Madarász Pálma a színésznagyság életének utolsó időszakáról is beszélt: "Sokat volt kórházban, és talán a végzettségemnek köszönhetően az orvosok megengedték, hogy reggeltől estig vele legyek. Nekem eszembe sem jutott, hogy elmegy. Masszőrt fogadtam, fecskendővel itattam, mindennap kiültettük a székébe. Biztos voltam benne, hogy felerősödik, aztán hazajöhet. Így is lett. A hitem és a gyerekei szeretete még évekig megtartotta nekünk, és olyan nem volt, hogy elengedjem őt. Az utolsó napján is kitoltuk a kertbe levegőzni, majd lefektettük az ágyba. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön rá a friss, tavaszi levegő. Békésen aludt el örökre. Megnyugtatott a tudat, hogy nem szenvedett. Most már fentről vigyáz ránk. Néhány hétig még ott üldögéltem a lakásban, de nem omlottam össze. Tudtam, az élet megy tovább, és Gyuszi is azt akarná, hogy jól legyek, hogy újra megtaláljam a mindennapok örömeit."
Fotó: facebook.com
Madarász Pálma a színésznagyság életének utolsó időszakáról is beszélt: "Sokat volt kórházban, és talán a végzettségemnek köszönhetően az orvosok megengedték, hogy reggeltől estig vele legyek. Nekem eszembe sem jutott, hogy elmegy. Masszőrt fogadtam, fecskendővel itattam, mindennap kiültettük a székébe. Biztos voltam benne, hogy felerősödik, aztán hazajöhet. Így is lett. A hitem és a gyerekei szeretete még évekig megtartotta nekünk, és olyan nem volt, hogy elengedjem őt. Az utolsó napján is kitoltuk a kertbe levegőzni, majd lefektettük az ágyba. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön rá a friss, tavaszi levegő. Békésen aludt el örökre. Megnyugtatott a tudat, hogy nem szenvedett. Most már fentről vigyáz ránk. Néhány hétig még ott üldögéltem a lakásban, de nem omlottam össze. Tudtam, az élet megy tovább, és Gyuszi is azt akarná, hogy jól legyek, hogy újra megtaláljam a mindennapok örömeit."