Gyönyörű családi fotót posztolt a gyerekeivel és az unokáival - 50 éves lett Lackfi János

Május 18-án lett ötvenéves Lackfi János József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, kritikus. A kerek évforduló alkalmából verset írt, amit egy bájos családi fotó kíséretében osztott meg a közösségi oldalán.

Lackfi János 50 éves lett

Lackfi János 1971-ben született Budapesten, irodalmár családba. Édesapja, Oláh János József Attila-díjas költő, író, a Kilencek költőcsoport néhai tagja, édesanyja, Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas költő. Először irodalmi álnévként használta a Lackfit, később azonban – az édesapjával való névazonosság miatt – hivatalosan is felvette azt.

Francia és magyar szakon szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Tanulmányai során számos oylan benyomás érte, ami meghatározó szerepet játszott költővé válásában.

A rendszerváltozás után szüleivel közösen dolgozott a Magyar Napló folyóiratnál. A Pécsi Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított, utóbbinak 2004-től adjunktusa volt. Nyugat-kutatásból doktorált. Több rangos ösztöndíjat elnyert, majd rovatvezető és szerkesztő lett a Nagyvilágnál, 2000-ben alapítója volt a Dokk.hu című internetes irodalmi lapnak, ahol tehetséges fiatal költők juthattak nyilvánossághoz.

1996-tól a Pázmány Kreatív Írás programjának egyik elindítója és vezető tanára volt. Tanítványai közt olyan neves fiatal slammerek, költők és írók szerepelnek, mint Simon Márton, Ughy Szabina, Horváth László Imre, Ayhan Gökhan, Babiczky Tibor, Pion István. Noha intézményes keretek közt jelenleg nem tanít, továbbra is tart kreatív írás tanfolyamokat.

A Magyar Írószövetség, valamint a Magyar PEN Club tagja. Tévéműsorok vezetője, műveit tizenöt nyelvre fordították le, sokat szerepel külföldön. A közösségi médiában üzemeltetett írói oldalának közel százezer olvasója van. Véleménye szerint fontos kihasználni az irodalom számára a világháló nyújtotta lehetőségeket, ennek megfelelően gyakorlatilag naponta publikál verset, prózát vagy esszét. Gyerekeknek és felnőtteknek is ír. Szövegeit a Kaláka, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes és sokan mások éneklik nagy sikerrel. Irodalmi tevékenysége mellett fotózik is, képei gyakorta jelennek meg különböző folyóiratokban, és több önálló kiállítást is rendeztek belőlük.

Művészetéért több rangos elismerést is kapott, többek közt József Attila- és Déry Tibor-díjat, Salvatore Quasimodo-különdíjat. 2004-ben és 2008-ban elnyerte az Év gyermekkönyve díjat, 2013-ban irodalom kategóriában a Prima Primissima Díj nyertese lett, idén márciusban pedig Magyarország Babérkoszorúja díjjal tüntették ki.

Hat gyermek édesapja, többszörös nagypapa. Felesége, Bárdos Júlia művészettörténész.

Születésnapja alkalmából verset írt, amit egy családi fotóval együtt osztott meg a Facebook-oldalán. A következő oldalon mutatjuk!

Számtan

Lackfi János május 18-án, az ötvenedik születésnapján az alábbi költeményt osztotta meg a Facebook-oldalán.

„Ötven év, az hat gyerek, az négy unoka,

tizenegyszer az élet, az két angyal, akik

visszafordultak félúton, nem jutottak el

a születés kapujáig, s most mégis velünk futnak,

ahogy nemzedékről nemzedékre szállnak

az Úr szívének gondolatai, s a lakásban

és a kertben gyerekrajzok, homoksütik,

kis figurák, gyurmabábuk, plüssök, minatűr

életleletek töménytelen mennyiségben.

Ötven év, az hatvanegy könyv, az körülbelül

kétezer vers, az minimó ezer próza meg

nyolc dráma meg ezer interjú meg harmincnyolc

kötet műfordítás meg összesen vagy háromszáz

szerző, akit fordítottam, tizenhét év folyóiratszerkesztés

többmillió karaktere nyargalt át az agyamon,

Ötven év, az több mint félmillió levezetett

kilométer, legalább tizenkétszer kerültem

meg a földet, hogy eljussak Bősárkányból

Mátraszentimrébe, Bükkszentkeresztről

Zákányszékre, keresztül-kasul az országon

többszáz falun, városon, megyeszékhelyen.

