Király Linda: Két éve vagyok szingli és jól érzem magam - Interjú

Magyarország egyik legjobb hangja új projektekben próbálhatta ki magát az elmúlt egy évben: kapott egy musical-szerepet és az is kiderült, jól megállja a helyét a konyhában is. Már két éve egyedül van, de köszöni szépen, így is boldog. Minderről exkluzív interjúban mesélt nekünk.

"Hálás vagyok, hogy így alakult 2020"

Cseh Tamásnak van egy dala, a Valahogy másképp történt meg - ez járt a fejemben, miközben Király Lindát hallgattam, amint évösszegzését mesélte el nekem. A gyönyörű énekesnővel többször beszélgettünk már: először 2019-ben, majd 2020-ban a Femcafe.hu Inspiráló Nők Estjének fellépőjeként, valamint különböző zenés- és divatrendezvényeken volt alkalmam őt jobban megismerni.

Magyarország egyik legkiemelkedőbb muzikalitású és hangi adottságú énekesnője hiába van túl egy magánéleti és egy szakmai válságon, ugyanolyan lendületes és pozitív tudott maradni, mint régen. Lassan két éve szingli, de azt mondja, teljesebb az élete, mint valaha. Bár őt is meglepte, mennyi váratlan nehézséget hozott 2020, mégis hálás azért, hogy ő és családja viszonylagos nyugalomban vészelték át a járványhelyzetet, ráadásul a különböző megpróbáltatások mind formálták és építették őt. Ha egy ilyen kiszámíthatatlan év után motiváció híján lennénk, Lindát hallgatva biztosan visszajön az életkedvünk.

Nem kímélte és nem is kíméli az előadóművészeket az utóbbi egy év. Utoljára a Femcafe.hu Inspiráló Nők Estjén láttalak nagyobb közönség előtt, ez volt 2020 tavaszának utolsó tömegrendezvénye. Hogy élted meg, hogy ilyen karcsúra sikerült a tavalyi év?

Sok-sok dolog változott, az biztos. Ez a bizonytalanság mindenkinek ijesztő volt, de nekem jót tett. Végre volt egy kis időm arra, hogy megálljak, átgondoljam a körülöttem történő eseményeket, így ráeszméltem, mi az igazán fontos nekem. Szerencsére a kreativitásomra is jó hatással volt ez a helyzet, számtalan új ötletem született. Egyelőre nem tudom, mikor mutathatom meg ezeket a valódi közönségnek, mert még mindig látjuk, mikor tudunk újra fellépni, ez elég frusztráló.

A zenei tehetségedet már hosszú évek óta élvezhetjük, de kiderült, hogy a gasztronómia területén is remekelsz. Korábban azt nyilatkoztad, sosem gondoltad volna, hogy egy főzőversenyt elvállalsz majd, miért döntöttél úgy mégis, hogy elfogadod a felkérést?

Aki jobban ismer, az tudja, hogy nagyon szeretek a konyhában lenni és főzni. Alapvetően viszont nagyon nem szeretem a versenyhelyzeteket, ezért vonakodtam, hogy elvállaljam-e a felkérést. Számomra a főzés egy meditáció, amiben kikapcsolódom, szabadjára engedhetem a fantáziámat, de onnantól kezdve, hogy ezt időre kell produkálni, rémisztő volt számomra. Nagyon jó önfejlesztő feladat volt számomra a Konyhafőnök VIP, mert szembe tudtam nézni egy nagy félelmemmel és kiderült, hogy sokak számára tetszik, amit a konyhában alkotok.

Bár megkóstolni nem tudtuk, azt láttuk a kamerán keresztül is, hogy a zsűri elégedetten nyalogatja a szája szélét egy-egy fogásod után, nem beszélve arról, hogy önmagában milyen esztétikai értéket képviselt az étel, amit kitálaltál a tányérra.

Jó hallani, hogy így gondolod! Sokan megdicsértek és elismerően nyilatkoztak arról, amit csinálok a műsor után. A főzés továbbra is fontos szerepet tölt be az életemben, olyannyira, hogy már nemcsak a saját magam szórakoztatására csinálom. A barátnőimmel heti egyszer összejövünk és tanítgatom őket, ami ezekben az időkben valódi feltöltődés nekem, mert segít kiszakadni a szürke hétköznapokból. Bár, nem panaszkodom, mert voltak azért kisebb, nagyobb munkáim az elmúlt időszakban is.

A többi között a 2007-es Can’t Let Go óta most jött ki az első szólódalod, amihez videóklip is készült. Hogyan született a Gone?

