Scherer Péter már beszélt a haláláról Mucsi Zoltánnak, és anno ezt jelentette ki

Kettejük barátsága a magyar kulturális élet egyik legszebb, legőszintébb és legemberibb története volt
Nemcsak kollégák voltak, hanem valódi társak, akik együtt nőttek fel a szakmában, együtt formálták a saját stílusukat, és együtt váltak legendává.
A közös munkáik, legyen szó filmről, színházról vagy akár rövid jelenetekről, mindig magukban hordozták azt a különleges energiát, amely csak akkor születik meg, ha két ember között valódi, mély bizalom van.
Anno Kadarkai Endre műsorában, A nagy mű című beszélgetésben mindketten őszintén meséltek erről a kapcsolatukról. A műsor ma már szinte fájdalmasan más fényt kap, hiszen Scherer Péter szavai utólag egyfajta búcsúként is hatnak. Amikor arról beszélt, hogy neki nem kell találkoznia Zolival ahhoz, hogy tudja: a másik ott van neki, valójában a barátság legmélyebb definícióját fogalmazta meg.
A feltétlen bizalom, a kimondatlan összetartozás, az a fajta lelki közelség, amelyet nem lehet tanulni, csak megélni. A mondat, amelyben azt mondta, úgy veszik fel a fonalat, mintha tegnap tették volna le, tökéletesen leírja azt a természetességet, amely kettejük kapcsolatát jellemezte.
A beszélgetés egyik legmegrendítőbb pillanata azonban kétségkívül az volt, amikor Scherer Péter arról beszélt, kit hívna fel először, ha meghalna.
„Én például ha meghalok, a Zolit fogom elsőnek felhívni. Mert úgy érzem, hogy ez rá tartozik” – mondta anno.
A két színész kapcsolata nemcsak a szakmában volt legendás, hanem a közönség szemében is. Az emberek szerették őket együtt látni, mert a dinamika, amely közöttük működött, ritka és őszinte volt. Nem volt benne semmi mesterkéltség, semmi erőltetettség. Egyszerűen két ember volt, akik értették egymást, akik ugyanabból a világból jöttek, és akik ugyanazzal a szenvedéllyel fordultak a színház és a film felé. A közös jeleneteikben mindig volt valami plusz, valami megfoghatatlan, amit nem lehet tanítani, csak átélni. Ez a fajta összhang ritka kincs, és talán ezért is érinti olyan mélyen a közönséget Scherer Péter halála: mert az ő távozásával valami ebből a különleges kettősből is elveszett.
Drága Barátom, nem fog a nap ugyan úgy sütni, mint eddig. Már hiányzol! Fent találkozunk, mert tudom, hogy ott vagy.
Scherer Péter méltósággal viselt hosszan tartó betegség után ma délelőtt végleg elaludt.
Nyugodj békében drága Pepe! - írta a posztjában Mucsi Zoltán búcsúként!





























