"Ez nem egy hirtelen felindulásból meghozott döntés, nincs kizárólag egyetlen oka, hanem hosszú hónapok, sőt, talán évek végterméke, és ennek értelmében végleges is. Most nyugalomra van szükségem, önmagam megélésére, kevesebb zajra, kevesebb véleményre, arra az emberre, aki valójában vagyok, nem pedig arra, akit elvárnak. A közönség elé én terítettem ki magam, visszacsinálni nem tudom, bánni egy percét sem bánom...de én építettem fel, most én rombolom le és aztán én építem újjá. Mondjátok meg, mi végleges ebben az életben? Lehet végleges döntéseket hozni? Van olyan, hogy soha többé? Csak annyit tudok, hogy ennek a szép, tartalmas, fájdalmakkal, tanulással, sírással, örömmel, sikerrel, szenvedéssel, meghasonulással és boldogsággal teli nyolc évnek vége van. Ezt pedig egy olyan ember írja, aki útközben felnőtt, aki a legnagyszerűbbektől tanulhatott emberileg és szakmailag. Köszönöm nektek, amivé tettetek, köszönöm a bizalmatokat, a belém fektetett energiátokat, a türelmeteket. Külön köszönöm a mindent D. Tóth Krisztának, annak az embernek, aki miatt kilenc évvel ezelőtt izzadt a tenyerem (és utána még sokszor,) mert már akkor éreztem, valami különleges dolog kezdődik. És nem utolsó sorban köszönöm az olvasóim figyelmét! Ti nem maradtok írott tartalmak nélkül, írói kreativitásom a soron következő könyveknek szentelem. A továbbiakról pedig tájékoztatlak majd benneteket. Azt mondják, a nagy dolgok nem üvöltenek. És tényleg nem: béke van, szeretet és csend" - zárta gondolatait.
Fotó: Instagram
"Ez nem egy hirtelen felindulásból meghozott döntés, nincs kizárólag egyetlen oka, hanem hosszú hónapok, sőt, talán évek végterméke, és ennek értelmében végleges is. Most nyugalomra van szükségem, önmagam megélésére, kevesebb zajra, kevesebb véleményre, arra az emberre, aki valójában vagyok, nem pedig arra, akit elvárnak. A közönség elé én terítettem ki magam, visszacsinálni nem tudom, bánni egy percét sem bánom...de én építettem fel, most én rombolom le és aztán én építem újjá. Mondjátok meg, mi végleges ebben az életben? Lehet végleges döntéseket hozni? Van olyan, hogy soha többé? Csak annyit tudok, hogy ennek a szép, tartalmas, fájdalmakkal, tanulással, sírással, örömmel, sikerrel, szenvedéssel, meghasonulással és boldogsággal teli nyolc évnek vége van. Ezt pedig egy olyan ember írja, aki útközben felnőtt, aki a legnagyszerűbbektől tanulhatott emberileg és szakmailag. Köszönöm nektek, amivé tettetek, köszönöm a bizalmatokat, a belém fektetett energiátokat, a türelmeteket. Külön köszönöm a mindent D. Tóth Krisztának, annak az embernek, aki miatt kilenc évvel ezelőtt izzadt a tenyerem (és utána még sokszor,) mert már akkor éreztem, valami különleges dolog kezdődik. És nem utolsó sorban köszönöm az olvasóim figyelmét! Ti nem maradtok írott tartalmak nélkül, írói kreativitásom a soron következő könyveknek szentelem. A továbbiakról pedig tájékoztatlak majd benneteket. Azt mondják, a nagy dolgok nem üvöltenek. És tényleg nem: béke van, szeretet és csend" - zárta gondolatait.