Látszatkapcsolatokba kényszerítették a szívtipró színészt: titkolnia kellett, hogy valójában a férfiakat szereti

Óriási árat fizetett a hírnévért a múlt század egyik nagy sármőrje, Tab Hunter: élete nagy részében szerepet kellett játszania a nyilvánosság előtt, és nem vállalhatta fel másságát.

Hazugságban kellett élnie

A klasszikus hollywoodi aranykor története ma is sokak szemében maga a beteljesült álom: fényárban úszó premierek, mesés vagyonok, gondosan felépített sztárkarrierek és a mozgókép diadalmenete. Az 1930-as évektől egészen a hatvanas évekig tartó időszak valóban meghatározó volt a filmipar fejlődése szempontjából, hiszen ekkor születtek meg azok az ikonikus alkotások és legendás nevek, amelyek nélkül ma egészen másképp nézne ki a mozi világa. A csillogó felszín alatt azonban egy sokkal sötétebb, nyomasztóbb valóság rejtőzött: hatalmi játszmák, elhallgatott botrányok, erőszak, függőségek és emberi tragédiák sorakoztak egymás után, amelyekről a közönség mit sem sejthetett. A stúdiók mindent megtettek azért, hogy fenntartsák a tökéletesség illúzióját, még akkor is, ha ezért életeket, karriereket és lelki épséget kellett feláldozniuk. A rendszer könyörtelenül működött: aki nem illeszkedett a gondosan megrajzolt képbe, azt eltüntették vagy megtörték.

Ebben a világban a látszat mindennél fontosabb volt, így az „álomgyár” minden erejével igyekezett konzerválni egy erkölcsösnek, példamutatónak beállított képet önmagáról. Ennek jegyében a homoszexualitást hosszú évtizedeken át devianciának bélyegezték, és szigorúan tabuként kezelték. Azoknak a színészeknek és színésznőknek, akik a saját nemükhöz vonzódtak, esélyük sem volt arra, hogy nyíltan vállalják önmagukat: a stúdiók tiltották az őszinteséget, és sokakat kényszerítettek kirakatkapcsolatokba, sőt alibiházasságokba is, pusztán azért, hogy a közönség előtt fennmaradjon a „normális”, eladható imázs. A mosolygós fotók, a gondosan megkomponált szerelmi történetek mögött gyakran magány, félelem és folyamatos megfelelési kényszer lapult. Hollywood ugyan a vágyak és álmok gyáraként hirdette magát, ám a színfalak mögött kegyetlenül szabályozta saját hírességeinek magánéletét: ott volt például Rock Hudson, a romantikus filmek férfiideálja, aki valójában mindig is a saját neméhez vonzódott, vagy a Psycho sztárja, Anthony Perkins, akit a karrierje „védelmében” kényszerítettek heteroszexuális kapcsolatok vállalására. Pontosan ismerte ezt a helyzetet a korszak egyik közkedvelt szívtiprója, Tab Hunter is, akiről a szakma éveken keresztül próbált egy olyan fals képet kialakítani, ami a színésznek egyáltalán nem tetszett, hiszen mindvégig azt érezte, akkor is folyamatosan szerepet kell játszania az emberek előtt, amikor már nem forog a kamera. A részletekért olvass tovább a galériában!

Tab Hunter neve az 1950-es évek Hollywoodjában egyet jelentett a makulátlan mosollyal, a szőke, jólfésült frizurával és a klasszikus, „szomszéd srác” kisugárzással. Arthur Andrew Kelm néven született 1931-ben New Yorkban, és fiatalon még a parti őrségnél szolgált, mielőtt a filmvilág felfedezte volna. Filmes karrierje az 1950-es The Lawless című film noirral indult, művésznevét pedig Henry Willson ügynöktől kapta, aki akkoriban kifejezetten az úgynevezett „szépfiú” sztárok felépítésére szakosodott. Hunter gyorsan a stúdiórendszer egyik utolsó nagy szerződtetett sztárjává vált, amikor hét évre leszerződött a Warner Bros.-hoz. Fürdőnadrágos jelenetei, sportos megjelenése és tiszta tekintete hamar meghódította a közönséget, és a fiatal nők millióinak lett bálványa, miközben a filmstúdiók gondosan felépítették köré a tökéletes amerikai férfi imázsát.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Pictorial Parade/Moviepix/Getty Images

Forrás: The Guardian