Szily Nóra: Most már érzem, hogy hiányzik a tévézés - Interjú

A közkedvelt műsorvezetővel Yvonne Dederick könyvbemutatóján beszélgettünk, ahol a pályaválasztás, siker és az újratervezés fontosságáról kérdeztük.

Hogyan lehet sikeres a nő?

A közelmúltban mutatta be első könyvét Yvonne Dederick üzletasszony, akit a legtöbben a Feleségek luxuskivitelben című műsor egyik szereplőjeként ismernek. A csinos, szőke vállalkozó kendőzetlenül mesél sikereiről, kudarcairól és zaklatott családi körülményeiről az elsősorban fiataloknak szóló karrierkalauzban. A kötet sajtóbemutatóján kerekasztal beszélgetés keretében értekeztek a meghívottak: a szerző, Yvonne, Stohl Luca műsorvezető és táncművész, valamint Kárpáti Rebeka műsorvezető és influencer.

A beszélgetés moderátora a közkedvelt újságíró és pszichológus, Szily Nóra volt, aki a tőle megszokott mélységgel és őszinteséggel kérdezett a résztvevőktől. Az ismert tévés a mai napig publikál női magazinokban és készít interjúkat is, de sokkal nagyobb örömet okoz számára, hogy eredeti szakmáját gyakorolhatja, hiszen coach-ként és inspirációs előadóként a pszichológiai ismereteit még hatékonyabban tudja felhasználni. A beszélgetés vezetőjeként most felszínre hozta a résztvevők személyes életútjait, próbatételeit, küzdési stratégiáit és az is kiderült, hogy mit jelent számukra a siker. A témában riporterünknek Szily Nóra is válaszolt, aki saját sorsáról, gyermekei pályaválasztásáról és jövőbeli terveiről is beszámolt.

A tévénézők már régen találkoztak veled, mivel már évek óta előadásaiddal járod az országot a televíziós műsorvezetés helyett. Miért mondtál igent a felkérésre, hogy a mai könyvbemutató moderátora leszel?

Imádok közönség előtt beszélgetni, ez változatlan, de ezt megelőzi az, hogy a könyv témája és azok a gondolatok, amelyeket benne Yvonne megfogalmaz, számomra is fontosak. Tartalomban, üzenetben rengeteg az átfedés azokkal az inspiráló előadásokkal, amelyekkel még járom az országot. Ő nyilván az üzleti életből hoz tapasztalatokat, az én ismereteim más merítésből származnak, amelyeket a pszichológia és az ismert emberek sorsa határoz meg. Érdekes, amikről ír, hogy neki milyen jelenségeken akadt meg a szeme, ráadásul önmagát is megmutatja benne, jó és rossz döntéseket egyaránt. Ő szinte mindig kilógott a közegből, amiben élt. A maga 158 centijével sokszor a veszteségeiből tanulva, vagy épp dacból építette fel azt az új világot, amit élni akart. Nagyon megtisztelő volt, hogy azt gondolta, én jól fogok tudni beszélgetni vele a könyvről és a két másik vendéggel.

A könyv borítóján díszelgő Pályakezdő milliárdosok egy elég vonzó, ámbár ironikus cím.

A pályakezdő milliárdos olyan ember lehet, aki olyan család sarja, aki már beleszületik a tutiba. Számomra ez a cím az irreális álmodozásnak tart tükröt. A mai illúziókkal és vetítésekkel teli világban jó lerántani a leplet arról, hogy ahol fény van, ott van árnyék is. A sikernek ára van, amit meg kell fizetni. A saját példámon is ezt érzem: a karrierem áthangolása sok időt, energiát és pénzt felemésztett, mert ezeket mind képzésekbe fektettem. Yvonne is nagyon fontosnak tartja a tanulást, a mindenkori fejlődést. A legjobb befektetés, ha önmagad fejleszted, mert úgy tudsz a legjobban alkalmazkodni a változásokhoz.

Ha visszagondolsz a saját pályaválasztásodra, téged mennyire határozott meg az a döntésedben, hogy financiálisan kiszámítható, anyagi sikereket ígérő hivatást válassz?

