Kosztolányi Dezső és a nők - Még a halálos ágyából is rózsacsokrot küldött a szeretőjének

A 20. század szépirodalmának egyik legnagyobb alakjának felesége mellett több szeretője is volt.
Kosztolányi Dezső, a gyönyör keresője
Kosztolányi Dezsőtől, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja. A kor kritikusa úgy írnak róla, mint őszinte és szeretetre méltó tollforgató. A stlíusa személyes és természetes: verseit és prózáit olvasva egyaránt úgy érezzük, mintha a legbizalmasabb titkaiba avatna be minket. Míg Babits a „homo moralis”, az erkölcsös ember volt, addig Kosztolányi a „homo aestheticus”, a szépség, a művészetek költője. A politikától rendszerint elzárkózott, mert nem hitt a művészet társadalmi szerepében, mozgósító erejében. Alkotóként és magánéletében is ez az egyszerűség jellemezte őt - l’ art pour l’ art, azaz a művészet a művészetért. A célja az volt, hogy gyönyörködtesse az olvasót, hiszen őt magát is ez vonzotta leginkább: a gyönyör megtalálása a szürke hétköznapokban.
A nyughatatlan szerelmes
Kosztolányi 1910-ben ismerkedett meg a Vígszínház egykori színésznőjével, Harmos Ilonával, akit három évvel később feleségül is vett. A művészek házassága azonban nem volt felhőtlen: Ilona feláldozta karrierjét a családalapítás érdekében, - tőle született Kosztolányi egyetlen fia, Ádám - a költő azonban nem hagyott fel a bohém életmóddal. Házasságkötése után is rendszeresen látogatta a budapesti teátrumokat, ahol kiszemelte azokat a 20-as, 30-as éveikben járó fiatal hölgyeket, akiknek szépségük és fiatalságuk valósággal megbabonázta az élete derekán járó családapát. A felesége mellett több szeretőt is tartott, akiket nem győzött elhesegetni a féltékenységtől felajzott Kosztolányiné. Később kiderült, hogy az Édes Anna szerzője még a cselédlány karakterét is egy szerelméről mintázta.
Az író-költő óriás azonban ráébredt, hogy ő sem halhatatlan: az 1930-as évek közepén már súlyos rákbetegségben szenvedett, ám a gyilkos kór ellenére a szerelem nem hagyta el a szívét. Hiába volt mellette felesége, Harmos Ilona, aki ápolta őt és jóban-rosszban kitartott mellette, Kosztolányi szíve újra lángra lobbant. Az új szerelem pedig gyógyír volt.
Részletek a galériában!
A legendás költő 1919 január 27-én hunyt el.