Két hónapja jelent meg egy dal és egy videóklip, ami tényleg hosszú idő óta az első komolyabb szólóprojektem. Nagyon meglepő fordulat, hogy megszületett ez a zene. Amszterdamba kaptam meghívást egy kreatív táborba, ahová a világ minden tájáról érkeztek különböző zenészek, dj-k, producerek. Engem azért invitáltak, mert korábban Bob Sinclarnek írtam már egy dalt. Izgalmas volt, mert 3 óránként különböző csapatokra osztottak bennünket, mindig másokkal kellett együtt dolgozni és létrehozni egy szerzeményt. Az egyik ilyen helyzetben megismerkedtem egy holland dj-vel, DJ Souvenyrrel, akivel elkészítettünk egy dalt, de nem voltak vele komolyabb terveink. Egy héttel a tábor után felhívott egy holland lemezkiadó, hogy változtatás nélkül vevők lennének rá, mi pedig kiadtuk és készült hozzá egy videóklip is.

Utána pedig elkészült az első közös karácsonyi dalotok az öcséddel, Viktorral.

Eddig is nagyon összetartó család volt a miénk, de a karanténban tanultuk meg leginkább értékelni egymást és amink van. Nagyon hiányzott, hogy nem tudtunk elutazni annyit Amerikába, hogy meglátogassuk a másik öcsémet, Bent, aki a családjával ott él. Szerencsére, mióta megszületett Viktorék kisfia is, mindig van kit pesztrálni. A tesómmal nagyon élveztük a közös munkát, szeretünk együtt énekelni és igazán szép dal kerekedett ebből a projektből. Ha pedig már említettem az unokaöcséimet, egy gyerekeknek szóló film, a Trollok második részének kapcsán életemben először szinkronizálhattam is idén, olyan sztárok mellett, mint Bereczki Zoli és Ganxsta Zolee. Imádtam ezt a lehetőséget, bár a szokásos premier a Covid miatt elmaradt.

Egy másik meghatározó projektről, az Anyatigrisekről még szót sem ejtettünk.

Az idei év meglepetése volt, hogy ismét felkértek egy színházi, zenés produkcióra! Korábban a Madách Színházban Az operaház fantomjában nyílt lehetőségem kipróbálni magam, mint Christine, most pedig egy 100 százalékig női darabban, az Anyatigrisekben kaptam szerepet. Mikor meséltem a jó hírt Viktornak, ki is nevetett, hogy egy olyan musicalben játszok főszerepet, aminek ez a címe, mert a valóságban sokszor hívnak anyatigrisnek a tesóim.

Védelmező típus vagy?

Mi az, hogy! Talán olykor túlságosan is. Gyerekkorunkban az őrületbe kergettem őket ezzel néha, de nekem mindig is a két öcsém volt a legfontosabb a világon.

Ezt abszolút át tudom érezni. Fiús környezetben nőttél fel te is, hogyan viselted, hogy a musical stábjában túltengett az ösztrogén?

Jól mondod, mindig fiús lány voltam, úgyhogy féltem is! (nevet) Korábban sosem dolgoztam még úgy, hogy a munkatársaim kizárólag nők, de meglepően jól működtünk. Önmagában az, hogy ennyi tehetséges, szakmáját maximális profizmussal végző lánnyal és nővel dolgozhattam együtt, fantasztikus érzés volt. A kialakult helyzet ellenére mindenki extra erőfeszítéssel és tengernyi alázattal végezte a munkáját. Jó volt ismét kigyakorolni az előadóművészet színészi oldalát, ehhez remek partnerekre és mesterekre találtam a darab alatt.

Egy várandós nőt alakítasz az előadásban. Még nem vagy édesanya, hogyan sikerült hitelesen magadávé tenni a szerepet?

Az anyai attitűd részben adott volt, mert ahogy említettem, nagytestvér lévén jellemző rám a gondoskodás és a védelmezés, ezt az érzésvilágot nem volt nehéz megjeleníteni. Azon túl, hogy kismama, én egy olyan karaktert játszok, aki eszméletlenül cuki, nagyon idealista és fogalma sincs arról, hogy a világ valódi arca milyen is valódjában. Ezzel a részével nehezebben küzdöttem meg a karakternek, mert én a valóságban ennek pont az ellentéte vagyok. Nem vagyok naiv kislány, két lábbal álltam mindig is a földön, ezért komoly munka volt előkeresni azt az énemet, aki megvezethető és képes folyamatosan rácsodálkozni a világra.

Milyen terveid vannak 2021-re? Milyen érzésekkel állsz neki?

2020-ra komoly terveim voltak, de javarészt minden dugába dőlt. Éppen ezért nagyon durván előretervezni nem akarok, mert úgy érzem, hogy ez az év megtanította nekem, hogy az ittet és mostot kell kiélvezni. Jó ötletek, rövidebb távú tervek vannak a tarsolyomban, biztosan lesznek új dalok és egy olyan lehetőségre sem fogok nemet mondani, amiben látok fantáziát. Görcsölni nem szeretnék, mert ha felszabadult vagyok, akkor hajtás nélkül, valahogy organikusan kiforrja magát minden.

Az ország Nikáját mégsem a betegség viselte meg a leginkább.

Leadfotó: RTL Klub / Konyafőnök VIP

Oldalak

Szólj hozzá Te is!