Télből a nyárba - Ezért utazz Kréta szigetére, mikor itthon már havazik

Nekünk, magyaroknak valami oknál fogva - a globális felmelegedés ellenére is - még mindig augusztusban ér véget a nyár, és október végén már a fagyosszentek ellen tiltakozunk a télikabáttal. Idén azonban a munkám közbeszólt, és lázadásra kényszerített. Meghívást kaptam az egyik legnagyobb görög légitársaságtól, az Aegean Airlinestól Kréta szigetére, ahol október közepén landoltunk, így szkeptikusan álltam az őszi vakációhoz. A "mit pakoljak a bőröndömbe" kérdésre a Google adta meg a választ, az időjárás előrejelzés ugyanis 26 fokot mutatott, így előbányásztam a szekrényem mélyére süllyesztett rövidnadrágokat, és nyári ruhákat.
Irány Kréta, helló októberi nyár!

Kréta, kronológia nélkül

Az ősz kellős közepén, a Budapesttől légvonalban mindössze 1400 kilométerre található Heraklion városában szállt le a gépünk, majd egy kis buszozást követően elfoglaltuk az impozáns szállásunkat Agia Pelagia tengerpari városkájában. Ugyan sötétben érkeztünk, de nem bírtam ki, hogy ne lopakodjak le még este a partra, beszívjam a tenger sós illatát, és megálljak néhány percre gyönyörködni a még este is hangulatos tengerpartban. Apró bárok lámpái csillogtak az októberi éjszakában, és az itthon jellemző őszhangulatot messze repítette a langyos szellő.

Másnap reggel idegenvezetőnkkel Irénával bepattantunk a kisbuszba - aki előre figyelmeztetett, hogy innentől kezdve mindenki csak "Kalimera"-val köszönhet, (görögül jó reggelt) és még véletlenül se keverjük össze a calamares-szel, ami ugye tintahal az angolban. Szóval, az 55 évet az idegenvezetésben már lehúzott kalapos guide-unkkal tekeregtünk a szigeten, melynek kalandos és élményekkel teli pillanatait, kivételes módon nem a megszokott, kronológiai sorrendben tárom az kedves olvasók elé.


Négy nap alatt 13 városba, és falucskába sikerült eljutnom Kréta szigetén való tartózkodásom idején, így joggal mondhatom, hogy bejártam a sziget egy jelentős részét. Ennek köszönhetően megpróbáltam összeszedni mindazokat a jellemzőket, melyek a XXI. század sokszínű turistáinak ínyére lesz, vagy legalábbis kedvet kapnak ahhoz, hogy az őszi napsütésben (ami Görögországban egyet jelent a kellemes nyárral) elutazzanak Mínosz király varázslatos birodalmába, melynek fénye máig egy árnyaltot sem kopott a szépségéből.

Femcafe tipp

Történelemrajongóknak

Knosszósz misztikus romjai

Ha legalább az ókor felénél figyeltél történelemórán, akkor biztos dereng az a bizonyos labirintus, meg a bika fejű, ember testű lény, akit valaki egy kétélű bárddal megölt Kréta szigetén. Nos, ha görög mitológia alkotta labirintusba nem is, de az azt körülvevő Knósszoszi palotába ellátogattunk, aminek élményét leginkább ahhoz a katartikus élményhez tudom hasonlítani, mint mikor két éve felmásztam az Akropoliszra.

Ugyan az ókori görög kultúráról igen sokat tudunk, a szigetet uraló mínoszi civilizációról döbbenetesen keveset. Annyi biztos, hogy már jól ismerték a csatornarendszert, volt fürdőszobájuk, sőt még vízöblítéses vécéjük is - melyeknek maradványait bárki szemrevételezheti krétai kiruccanása alatt. A közel 20 000 négyzetméter összterületű palotakomplexum romjainak egy részét felújították, és hála a rekonstrukciónak, az eredeti bíborcsigával színezett, ciprusfákból készült oszlopfők, szinte egykori pompájukban díszelegnek a több millió turista előtt.

