveszettnek hitt gyermekéhez, akivel hosszasan összeölelkezett. Juliane Kopecke 1972. január 4-én visszatért az életbe.
A kutató-mentő alakulatok Juliane útmutatása alapján hamarosan megtalálták az őserdőbe zuhant gép roncsait, és az áldozatok holttesteit. Ekkor vált bizonyossá, hogy Juliane édesanyja, Maria sem élte túl a katasztrófát.
A baleset körülményeit kivizsgáló bizottság zárójelentése megállapította, hogy a légi katasztrófát bűnös emberi felelőtlenség okozta; a kapitány azzal, hogy nem fordult vissza, hanem felelőtlen könnyelműséggel a zivatarfrontba kormányozta a gépet, magát, a gépét, és az utasait is halálra ítélte. A sok botrányt megélt LANSA légitársaság nem élte túl az újabb súlyos incidenst; a perui légügyi hatóság véglegesen visszavonta a társaság működési engedélyét.
Juliane Kopecke szülei példáját követve és gyermekkori álmát valóra váltva maga is zoológus lett. A Kieli Egyetemen szerzett diplomát és doktori tudományos fokozatot, majd visszatért Peruba, ahol mind a mai napig az emlősök elismert szakértőjeként dolgozik.
Előfordul, hogy akkor a tömeg egy óceánjárón, hogy még egy Titanicos képet sem tudunk csinálni úgy, hogy abba ne lógjon bele minimum négy turista.

























