József Attila és a szerelem - 4 nő, aki miatt megjárta a mennyet és a poklot a költőóriás

116 évvel ezelőtt született a magyar költészet legellentmondásosabb alakja, akire hol mámorosan boldog, hol gyötrelmes szerelmi történeteivel emlékezünk.

Mániákusan kereste az igaz szerelmet

Nem kell Freudnak lenni ahhoz, hogy egy szempillantás alatt megfejtsük: József Attila szerelmi életét és költészetét végig meghatározta az édesanyjával kapcsolatos ellentmondásos viszonya. Az ifjú költő anyjára ambivalens módon emlékezett, félig imádattal és félig gyűlölettel a „hűtlenségéért”, amiért nevelőszülők gondozására bízta őt két évre. A művész kapcsolataiban mindig az anya-képet kereste, ezért a szerelmi viszonyai rendre kudarcba fulladtak vagy diszharmonikusak voltak.

Az első nagy szerelem: Vágó Márta

József Attila 1928 első néhány hónapjában ismerte meg a fiatal írót, akivel szinte az első pillanattól kezdve rajongtak egymásért. A hozzá szóló költemények számos alkalommal „ajándékba” készültek a lány számára. A költő ekkor élte át először milyen a viszonzott, kölcsönös ragaszkodás, szinte eufóriába esett az érzéstől. Márta azonban külföldre megy, a család pedig csak azzal a feltétellel egyezik bele a kapcsolatukba, ha József Attila "normális és biztos" állást vállal - amire képtelen volt. A költő idegösszeomlást kapott, miután szerelme Londonba utazott és letargiája odáig fajult, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Eljegyzésüket ezután kénytelenek voltak felbontani. „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” – írta Végül című versében, 1930-ban.

Lapozz, a cikk folytatódik!