Gigászi hiba az elektromos kézszárítót használni a WC-ben?

Sokszor lehet hallani, hogy az elektromos kézszárítók igazi baktériumtanyák, de a modernek is?

Lehet jobb a nadrágunkba törölni a kezünket

A modern közösségi mosdók egyik legmeghatározóbb eszköze ma már szinte észrevétlenül van jelen az életünkben, pedig az első változatai még messze voltak attól a hatékonyságtól és higiéniai szinttől, amelyet ma elvárunk. A kézszárítók fejlődése jól mutatja, hogyan változott a közösségi higiénia felfogása.

Az első elektromos kézszárítók az 1920-as években jelentek meg az Egyesült Államokban. Ezek a korai modellek még nagyon egyszerű elven működtek. Egy elektromos motor forgatta a ventilátort, amely felmelegített levegőt fújt a kézre. A fizikai működésük tehát a konvekció elvén alapult, vagyis a meleg levegő áramlása segítette a víz elpárolgását a bőrfelszínről. A technológia azonban kezdetleges volt, a levegő hőmérséklete nem volt elég magas, a légáramlat pedig gyenge, így a szárítás sokszor hosszadalmasnak bizonyult.

A korabeli felhasználók gyakran panaszkodtak arra, hogy a kézszárítók nem szárítanak rendesen, és a kezek félig nedvesek maradnak, ami különösen hideg időben volt kellemetlen. A vicces az, hogy Magyarországon még mindig találkozunk ilyen elavult készülékekkel.

Tényleg baktériumtanya a kézszárító? Mit hozott a jövő? A modern kézszárítókat már lehet használni a WC-ben? A galériánkban mindenre választ adunk!

A fizikai működésükből fakadóan a régi kézszárítók valóban nem voltak hatékonyak. A meleg levegő lassan párologtatta el a vizet, és mivel a légáramlat nem volt elég erős, a nedvesség egy része a bőrön maradt. A felhasználók sokszor türelmetlenek voltak, és félbehagyták a szárítást, ami tovább erősítette azt a benyomást, hogy a kézszárítók nem működnek megfelelően. A higiéniai kérdések ekkor még nem kerültek előtérbe, hiszen a közösségi mosdók tisztaságáról szóló diskurzus csak később vált hangsúlyossá.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123RF – Illusztráció