Az oszlopokhoz hasonlóan, a helyszínen található óriási falfreskók sem eredetiek, de én valahogy szívesebben csodálom a természetes környezetükben az álleleteket, mint a múzeumok vitrinei mögött. De persze ízlés kérdése. Mindennek ellenére kíváncsisággal csodáltam a Heraklion városában épült kétemeletes Régészeti Múzeum knósszoszi kincseit, melyek gondosan felcímkézve, évszázadról évszázadra mesélték el egy letűnt, ám máig rejtélyes civilizáció történetét.

Egy királyságot, ahol a nők csak maxi szoknyát hordtak, amit fedetlen mellekkel kombináltak, agyagból készült bevásárlótáskákkal cipeltek a piacra, és elképesztően gyönyörű ékszereket hordtak. A rendkívül alacsony termetű mínoszi lakók, a használati tárgyaik mellett tucatnyi titokzatos dolgot hagytak maguk mögött: a labirintus mellett, még üvegvitrin mögött várakozik a megfejtésre a 3700 éves írással teli korong, de az is talány a régészek számára, hogy a tróntermet őrző főnix madaraknak, vajon miért nincs szárnya.

Elhagyatott falvak, és sziget legnagyobb kolostora

Akik további történelmi romokra vágynak, azok feltétlenül látogassanak el Spinalongára, a leprások szigetére, ahová a 20. század hajnalán száműzték a kórban szenvedő lakosságot. A sziget ugyanis a természeti szépségek mellett tele van misztikus házakkal, melyeknek egy része ugyan filmforgatás miatt már felújításra került, de számtalan épület - mint például a vaskapu, máig egy szenvedésekkel teli korszak emlékeit őrzi.

Femcafe tipp

Étterem: Karnagio

Közel ötven évvel később megtalálták a lepra ellenszerét, felszabadították a szigetet, ami azonban azóta egy lakatlan gyöngyszem a görög tengerben. A mesebeli tájon idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy néhány éve Lady Gaga is itt napozgatott, és bár senki nem lakik a szigeten előszeretettel rendeznek itt esküvőket és keresztelőket, mert tényleg páratlan a panoráma. Csak kicsit szomorú időket idéz.

Ha pedig az ember kicsit délebbre merészkedik a szigeten, akkor eljut Aradena elhagyatott falujához, ahol az ötveneses évek óta egy lélek sem lakik. Mivel olyan szintű tűzharc alakult ki két család közt, (hozzáteszem egy kecske miatt) hogy aki nem halt meg, az inkább elmenekült, a meseszép kanyon tetején elhelyezkedő kis falucskából.


Akik pedig a romok helyett, bástyaként magasodó templomra vágynak, azoknak lélegzetelállító látványt nyújt a semmi közepén eltérő hatalmas Arcadia-kolostor.

A bizánci korban épült, a krétaiak számára a hazaszeretet szimbólumául is szolgáló szent helyet, számos csapás érte a viharos történelem során. De a restaurálás után, mára visszanyerte régi fényét, és rózsák, pálma-és olajfák színesítik, a vörös mészkőből emelt falait.

A mediterrán hangulat-függőknek

A klasszikus görög kék-fehér házak mellett, a nagyvárosoktól kezdve, egészen a legapróbb kis falvakig langyos ködként ereszkedik a szigetre a mediterrán romantika. Mivel Kréta egészen az 1800-as évekig török uralom alatt állt, nemcsak az ételek, de az építészet is viseli az oszmán elnyomás nyomait. Chanía városát ugyan csak este volt szerencsém megtekinteni, de főterén elterülő nyelvtörőnek is tökéletes Giali Tzamisi kupolája egzotikus atmoszférát ad, az őt körülvevő velencei hangulatú kikötőnek.

A vízpart tele van árusokkal, akik szokás szerint a hűtőmágnestől a bőrtáskáig mindet rád akarnak sózni - mi pedig megvesszük, mert kell a szuvenír, anélkül nem lehet hazamenni, pláne egy ilyen út után.

De ha ügyes vagy, és mégis kicselezed a kínai portékát kínáló kofákat, akkor egy kicsit beljebb, a sétálóutcák labirintusában (itt legalább megtaláltuk az útvesztőt, nem úgy, mint Knósszoszban) apró kézműves üzletek kínálják helyi portékáikat, melyeket ugyan borsosabb áron, de hazavihetsz autentikus krétai ajándékul.

