Sztárok

Okosak, dögösek és nem akárhogy zenélnek - A magyarok új kedvenc zenekara, a Mongooz and the Magnet

Két külföldi orvostanhallgató alapított Pécsett egy egyetemi bandát, ami olyan léptékkel fejlődött, hogy a rendelők helyett ma már csak a színpadon találkozhatunk velük. A Mongooz and the Magnet pár év alatt nemcsak hazánkban, hanem az egész világon sikeres lett, olyannyira, hogy idén ázsiai és orosz turné várt volna rájuk. A példátlan karrierútról és a poszt-covid terveikről a trió gitáros-énekesével, a norvég Magnus Maloy-jal beszélgettünk.

Egy norvég és egy ír, akik felforgatták a pécsi zenei életet

Van egy városa Magyarországnak, ami azon túl, hogy festőien szép, úgy tűnik, hogy garanciát jelent a zenei sikerre. Pécs, a kultúra fővárosa, ma már - turisztikai értékein felül - egyet jelent az underground zene fellegvárával. Innen indult el sok sikeres hazai együttes, többek között a Kispál és a Borz, a 30Y vagy éppen a Punnany Massif. 2014-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának két külföldről érkezett orvostanhallgatója, Magnus Måløy énekes-gitáros és Ian O'Sullivan nagybőgős is úgy döntött, hogy tanulmányaik mellett kipróbálják, mit hoz ki a zeneiségükből a pécsi levegő. A duó hamar kiegészült egy magyar dobossal, mára pedig - tagcserék után - már hármasban, Háló Gergővel hódítják meg a hazai és nemzetközi színpadokról a közönséget.

A formáció eklektikusságát jól leköveti hangzásuk is - ahogy ők sem egyformák három különböző nemzet gyermekeként, úgy dalaik is változatosak, blues, groove, pop, funk és elektronikus stílusjegyekkel játszanak, de mindennek az alapja a dübörögő ős-rock'n'roll. Lendületes előadásmódjuk, hiteles szövegeik és dögös, modern hangzásuk miatt nemzetközi szinten is felfigyeltek rájuk a koncertiparban, rengeteg európai fellépésen vannak túl, sőt jártak már Ázsiában is, a két Korea határán megrendezett DMZ Peace Train fesztiválon.

A pécsi norvég-magyar-ír trió énekes-gitárosával, Magnus Måløy-jal a banda jelenéről, a koronavírus okozta koncertkrakkról, új dalukról, a Señoritáról és jövőbeli terveikről beszélgettünk. A zenész ráadásul azt is elárulta, hogy a járványhelyzet miatt magára öltené-e újra az orvosi köpenyt.

Életeket menteni orvosként szép feladat, ahogyan az emberek szórakoztatására is tekinthetünk egyfajta szolgálatként. Mikor ébredtetek rá arra, hogy több van bennetek annál, hogy egy pécsi egyetemi zenekar legyetek?

A zenekart akkor alapítottuk, amikor Iannel még mindeketten orvostanhallgatók voltunk, és az elején nem is voltak túl nagy terveink ezzel. Inkább arról volt szó, hogy együtt zenéltünk, mert szerettük ezt csinálni. Aztán idővel egyre jobban és jobban beszippantott minket, majd egyre több dalt írtunk közösen, ezért úgy döntöttünk, néhányat közülük felveszünk stúdióban. Később megjelentettük ezeket egy EP-n. Azt hiszem, mikor láttuk a pozitív visszajelzéseket erre, akkor jött az elhatározás, hogy szeretnénk több lenni, mint egy egyetemi banda. Az EP egyik dalát, a Numbert a rádió is játszani kezdte, ezért viszonylag rövid időn belül elég sok koncertfelkérésünk lett. Azt hiszem, ez volt a fordulópont, amikor rájöttünk, hogy valójában ezzel is foglalkozhatunk – egészen addig egy elérhetetlen álomnak tűnt, hogy az orvoslás helyett zenészként élhessünk.

Három országból jöttetek, három különböző kultúra és zenei ízlés. Milyen együtt dolgozni? Vannak konfliktusok ebből adódóan?

Három eléggé különböző személyiség vagyunk, és persze néha vitatkozunk, de szerintem ez nem a kulturális különbségek miatt van. Az, hogy három országból és kultúrából jövünk, szerintem sokkal inkább egy pozitív dolog. A zene önmagában egy nyelv, amit nem korlátoznak határok. Az, hogy más országokból jövünk, talán inkább azt jelenti, hogy több szemszögből tudjuk megközelíteni a dolgokat. És amikor nem a zenén keresztül kommunikálunk egymással, akkor a gyönyörű, «könnyen érthető» angol-magyar nyelveket mixelve használjunk – és egy így van rendjén.

Egyikőtök sem a zeneiskolában tanulta a zenélést. Okozott ez bármikor kihívást nektek?

Igen, néha nehéz úgy elmagyarázni egy másik zenésznek valamit, ha nem tudod az akkord vagy a skála nevét, amit játszol. Nagyjából az idő felében nem igazán tudom, mit játszom a gitáron... (nevet) De igyekszem, és kezdek már ebben is fejlődni. Másrészt viszont azt érzem, több kreatív szabadságot ad az, hogy nem tudok túl sokat a zeneelméletről. Kicsit olyan, mint amikor nem ismered pontosan a szabályokat, ezért nem is aggódsz amiatt, ha megszeged őket. Ehelyett inkább azt a hangzást követed, amit ösztönösen jónak érzel.

