Másfél évtizedig küzdött a nyirokrákkal, szörnyű betegsége miatt lett az alkohol rabja Őze Lajos

A magyar filmtörténet számos műremekében fontos szerepet játszott. A közönség és a szakma egyaránt imádta, káprázatos tehetségét senki sem vitatta el, önpusztító életmódja azonban megbosszulta magát: Őze még 50 éves sem volt, amikor elragadta a halál.

Csak halála után kapott Kossuth-díjat, de már életében legendává vált

Őze Lajos (1935-1984) a 20. századi magyar színház- és filmtörténet megkerülhetetlen figurája volt. Noha csupán tragikusan korán bekövetkezett halála után tüntették ki Kossuth-díjjal, a színművész már életében bebizonyította, hogy igazi kaméleonalkat: nemigen volt olyan szerep, melyet ne játszott volna teljes önátadással, szinte már zavarba ejtő pontossággal. A színpadon a hatvanas években talált igazán magára: 1959-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek egészen 1984-ben bekövetkezett haláláig tagja maradt. A Bánk bánban, a Csongor és Tündében, az Éjjeli menedékhelyben és számos más ismert színdarabban nyújtott kimagasló alakításokat, és persze a filmesek is felfedezték maguknak.

Őze olyan magyar filmekben nyűgözte le a közönséget, mint a Szegénylegények, a Hideg napok, a Húsz óra, az Így jöttem vagy az Ezek a fiatalok. Van azonban három kortalan mestermű, mely kiemelkedik mozgóképes életművéből. Az egyik a Megáll az idő, 1982 megkerülhetetlen kultuszfilmje (rendező: Gothár Péter), melyben Bodor László szerepét alakította mesterien.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Fortepan