Ha azonban valódi mínoszi ereklyére vágysz, akkor Chanía helyett inkább Margaritas falucskájába látogass el. A nagyvárosi nyüzsgéssel ellentétben, ez egy nyugodt kis település a hegyek közt, és leginkább a fazekasság és az agyagművesség az, amivel a helyiek foglalkoznak.

Turistautunk során, volt szerencsének egy tradicionális műhelybe is ellátogatni, ahol a helyi fazekas mutatta meg, hogyan is készül évszázadok óta az autentikus sótartó, melyből varázslatos módon, egy szem kristály sem tud kiszóródni akaratunk ellenére. Így a veszekedést is megúsztuk.

A falucska egyébként nemcsak a sok kerámia miatt meseszép: virágok és színes kapuk tarkítják a fehérre és sárgára mázolt házakat, egy csipet olaszos hangulatot kölcsönözve krétai levegőbe.

A másik csodahely az Réthimo városa, melynek tekergős kis utcácskái azonnal megragadják a talpadat, és akármilyen fáradt is vagy, csak menni szeretnél, hogy minél többet láss.

Az óváros utcácskái között, több száz bár és étterem közt bújik meg, az 1626-ban épült patinás Rimondi szökőkút, mely a mai napig gondoskodik a frissítőről, a forró görög napokon.

Insta képgyűjtőknek

Femcafe tipp

Étterem: Zampía, Rethymo

Ha nem kifejezetten a leglátványosabb turistaszpotok mellett szeretnél pózolni, hogy kép formájában is megörökítsd a nyaralást, akkor nézz egy kicsit a város mögé! Fedezd fel azokat a rejtett szépségeket, amit átvonulva a patinás utcákon, kicsit ritkábban vesz észre az ember, mert a nagy fáktól, nem látja az erdő apró leveleit.

A lépcső

Hóra Sfakion sziklái között tekeregve, útszéli kecskékkel tarkított szerpentinkanyarok után, megérkeztünk Agia Ekaterini aprócska kis görög templomához, melyhez még hegyet is kellett mászni, de megérte. Mikor már mindenki a végtelen tenger látványát csodálta, akkor tűnt csak fel a romos kis épület fehér lépcsője, ami azonnal kreativitásra kényszerített. Persze nem csak ez az a bizonyos lépcső, ami megfogott a szigeten, nagyjából húsz különböző lépegetőt fotóztam, melyek egytől egyig tökéletes szpotok, egy tökéletes képhez.

Színes ajtók szerelmeseinek

Különös vonzalmazót érzek az ajtók iránt, bár még nem fejtettem meg, hogy a menekülés, vagy az új dolgokra való nyitottság áll szenvedélyem hátterében. Igaz, még egyet sem nyitottam ki, csak eléjük álltam, mert tetszett a színvilág. Nos, Krétán ajtókban sincs hiány, akárcsak a falak, gyakran ezek is színesek, és szerencsére nemcsak kék, de a szivárvány, illetve a lakók festékkészletéhez mérten - bármilyen árnyalatra lemázolják a bejáratot. Nyilván nem a bohém turista kedvvért, de ha már így esett, érdemes kihasználni az élénk háttereket, melyekhez, ha még egy virágos bokor is belelóg a képbe, nyert ügyed van a lájkok számát illetően.

Vidám virágszpotok

Akik rajonganak az Insta színekért, azoknak szinte kötelező állomások a kis krétai falvak (Margaritas Aradena, Plakia), melyeknek egyébként is színes utcácskáit, színpompás virágok tarkítják. A szigeten érdemes autót bérelni, ha nem szervezett csoporttal megyünk, hiszen a szinte a semmi közepén elterülő, romos kis települések a legszebbek, viszont sokszor megközelíthetetlenek. A helyiek szerint a hegyeket nyáron lila bogáncsvirág takarja, és bár én októberben voltam, akadt bőven virágzó fa, és élénk cserje, melyek nemcsak mosolyra késztettek, de előszeretettel kattintgattam a fényképezőm gombját, hogy mesés képek készüljenek.

