Barátja idézte fel, hogyan telt Koltai János életének végső szakasza: "Amikor utoljára megszorította a kezemet, féltem, hogy ez a búcsút jelenti..."

A Blikk Koltai János házához is elkísérte a rendezőt. "Finom melegség ölelt most körbe a ház mellett, meg is pusziltam a falakat. A távozása éjszakáján nem tudtam aludni, hajnali ötkor nagyon erős fájdalom hasított a tüdőmbe, azt hittem, embólia. Felültem az ágyamon, majd nem sokkal később jött a szörnyű hír. Annyira hiányzik, hogy mostanában úgy nyugszom meg, ha a hangját hallhatom. Egyszerűen muszáj. Szerintem van olyan az ember életében, amit már nem lehet elengedni. A 32 éves ismeretségünket nem lehet sem elgyászolni, sem elengedni. János örökre velem marad" - fogalmazott a néhai színművész közeli barátja.