122 éve született Páger Antal - Szálasi babérkoszorút nyújtott át neki egy előadás után

A 20. század egyik legjelentősebb magyar színésze rögös utat járt be.

Kimagasló színésztehetség

Páger Antal - akit sokan a 20. század egyik legfontosabb és legnagyobb magyar színművészének tartanak - 1899. január 29-én született Makón. Már gyermekkorában is a művészet érdekelte, ám iparosként dolgozó apja nem támogatta törekvéseiben. Páger az érettségi után lakatossegédként, illetve aratómunkásként dolgozott, majd Makón részt vett néhány műkedvelő előadáson. Tehetségére itt figyeltek fel először. Először Székesfehérváron, Kecskeméten és Pécsen lépett a világot jelentő deszkákra, majd Nagyvárad, a Szegedi Nemzeti Színház, aztán 1931-től már Budapest következett. A harmincas évek végén már a Vígszínház társulatát erősítette. Az évtized elejétől filmezett: a Piri mindent tud című mozival debütált 1932-ben (Kabos Gyula és Dayka Margit partnereként), s az 1944 előtti időszak legfoglalkoztatottabb hazai filmszínészévé avanzsált. Az akkor első feleségétől már elvált Páger 1933-ban ismerkedett meg Komár Juliskával, akivel még abban az évben házasságot kötött. A háború előtt szélsőjobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepelt, s élete a másodk világháború végfázisában gyökeres fordulatot vett.

Lapozz, cikkünk folytatódik!

Világégés és emigráció

A színész 1945 előtt több antiszemita propagandafilmet forgatott, az 1942-es Őrségváltás például egy zsidó tulajdonú gyárban játszódik, ahol Páger keresztény mérnökként rájön arra, hogy munkáltatói megpróbálják kijátszani a zsidótörvényeket. A 40-es évek elejétől - több színésztársával együtt - közéleti szereplést is vállalt. A historikusok két fontos eseményt tartanak számon későbbi emigrálásának valódi okául: az egyik 1944 elején történt, amikor az Új Magyar Színházban, egy sikeres előadás után Szálasi személyesen gratulált a művésznek, majd átnyújtott neki egy ezüstlevelekből ötvözött babérkoszorút. A másik ilyen esemény egy filmhíradós tudósítás volt. Páger 1944-ben már menekült a közeledő front elől, előbb Ausztriában, majd Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott, önálló tárlata is nyílt, 1951-ben az argentin állampolgárságot is megkapta. A kommunista kulturális diplomácia jelentős sikerének számított, hogy 1956 augusztusában Bécsből, kormányengedéllyel, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatérhetett Magyarországra, ahol hamar kiderült, népszerűsége mit sem csappant. A közönség óriási rajongással fogadta.

Lapozz, még nincs vége!

Diadalmas visszatérés

Páger 1956 után páratlan művészi másodvirágzását élte. Több mint száz filmben és tévéjátékban tűnt fel, a Vígszínház oszlopos tagjává vált, visszakapta korábbi villáját és újranősült: harmadik felesége Szilágyi Bea színművésznő lett. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak - írja róla a Wikipédia. Olyan filmekben tűnt fel, mint a Pacsirta (1963), a Hattyúdal (1963), a Húsz óra (1965), A fekete város című 1971-es minisorozat vagy A magyar ugaron (1973). Szinte haláláig dolgozott, utolsó filmjének, az 1986-os Elveszett paradicsomnak az elkészültét már nem érhette meg. Megrázó volt, hogy az alkotás egyik főszereplője, Cserhalmi György az egyik monológját nem Páger Antalnak, hanem egy üres széknek mondja el a filmben. Páger 1986. december 14-én esti előadására készült, amikor felszökött a láza. Végül kórházba szállították, ahol egy óra múlva meghalt. A legendás színészkiválóság, aki szinte az egész 20. századot végigjátszotta a deszkán vagy épp a vásznon, 88 évet élt.

Leadfotó: Fortepan