Különleges Franciország - az útinapló folytatódik
Három zsák paprika a csomagtartóban, 130 km/h-val a belső sávban, Bajorország mélyén. Végre elérjük Franciaországot, és megismerkedünk a kedves lotaringiaiakkal. Mert vannak olyanok is, igaz, vagy vietnámiak, vagy afrikaiak.
Ha nem olvastad az első részt, ide kattintva megtalálod.
A vészjósló üzenet, mely kényszerpihenőhöz vezetett, végül szinte ártalmatlannak bizonyult. Egy diesel üzemű autóknál általános karbantartási művelet szükségességére hívta fel a figyelmem. Ez annyiból állt, hogy egy gyors tankolás után a Donautahl pihenőhelyet padlógázzal hagytuk el, és pár percig így kellett vezetni az autót. Nem tagadom, élveztem, és a célunkhoz is közelebb kerültünk. Néhány Németországban elkerülhetetlennek bizonyuló dugót leküzdve este hét óra tájban Saarbrücken és Forbach közt hajtottunk át a francia határon. Végre itthon, gondoltam. Persze ilyenkor vegyes érzelmek dúlnak az emberben, tudván mit hagyott hátra, és csak sejtvén mi vár rá.
Józsi bérleménye
Már út közben sokat tanultam, míg Metz városáig elkocsikáztunk. A határon volt olyan falu, ahol az utca bal oldalán álló házsor Franciaországhoz tartozik, míg a szemközti épületek német területet foglalnak. A két állam erősen eltérő jövedékiadó-politikája rányomja bélyegét az utcaképre: a francia oldalon minden házban dohánybolt üzemel, hisz a németek előszeretettel járnak ezekbe az üzletekbe a jóval megengedőbb jogi szabályozás, és alacsonyabb árak miatt. Megismerkedtem az úthálózat számozásának rendszerével, a francia rendszámtáblák jelentésével, és persze olyan földrajzi alapvetésekkel, mint hogy Metz város Moselle megye székhelye, és a vele összeépült külvárosai közül mi egy Montigny-lès-Metz nevű kisvárosban fogunk lakni Józsi bérleményében.
Békés Lotaringia
A következő napok - mi több hetek - azzal teltek, hogy megkopott párizsi franciaságom aktualizáljam a helyiek tájnyelvéhez, és életmódjához. Alapvetően nagyon békés és udvarias emberek élnek Lotaringiában, sok számunkra különös szokással. Némi dél-európai és keleti tapasztalattal szemlélve érthetetlenül nyugodtan vezetnek, rendezetten állnak sorban, kedvesen közelítenek az idegenekhez is. Már öt éve felfigyeltem Párizsban a szerfelett barátságos modorra, de az északkeleti mentalitás messze túlszárnyalja a fővárosit e tekintetben.
Első reggel egy autómosóhoz indultunk, hogy az út porát lemossuk a járgányról, majd bevezetést kaptam a használt cikk kereskedések működésébe. A franciák imádnak olcsón, másodkézből vásárolni, így Törökbálint méretű külvárosok zsúfolásig vannak töltve hipermarket méretű ócskásokkal és bizományi kereskedésekkel. Ezekben a CD lemezektől a kerékpárokon, műszaki cikkeken át a bútorokig minden megtalálható. A helyi nevezetességekre még napokig nem jutott időnk a bevándorló kisebbségekkel való ismerkedé,s és magyar barátaink felkeresése mellett.
Bevándorló vagy turista?
Megismertem vietnámi családokat, észak-afrikai betelepülőket, és éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk francia családjogi kérdésekről a szomszédos Meurthe-et-Moselle megye fővárosában, Nancyban élő magyarokkal. Együtt ebédeltem egy 88 éves szegedi arab bácsival, és egy magát Romanov leszármazottnak valló orosz hercegnővel is. Nemzeteink identitásának ápolását letudva, lecsót és töltött paprikát falva ért véget az első hét. A paprika elfogyott, a csomagtartó kiürült. Ezentúl a franciáknak oly kedves sajtokat fogyasztottam minden étkezés után, és nálunk kevésbé ismert zöldségfélékből (endive, échalotte) gyártottam kiváló salátákat, desszertnek pedig csakis üvegpoharas Crème brûlée jöhetett szóba.
A várost jórészt gyalog, Lotaringiát és Luxemburgot pedig nagy német túramotoron jártuk be. A rokonok és ismerősök látogatásán túl ez remek alkalom volt, hogy megismerjem a környék második világháborúból fennmaradt nevezetességeit –például a Maginot vonalat-, a középkori építészet remekeit és a modern kor csodáit. A világháborús frontnak emléket állító amerikai épületeket nyílt alkalmam fotózni, a XIII. században épült Saint-Étienne katedrálist és a luxemburgi határon álló Cattenom atomerőművet is megismertem.
A Metzben töltött időben pedig igyekeztem asszimilálódni. Helyi rádiót hallgattam, a sarki szendvicsesnél ebédeltem, és elmentem megnézni a helyben termelt szilvaféle, a Mirabelle tiszteletére tartott felvonulásokat szerte a tartományban. Ebből a ringlóféléből lekvárt, pálinkát, tortát és minden elképzelhető finomságot készítenek a helyiek, majd a debreceni virágkarneválra emlékeztető felvonulással, tűzijátékkal, koncertekkel ünneplik a szüreti időszak végét. Mivel a fesztiválra több európai országból, sőt a tengeren túlról is érkeznek résztvevők, igazi nemzetközi kavalkádban lehet része a vendégeknek minden év szeptemberében. Akit picit is vonz az európai multikulturális örökség megismerése, annak szívből tudom ajánlani ezt a mozgalmas történetű hármas határvidéket. A francia és német mentalitás különbségeinek megtapasztalása, Luxemburg város szürreális szakadékokra épült mélységei, és az emberek nyitottsága, mind életre szóló élményeket tartogatnak. Különösen ajánlott úti cél.
A közeljövőben ellátogatunk még Olaszországba, felkeressük Szlovákiát és Lengyelországot, továbbá autós kirándulásokat teszünk Horvátország legkülönbözőbb tájaira. Ha érdekel hogy élnek az emberek szerte Európában, találkozzunk a jövő héten is itt, a Femcafe.hu hasábjain!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
