Késsel szúrták hátba egy meccsén: az 52 éves Szeles Mónikát fel se ismernéd ma

A teniszvilág egyik legsötétebb napja örökre megváltoztatta a sportág történelmét és egy fiatal zseni életét. Szeles Mónika a csúcson volt, amikor egy őrült rajongó brutális támadása kettétörte a karrierjét – a sebek pedig, bár fizikai értelemben begyógyultak, a lelkében évtizedekig lüktettek.
A tenisz fénykora
A kilencvenes évek eleje a női tenisz aranykora volt, melynek vitathatatlan királynője a német Steffi Graf volt. Ebbe az állóvízbe robbant be a jugoszláv színekben induló, magyar származású Szeles Mónika, aki agresszív játékstílusával és kétkezes ütéseivel teljesen új alapokra helyezte a sportágat. Mónika mindössze 16 évesen már Roland Garros-győztessé vált, és 19 éves korára nyolc Grand Slam-trófeát gyűjtve letaszította Grafot a világranglista éléről. Úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg abban, hogy minden idők legnagyobbja legyen, amíg el nem jött 1993. április 30-a. A hamburgi torna negyeddöntőjében, a pihenőidőben egy férfi, Günter Parche a lelátóról átlépve egy konyhakéssel hátba szúrta a széken ülő teniszezőt. Az elkövető megszállott Steffi Graf-rajongóként nem bírta elviselni, hogy bálványa elveszítette az első helyet, és úgy vélte, ha Mónikát „kiiktatja”, Graf visszatérhet a trónra. A támadás után a teniszpályák biztonsági protokollja örökre megváltozott: megjelentek a fegyveres őrök és az elkülönített padok.
Bár Szeles fizikai sebei gyorsan gyógyultak, a lelki trauma két évre száműzte őt a sportból. Súlyos depresszióval és étkezési zavarokkal küzdött, és bár 1996-ban még megnyert egy ausztrál bajnokságot, korábbi magabiztossága és dominanciája már soha nem tért vissza. A teniszpályáról való visszavonulása után Mónika hosszú utat járt be az önelfogadásig. Ma, 52 évesen Floridában él, és élete a belső békéről és mások segítéséről szól. 2014-ben ment feleségül Tom Golisano milliárdoshoz, akivel harmonikus, visszahúzódó életet élnek. Motivációs előadóként és íróként ma már nyíltan beszél korábbi traumáiról és a poszttraumás stresszről, segítve azokat, akik hasonló nehézségekkel küzdenek. Bár a sporttörténelemben ott marad a fájdalmas „mi lett volna, ha” kérdése, ő ma már büszke túlélőként tekint magára, aki képes volt a sötétségből újra felépíteni önmagát. Ma azonban kevesen ismernének rá - mutatjuk a képeket