A gasztrogéniuszoknak

Akárcsak szerte Görögországban, Krétán is MINDENHOL van olívabogyó, és olajfa, így nem kell feltétlenül speciális farmra menni az ízekért (mi ugyan elmentünk, de erről majd később). A szigetet mindegy 30 millió tő olajfa borítja, melyek állandó munkát biztosítanak a helyieknek, akik minden alkalommal lekesen meséltek a szüretről és a feldolgozásról. Ódák zengése helyett, inkább mindenkit arra buzdítok, hogy kóstolja meg a görög olívát, ha a szigeten jár, mert a bogyók húsába belopakodott krétai levegő-, és napfény ízét semmihez nem lehet hasonlítani.

Négynapos utam legbizarabb gasztroélménye, talán a kecskefejés volt a krétai olívafarmon, ahol tradícionális környezetben ismerhettük meg az állattenyésztés eme formáját. Vidéki lány létemre nem is maga a folyamat kerekítette ki a szemem, hanem a görög fickó, aki a mellettünk tartózkodó kíváncsi német turistacsoport tagjaira akarta ráerőszakolni a fejést. Csapatunkból egy legény volt összesen a gáton, aki vállalkozott a tejnyerésre, ami össze is jött, és már landolt is a friss kecsketej a tűz felett, hogy melegen kóstolhassuk a kephalotiri elnevezésű sajtkülönlegességet. Lehet, ha türelmesebb lettem volna, nem égetem szét a nyelvem a forró sajttal, és a feelinget is jobban átérzem, de ez akkor nem jutott eszembe. Így inkább ittam egy almás - fahájas rakit utána, ami a magyar kerítésszaggató pálinkafőzetnek felel meg.

Ugyanitt egyébként még főztünk is: sajttrippünk után, tradicionális krétai töltött szőlőlevelet tekertünk egy helyi Nigella Lawson receptje alapján, aki humorral és persze rakival fűszerezte meg az első krétai napomat.

Az olajfák mellett, meglepő módon a szőlőtőkék is sorakoztak a hegyoldalakon, nemes fehér és vörös borokkal ajándékozva meg a szomjazó turistákat, köztük magyar különítményünket is. Megnézhettünk egy helyi kis borászatot is, ahol a kedves tulajdonosok miközben végigkóstoltatták velünk a színes ízkínálatot, és degeszre etettek a kellemes korcsolyákkal: kapunk töltött szőlőlevelet itt is, görög sajtokat, és egy bruschetta-szerű helyi finomságot is megkóstolhattunk, átérezve a valódi mediterrán életérzést, az októberi nyárban.

Az utolsó napunkon ellátogattunk Kréta legrégebb, és egyben legkülönlegesebb éttermébe, a Mylos tou Kerata-ba, amihez foghatót még soha életemben nem láttam. Egyszerre keveredett a dionüszoszi mámor és a mediterrán romantika, túlzás nélkül, még a mosdókagylókban is virágok lapultak.

Így az sem volt meglepő, hogy érkezéskor minden hölgyet virággal vártak. Az ételek pedig pont olyan lenyűgözőek voltak, mint a hely atmoszférája. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem eddigi legemlékezetesebb étterme, és már csak azért is ajánlom, mert igazi helyi különlegesség, ahová leginkább csak a helyiek járnak.

A természeti csodák szerelmeseinek

Krétai tartózkodásom alatt értettem meg igazán, miért is kék- fehér a görög zászló. Gyerekkoromban sokat nyaraltam az Adrián, és eddig meggyőződésem volt, hogy ott a legkékebb a tenger Európa partjainál. Hát nem.

A leprások szigete felé hajókázva (vagyis inkább sikítozva, motorcsónakon száguldozva) állapítottam meg, hogy a víz a sziget körül az azúrkéktől, egészen a sötét királykékig. A türkiz olyan árnyalatait tapasztalhattam meg, melyet még a legkifinomultabb színskálán sem tudtam volna belőni pontosan. A helyiek azonban egész jól megtanulták a tónusokat, ugyanis szerte a szigeten visszaköszönt az épületeken, az éttermek berendezésében és az enteriőrökön is a tenger száz színű árnyalata.