A dalaitokban egyaránt fellelhetőek a rock, blues, funk műfajok, Jimi Hendrix jellegzetességei, némi elektronikus zeneiséggel megfűszerezve. Mit tapasztaltok, szűri a közönséget, hogy nem tömegzenét játszotok? Itthon is annyira nyitottak rátok, mint külföldön?

Nagyon fontos számunkra, hogy olyan zenét játsszunk, ami őszintén jön belőlünk és ne olyat, amiről úgy gondoljuk, hogy majd másoknak biztosan tetszeni fog. Olyan zenét csinálunk, amit mi magunk is szeretünk, és ha másoknak is tetszik, annak nagyon örülünk. Az emberek nyitottak a zenénkre itt Magyarországon, sokan járnak a koncertjeinkre. De az alternatív zenének nincs túl nagy piaca itt, ezért nehéz tömegeket elérni vele, hiszen a mainstrem média inkább a popzenére koncentrál. De ahogy járjuk a világot, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb európai országban így van ez.

A zenekar 2014-ben alakult, túl vagytok tagváltáson, számtalan hazai és nemzetközi koncerten és fesztiválon. Hosszú szünet után tavaly novemberben jelentkeztetek egy négyszámos EP-vel. Elfogyott a lendület vagy csak a sok fellépés miatt volt szünet a dalírásban?

Amikor négy éve megjelentettük az első nagylemezünket, nagyon keveset tudtunk a felvételekről vagy hanganyagkiadásról, és hogy őszinte legyek, nem voltunk igazán megelégedve az eredménnyel. Ezért úgy döntöttünk, sokkal több időt fordítunk arra, hogy elsajátítsuk ezeket az ismereteket, hogy a következő megjelenésünk biztosan olyan legyen, amire igazán büszkék leszünk. Ez idő alatt más dolgok is közbejöttek, kétszer volt doboscsere a zenekarban, illetve volt köztünk, aki apai örömök elé nézett. Szóval igen, sok időbe telt, de végül nagyon örülünk annak, amit elértünk eddig a zenekarral és ahol most tartunk az utunkon. Lehet, hogy kis időre eltűntünk az emberek szeme elől, de sokat tanultunk és nagyon büszkék vagyunk a "People ═ people" című EP-nkre.

Új videóklippel leptétek meg a közönséget, ami a Señorita című dalotokhoz készült. Meglepő címválasztás egy olyan nótához, ami a világvégéről szól. Ha vége a világnak, akkor ezek szerint ti is egy hölgy oldalán vigasztalódnátok?

A dal azért kapta a señorita címet, mert neki szól ez a történet, és nem azért, mert róla. De persze, remélem, hogy mellettem lesz a barátnőm, ha esetleg eljön a világvége! (nevet) Ez egyáltalán kivitelezhető lenne, ha tényleg eljönne mindennek a vége? Nem tudom, remélem.

A dal nemcsak a szövegében, hanem a dallamvilágában is apokaliptikus. Ez egy új irány lehet, vágytok a keményebb hangzású dalokra?

Most úgy érzem, nyitottabbak vagyunk arra, hogy behozzunk kicsit többet az elektronikus hangzásból vagy éppen több hangszerrel kísérletezzünk, mint amikor zenélni kezdtünk. Ha ez egy új irány, akkor igen, azt hiszem. De hamarosan nekiugrunk a következő anyag megírásának, szóval akkor kiderül.

A ti közegetek egyértelműen a színpad és nem a stúdió. Egy ázsiai és egy orosz turnét is le kellett mondanotok. Hogyan élitek meg a kényszerkarantént?

Borzasztó nehéz volt lemondani ezeket a turnékat. Ázsiában már kétszer jártunk és mindkét alkalommal elképesztő élmény volt, főleg azért, mert hihetetlen reakciókat kaptunk a közönségtől. Oroszországba most először készültünk, így ez is nagy izgalommal töltött el minket. Nagyon nehéz zenészként ezt megélni, hogy nem koncertezhetsz - egyszerűen nem csinálhatod azt, amit a legjobban szeretsz. Ennek ellenére igyekszünk pozitívak maradni és arra koncentrálni, hogy új dalokat írjunk. Szerencsére mostmár látjuk a fényt az alagút végén, és alig várjuk, hogy ősszel újra színpadra álljunk!

A legutóbbi bejelentés értelmében augusztus 20-ig nem tarthatnak Magyarországon tömegrendezvényt, így koncertet sem. Mit fogtok csinálni a következő hónapokban?

Dalokat fogunk írni, illetve szeretnénk számunkra kedves emberekkel lógni.

A járványhelyzet mindenkiből mást hoz ki. Ti végleg szögre akasztjátok a sztetoszkópot és az orvosi köpenyt vagy elgondolkodtatok azon, hogy önkénteskedjetek a jelenlegi helyzetben?

Egyelőre még nem gondolkodtunk az önkénteskedésen, de ha szükség lesz ránk, természetesen mindenképp igyekszünk a lehető legtöbbet segíteni.

A közkedvelt zenész új videóklipje kapcsán mesélt nekünk arról, hogy mennyire hiányzik neki a koncertezés és a közönség visszajelzése.

Leadfotó: Kranicz Richárd
Fotók: Dancs Enikő Bianka, Senco

Oldalak

Sztárok
Fashion&Beauty
Áprilisban debütál a Daalarna új kollekciója, amely olyan menyasszonyoknak készült, akik egy igazán egyedi és szemkápráztató ruhában szeretnék kimondani a boldogító igent.
Lifestyle
A Vízöntő élete rövidesen jóra fordul. Napi horoszkóp!
Utazás
A többség ki akarja majd használni a húsvéti hosszú hétvégén kínálkozó jó időt, és biztosan útra fog kelni. Azonban van néhány dolog, amire figyelni kell a közlekedésben!