Megúszták: egy hajszálon múlott, hogy ennek az 5 színésznek nem ért véget a karrierje

Néhány folytatásnak soha nem kellett volna elkészülnie.

Jobb volt elsőre

A filmiparban a folytatások (vagyis a „sequelek”) hosszú ideje meghatározó szerepet játszanak. Egy sikeres mozi után a stúdiók gyakran abban bíznak, hogy a történet újabb fejezete, a jól ismert karakterek visszatérése és a már meglévő közönség érdeklődése garantálni fogja a kasszasikert. A valóság azonban gyakran árnyaltabb: a második (vagy harmadik, negyedik) részek ritkán képesek megismételni azt a varázst, amit az első filmek hoztak. Épp ezért nem meglepő, hogy sok színész vonakodik visszatérni ezekbe a folytatásokba, sőt, egyesek tudatosan elutasítják az ilyen ajánlatokat.

A folytatások problémája sokrétű. Egyrészt gyakran érezhető rajtuk a kapkodás vagy a pénzügyi motiváció túlsúlya: a történet nem fejlődik természetesen, csak azért íródik tovább, mert az első rész bevételei meggyőzték a stúdiókat, hogy bepróbálkozzanak egy folytatással. Az eredmény sokszor egy üres utánzat, amely másolja az első rész poénjait, látványvilágát vagy cselekményfordulatait, de nem tud újat, izgalmasat vagy hiteleset mutatni.

A nézők részéről is gyakran vegyes a fogadtatás: míg egyesek örülnek, hogy újra találkozhatnak kedvenc karaktereikkel, mások csalódnak, mert a történet már nem tudja megismételni az eredeti élményt. A kritikai fogadtatás a legtöbb esetben szintén jóval gyengébb, így sok második rész alulmarad az elsőhöz képest. Ez különösen nehéz helyzetbe hozza azokat a színészeket, akik komolyan veszik hivatásukat, és nem csupán egy szerepet látnak egy karakterben, hanem kreatív kihívást, művészi lehetőséget is.

Nem egy esetben előfordult, hogy egy színész tudatosan döntött úgy: nem tér vissza a szerepéhez, még akkor sem, ha ezzel jelentős anyagi haszonról mondott le. Ennek hátterében többféle indokok lehet. Vannak, akik úgy érzik, a karaktert már teljesen eljátszották, és nem tudnának hozzáadni semmit egy folytatásban. Másokat a forgatókönyv minősége vagy az alkotók hozzáállása riaszt el. Előfordulhat az is, hogy valaki másfajta szerepek felé nyitna, és nem akar beleragadni egyetlen karakterbe – főként, ha az túl ikonikussá vált.

Ezek a döntések utólag gyakran bölcs lépésnek bizonyulnak, hiszen több olyan példát is ismerünk, ahol a folytatás kudarcba fulladt – kritikailag, pénzügyileg vagy mindkettő szempontjából – és az eredeti sztár távolléte csak még inkább kiemelte, mennyire fontos volt az ő jelenléte az első film sikerében.

Galériánkban most olyan példákat mutatunk be, ahol a főszereplő nem tért vissza a folytatásban – ezzel pedig elkerült egy kínos bukást vagy egy újabb klisékbe fulladó szerepet.

Jodie Foster A színésznő Oscar-díjat vihette haza Clarice Starling megformálásáért A bárányok hallgatnak című thrillerben, ám amikor szóba került a folytatás, Hannibal, határozottan nemet mondott a visszatérésre. Hivatalosan ugyan időbeosztási nehézségekre hivatkozott, de a háttérben inkább kreatív nézeteltérések álltak – nem tudott azonosulni azzal az iránnyal, amerre a karaktert és a történetet tovább akarták vinni. A szerepet végül Julianne Moore vette át, a film pedig ugyan magas bevételt hozott, a kritikusok már jóval kevésbé voltak elragadtatva. Foster pedig láthatóan nem bánta meg, hogy kimaradt a projektből: amikor évekkel később megkérdezték tőle, mit gondol a Hannibalról, csupán ennyit felelt: „Láttam a Hannibalt. Nem kommentálnám.”

Kattints a további képekért!

Lead: Marilla Sicilia/Mondadori Portfolio via Getty Images

Forrás: Buzzfeed