Szorosok szigete

A négy napunk alatt, a 8336 km²-es legnagyobb görög sziget déli részére is leutaztunk, ahol nemcsak a tenger színe, de a hegyek és a levegő összetétele is merőben más volt, mint az északi parton. Számos lélegzetelállító természeti csodával találkoztunk, ami nem volt nehéz, hiszen 260 kisebb nagyobb hágó található a szigeten.

Számunkra az egyik az alig 3 kilométeres Kourtaliotiko Gorge szoros volt, melynek égbe emelkedő hegyoldalai, helyenként a 600 métert is elérik, emlékeztetve minket arra, milyen kicsik is vagyunk, a természet monumentalitásához képest.

A másik csoda, a 7 kilométer hosszú Aradena -szurdok volt, melynek vasszerkezetű fa hídja, máig fontos összekötő eleme két, a semmi közepén található falunak, Anopolinak and Aradenanak. A szurdok félelmetesen ereszkedik a mélybe, de a vállalkozó kedvű sportemberek, bátran vetik magukat a semmibe bungee jumping kötélen egész szezonban, és azon kívül is. Népszerű kirándulóhely ez mindazoknak, akik nemcsak a tengerparton szeretnek hasat napoztatni a főszezonban, hanem nyitottak a természeti csodák kifürkészhetetlen részleteire is.

Festői tengerpartok

Persze nem kell kihagyni a puha homokban való hempergést sem, hiszen mint tudjuk, Krétán októberben is tombol még a nyár - vagyis inkább már sokkal elviselhetőbb, mint a júliusi főszezonban. Szóval, a hőséget kevésbé kedvelőknek pont ideális az őszi pancsolás a sós tengerben.

A sziget egyik leggyönyörűbb tengerpartja, a délen elterülő Loutro falucskájának köves szakasza, melyet kizárólag csak hajóval lehet megközelíteni Hóra Sfakion varázslatos kikötőjéből indulva. Eldugott kis paradicsomok rejtőznek itt a sziklaszirtek árnyékában, nudistastrand és egyszemélyes paradicsom is várja a krétai kalandvágyókat, akik nemcsak a bejáratott beach-ekre esküsznek.

Femcafe tipp

Szállás és étterem: Sfakia Livikon Hotel&restaurant
Szuper reggelizőhely: Ntourountous Fournos

Loutro falucskájában egyébként tényleg nincs semmi, a tucatnyi báron és a napfényen kívül. No, és persze a kék-fehér apró kis apartmanokon, melyek többnyire a nyugalomra vágyó, európai turistákat látják rendszeresen vendégül.

Kréta egy letűnt és máig titokzatos civilizáció otthona, mely természeti kincsekben éppoly gazdag, mint görög vendégszeretetben. Mosolygós emberekkel, élénk színekkel, mediterrán hangulattal és persze olívabogyóval teli sziget ez, ahol az év szinte bármely szakaszában élvezhetjük a napsütést, akár hegyet mászva, akár a tengerparton.

Kréta kisokos

Hogyan juthatsz el a szigetre?
Ha ragaszkodsz a szárazföldhöz mehetsz egy ideig autóval, vagy busszal is egy kis hajókirándulással megspékelve, de mi inkább a föld feletti utazásra szavazunk, ha már a fellegekben szeretnéd érezni magad őszi nyaralásod alatt.

Amennyiben a fapados járatok helyett, egy kényelmesebb légitársaságot választanál, akkor az Aegean Airlines járatait ajánljuk, ahol még a fedélzeti ellátás is ingyenes. Nyáron főszezonban hetente négy, télen pedig három járattal üzemel Budapest és Athén között, ahonnan 30 görög városba lehet eljutni, melyek hasonló természeti, és ókori kincseket rejtenek, mint Kréta szigete.

Megmutatjuk a népszerű vakációs úti cél legmodernebb programlehetőségeit.

Oldalak

Szólj hozzá Te is!