Számomra az jelentett nehézséget, hogy annyira szenvedélyesen szeretem a munkámat, hogy sokszor gazdaságilag nem jól tárgyaltam. Fontosabb volt számomra a szenvedély, mint az ára. Amikor én szocializálódtam, még nem léteztek menedzserek. Én az vagyok, akinek a gazdasági motivációja kevésbé nagy, az altruizmusom viszont igen. Nekem azt tanulnom kellett, hogy ne csak magára a munkavégzésre koncentráljak, hanem szem előtt tartsam azt is, hogy a választott hivatásomból meg kell tudnom élni. Pénzért vállalni valamit, amiben nem hiszek, az nem én vagyok. Fontos pozícionálnod önmagad, hogy értéket képviselj, és úgy kezeljenek, amire méltó vagy. A pénz nekem mindig a szükséges dolgokhoz kellett, az egzisztenciális biztonsághoz, a gyerekeim felneveléséhez. Sosem voltak földtől elrugaszkodott álmaim. Nem kellett a kacsaláb, márkás ruhák, mert számomra sokkal jobb érzés, ha azt mondják, mikor felöltözöm, hogy ez olyan Szily Nórás. Van egy saját stílusom, amihez nem kell az Andrássy úton vásárolnom. Ezt anyukámtól lestem el, ahogy azt is tőle tanultam meg, hogy az ajándékban is mindig a rólunk szóló gondolatot értékeljük, nem pedig a briliáns csillogását. A világot én a szívemmel figyelem, nem Dagobert bácsi szemével.

A beszélgetésben kiemeltétek, mennyire megváltozott a világ ahhoz képest, amikor ti kezdtétek el felépíteni a saját egzisztenciátokat. Két fiú édesanyjaként te milyen útravalóval engedted el őket a dolgos felnőtt életbe?

Minden ember más, így ők is különböznek egymástól. Az egyik fiamnak buta telefonja van, ő teljesen elutasítja a közösségi médiát, de az internetet nem. Állandóan angol és amerikai podcasteket hallgat, érdeklik a tudományok és nagyon művelt. Olyan figura, akinek könyv lóg ki a farzsebéből, miközben utazik a HÉV-en. Nem felszínes ember, aki a külvilágnak él, ő meg akarja hackelni ezt a rendszert, ezért pedig felnézek rá és nagyon tisztelem őt. Szerintem ő egy extrém példa, ahogyan az örök álmodozók is azok. A fiaimtól sosem azt kérdeztem, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel, mivel elképesztően gyorsan változnak a szakmák, és egy 18-20 éves gyerek nem is tudhatja, hogy a számára szimpatikus hivatás mit jelent a valóságban. A kérdésem mindig az volt, hogy miként szeretnének élni. Szeretnél sok emberrel találkozni, utazni, kapcsolatot teremteni másokkal? Angolul vagy magyarul képzeled? Szeretnél open office-ban dolgozni, vagy inkább elbújnál egy kis irodában? A személyiségünkhöz kell megtalálni, hogy mit akarunk, vagyis a legalapvetőbb a magasszintű önismeret.

Ha megkérdeztelek volna téged 20 éves korodban, hogy mi akarsz lenni, mit válaszoltál volna?

Azt mondtam volna, hogy klinikai pszichológus akarok lenni. Az életem végül egy másik irányt vett - ha vannak véletlenek, vagy inkább sorsszerűségek, akkor ez az volt. Ugyanakkor megtaláltam az önazonos, szenvedélyes hivatásomat, a kérdezést - a magam módján. Mostanában érzem, hogy sok év kihagyás után hiányoznak a tévéinterjúk, szívesen csinálnám újra, de már nem függök a „doboztól”, hisz rengeteg platform létezik. A másik gondolatom egy könyv megírása – az előadásaim anyagait, a tapasztalataimat, történeteimet, tudásomat már kötetbe tudnám fűzni, inspirálva másokat.

Yvonne egy egész könyvet írt róla, de te milyen fontos tanácsot üzensz a fiataloknak? Hogyan találhatják meg a saját útjukat?

Az önismeretnél nincs fontosabb, ha valaki nem találja a helyét, tegye fel magának a kérdést, hogy kicsoda ő és hogyan akar élni. Ismerje fel a motivátorait – Miért kelsz fel reggel? Mi hajt?”- legyen tisztába viselkedésének, kommunikációjának stílusát, miként hat másokra, hogyan viselkedik közösségben. Kérdezze meg magától, hogy mennyire fontos számára az állandóság, a tudás, a hasznosság. Akkor tudjuk jól kormányozni életünk hajóját, ha tisztában vagyunk az adottságainkkal, lehetőségeinkkel, és azzal, hogy merre akarunk tartani. Legyen egy álmunk, amit céllá fogalmazunk, és aminek eléréséhez tervet készítünk. Aztán következik a legfontosabb: elindulni, és menni – akár buktatókon át... Én így tettem, teszek.

A TV2 októberben indítja el a világszerte népszerű formátum magyar verzióját, jön a Dancing with the Stars - Mindenki táncol első évada. Mint kiderült, egy külföldi híresség is szerepet kapott a show-ban.

Leadfotó: facebook.com/szilynora
Fotók: Lakos Gábor

Oldalak

Szólj hozzá Te is!