Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindvégig az élvonalbeli, állandóan foglalkoztatott művészek közé tartozott. Munkanapjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. A felkéréseket sohasem utasította vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb filmforgatásokon és színházi próbákon is szó nélkül állta a sarat. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított, még akkor is, ha nem szerette az adott szerepet (ilyen volt például az öreg vajákos asszony Lorca Yerma című drámájában). Az ereje azonban fogyott, egyre fáradtabb lett, de hallani sem akart sem orvosról, sem kórházi kivizsgálásról. Amikor az utolsó pillanatban végül mégiscsak kórházba került, már ő maga is érezte, hogy elkésett. Három héttel hatvanadik születésnapja után, 1971. március 29-én halt meg Budapesten – írja az MTI.
Fotó: Facebook/ Cinema-a film világa
Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindvégig az élvonalbeli, állandóan foglalkoztatott művészek közé tartozott. Munkanapjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. A felkéréseket sohasem utasította vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb filmforgatásokon és színházi próbákon is szó nélkül állta a sarat. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított, még akkor is, ha nem szerette az adott szerepet (ilyen volt például az öreg vajákos asszony Lorca Yerma című drámájában). Az ereje azonban fogyott, egyre fáradtabb lett, de hallani sem akart sem orvosról, sem kórházi kivizsgálásról. Amikor az utolsó pillanatban végül mégiscsak kórházba került, már ő maga is érezte, hogy elkésett. Három héttel hatvanadik születésnapja után, 1971. március 29-én halt meg Budapesten – írja az MTI.