Ötven év, az jó párezer kilométer a világ sok-sok

tájára, Brüsszel és Párizs utcáin máig otthonosan

mozgok, ha épp odakerülök, de láttam véres,

feldarabolt vízibivalyt árulni a vietnámi útszélen,

sütögettem forró fémlapon szöuli vendéglőben,

a pekingi Tiltott Városban császárrá koronáztak

tíz jüanért, mindenki a szöszi uralkodóval akart

szelfizni, Sydney-ben belelépett cipőmbe az óceán,

Montrealban mókusok cikáztak a házak vaslépcsőin,

New York sétálóutcává lett magasvasút-pályáján

ma is járok még képzeletben, ahogy az isztambuli

jezsuiták Boszporuszra néző teraszán is, Algírban

müezzin ébreszt pontban 5.20-kor, Rómában olasz

nénikékkel rózsafüzérezek középkori mozaikpadló

felett, fürdöm a genfi tóban, tömjénlóbálást nézek

egy moszkvai keresztelőn, tengeralattjárót Oslóban.

Közben a zsámbéki kertem kétezer négyzetméterének

többmillió fűszála, többszázezer falevele fotonokat

kiabál a levegőbe, azt integeti, boldog születésnapot,

ámokfutó, aki voltam s vagyok, tizenhét év tanítás,

mintegy húszezer diáktekintet, egyetemre menet

ezerötszázszor jártam meg a Piliscsaba-Zsámbék

tengelyt, könyvtárakban, művházakban kábé

nyolcvanezer gyerek, ovis, sulis, gimis előtt

olvastam fel, százhúszezer felnőtt hallgatta,

mit beszélek, díjakkal hajigált meg a szakma,

az állambácsi, köszönöm, dolgoztam ugyan,

nem henyéltem, de akkor is nagy tisztesség,

hányan güriznek, végeznek minőségi munkát,

s mégis alig van visszhangja, foganatja.

Ötven év, lassan százezer olvasó itt a

cybertérben, több mint tízezer bejegyzés,

amelyet lájközönnel kísértetek, nyolcszázezer

elért ember havonta, volt olyan posztom, amely

másfél millió felhasználóhoz jutott el, köpni-nyelni

sem tudok, és nem sokaság, hanem lélek,

lelketek van, sztorijaitok, áldás rajtatok,

bennetek, általatok, itt dörömböl belőletek,

általatok is az élet, ahogy a kertben több tucat

rigó csapja a zajt, sok-sok kiló gyümölcs érlelődik,

zöld kicsi gumók, szilvák, barackok, almák, fügék,

háromezernégyszáztizenkilenc hangya szorgoskodik,

ja, nem, egy már átmászott a szomszédba, és viszi,

viszi a hírt egy falevélre róva, nekem meg boldog a

születésnapom” – olvasható a költő közösségi oldalán, egy családi kép kíséretében, amelyen felesége, gyermekei és unokái társaságában látható Lackfi János.

A kerek évforduló alkalmából Lackfi pályatársa, Szabó T. Anna is posztolt. Olvasd el cikkünk következő oldalán!

Szabó T. Anna köszöntése Lackfi János 50. születésnapjára

„Isten éltesse Lackfi Jánost, tartsa meg egészségét, vidámságát, játékos szellemét, szeretetre kész türelmét és türelemre kész szeretetét, gyönyörű családja körében!” – írta a költőnő a Facebook-oldalán, ahol egy képet is megosztott Lackfi Jánosról, amely Szencen készült néhány évvel ezelőtt. Szabó T. Anna azért ezt választotta, „mert jó látni, hogy János mindig kézben tartja a kormányt, és nem hagyja, hogy a hajóját ide-oda cibálják a szelek”.

A köszöntés részét képezte egy vers, amelyet a költőnő pár hete írt Romvári Gergely ötvenedik születésnapjára, de mint írja „Jánosra is gondoltam már, és minden felelősséget vállaló, nyitott, szeretetet adni és kapni képes férfire, ötvenen innen és túl”.

„A férfi ha ötven nem köhhen a ködben:

„A múlt ma mögöttem, és nincs ma kiút” -

a súlyra, a kínra nem döbben ütötten,

mert őrzi magában a régi fiút.

Nem bántja a csúz vagy a pénzügyi gondja,

mert jól belehúz és a fészke vidám,

mit mondani kell: nincs alku, kimondja,

még izzítja-hívja a régi talány.

A gyermek: a jóság, a gyermek: a szentség,

a jó a valóság, s neki ennyi elég,

előttük a rosszra nincs hanta, se mentség:

hisz tiszta szemükben ott fénylik az ég.

A férfi, ha ötven, így méri a mindent,

még érdemes élni és menni tovább,

és áll maga-rakta világa ma kinn-benn,

és éli a jót, ama házi csodát.

Az élte egésze lesz kétszer is ennyi,

sőt, sok öleléssel tán túlfut a száz -

és jön majd a jó még, de mennyi, de mennyi!

Most „Sokáig éljen!”-től zengjen a ház!” – írta Szabó T. Anna, aki arra biztatott mindenkit, hogy írjanak verset az ünnepeltnek, örülni fog neki!

Leadfotó: facebook.com/literaturamuveszetimagazin