Színésztársait sem kímélte Latinovits Zoltán - Básti Lajossal kis híján ölre mentek
Sokáig külföldre vágyott
Latinovits évekig reménykedett abban, hogy külföldi karriert építhet magának. Összeismerkedett egy magyar származású kistőkéssel, aki néhány percnyi ismeretség után saját készítésű, Marilyn Monroe-t ábrázoló aktfotókat húzott elő a zsebéből. A férfi azzal áltatta Latinovitsot, hogy segít neki elindítai nemzetközi filmes pályáját. Még filmszerződést is ígért neki, a magyar színész pedig naivan azt hitte, némi fedezet is van az idegen állításai mögött. Egy időben olyannyira komolyan játszadozott el a csábító gondolattal, hogy elkezdett intenzíven angolt tanulni. A művész abba sem gondolt bele, hogy külföldön - főként a nagy nyugati filmgyártó nemzetek esetében - megengedhetetlen lenne az a mindent megkérdőjelező, szüntelenül kritizáló-bíráló attitűd, amit Magyarországon eltűrtek neki. Álmai végül szertefoszlottak, helyette azonban - kisebb-nagyobb megszakításokkal - jöttek az itthoni színházi- és filmsikerek.
Sokszor keveredett verekedésbe
Latinovits nem csupán az imént említett Básti Lajossal keveredett - kis híján - tettlegességig fokozódó konfliktusba. Már ifjú titánként is képtelen volt az önmérsékletre, mindig őszintén, kertelés nélkül mondta meg a véleményét: vitatkozott, bírált és számon kért, néha minősíthetetlen stílusban. 1959-ben egy filmforgatáson szó szerint összeverték a színészt, aki így összedrótozott állkapoccsal jelent meg az érettségi találkozóján. Müller Péter visszaemlékezésében említette meg, hogy amikor Simó Sándor A legszebb férfikor című filmjét forgatták, Latinovitsnak egyszerűen nyoma veszett. Végül az egyik reggel a filmgyári kocsi vitte ki a forgatásra. A művész részeg és elcsigázott volt, s kiderült: előző éjszaka betért egy kocsmába, ahol bányászokkal keveredett vitába - akik aztán jól helybenhagyták Latinovitsot.