Tudtad? Praktikus oka van, hogy ólomkoporsóban temetik el II. Erzsébetet

I. Vilmos hátborzongató esete
I. Vilmos angol király 1087-ben súlyosan megsebesült egy csata közben. A roueni Szent Gerváz-kolostorba vitték, ahol szeptember 9-én meghalt. Úgy tartják, senki sem vállalta, hogy lebonyolítja a meglehetősen népszerűtlen uralkodó temetését. Végül oly sokáig húzták-halasztották az elkerülhetetlen procedúrát, hogy I. Vilmos élettelen teste bomlásnak indult egy kőlapon. Egy lovag aztán magára vállalta a nemes, de nehéz feladatot, és 112 kilométeren (70 mérföldön) át cipelte az elhunyt uralkodó testét Caen városáig. Amikor megérkezett, a településen épp óriási tűz tombolt, ami szerencsés véletlennek volt mondható, hiszen a rothadásnak indult királyi testet ekképp meleg érte, így a bomlás folyamata is lelassult kissé. Amikor azonban a temetésre került a sor, Vilmos teste már annyira felfújódott a rothadási gázoktól, hogy nem fért bele a koporsójába. Orderic Vitalis bencés szerzetes és krónikás - sokak által megbízhatatlannak tartott - leírása szerint ennek ellenére is megpróbálták betuszkolni a király tetemét a szarkofágba, de a nagy erőlködéstől a holttest egyszerűen felrobbant, a hatalmasra duzzadt belek felszakadtak, és pokoli bűz csapta meg a járókelők, valamint az egész tömeg orrát.
A későbbi királyok mindenképpen szerették volna elkerülni a néhai I. Vilmos sorsát. Az ólomkoporsó megfelelőnek bizonyult erre a célra, hiszen hermetikusan zárt, így meggátolja, hogy nedvesség érje a holttestet, ami lassítja a bomlás folyamatát, sőt a különböző szagok terjedését is megakadályozza. A formaldehid balzsamozási technikáját 1869-ig nem ismerték, az ólomkoporsóba temetés gyakorlata pedig évszázadokkal korábban alakult ki.
Az új uralkodó eddig sem panaszkodhatott arra, hogy szűkös lenne az anyagi helyzete, most viszont mesés vagyonhoz juthat hozzá.





























