Megszólalt Huszti Kata felkészítője - Ez a titka az Exatlon nyertesének

Kökény Tibor sportpszichológus és jógaoktató az olimpiai bajnok úszó, Risztov Éva mentora is volt korábban.

Sportpszichológus - A segítőtárs kudarcban és sikerben

Kökény Tibor pszichológus, jógaoktató és sportpszichológus több élvonalbeli magyar sportoló felkészítésében segédkezik. A debreceni születésű, 48 éves szakember hosszú évek klinikai praktizálása után ismerkedett meg a pszichológia sportra szakosodott ágával, amelynek első nagyobb sikereként 2012-ben hozzásegítette Risztov Évát a londoni olimpián bajnoki címéhez. Az olimpikon mellett a fiatal kézilabda-tehetséget, Háfra Noémit - a Femcafe Inspiráló Nők Díj egyik nyertesét - támogatja munkájával, de az Exatlon Hungary nyertesét, Huszti Katát is ő tréningezte. Az újságíróként is végzett szakembert munkájáról, a siker és a kudarc feldolgozásáról és a TV2 extrémsport vetélkedőműsora kapcsán kérdeztük.

Hol találkozott először a sportpszichológiával? Mióta alkalmaznak ilyen szakembereket Magyarországon?

A nemzetközileg ismert és elismert, legnagyobb sportolók mögött az edzőn túl egy nagy szakmai stáb áll. Külföldön már nagy hagyománya van annak, hogy egy sportpszichológust is bevonnak a közös munkába annak érdekében, hogy egy legális teljesítményfokozóval serkenthessék a versenyzőt. Magyarországon 15 évvel ezelőtt kezdődött el a sportpszichológusok képzése, ami Lénárt Ágotának, háromszoros World Masters Games győztes sportlövőnknek köszönhető. Ő volt az elindítója a magyar sportpszichológusképzésnek, valamint évek óta segíti a sportolók olimpiai felkészítését és sportpszichológusok munkáját. Jelenleg is a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője, a szakma központi figurája, akitől én magam is sokat tanultam.

Risztov Éva, Háfra Noémi és az Exatlon Hungary győztese, Huszti Kata felkészülését is támogatta. Milyen módszerrel dolgozott velük? Vannak általános szabályok vagy a sportoló egyénisége határozza meg a közös munka jellegét?

A sportpszichológiai pályafutásom Évivel (Risztov Éva) kezdődött. 2011-ben, amikor a londoni olimpiára készült, jógaoktatót keresett, mert azt látta, hogy az úszássport nagymenői mind rendelkeznek trénerrel. Egy évig dolgoztunk együtt, de akkoriban csak néhány pszichológiai módszert alkalmaztam nála, ha egy mélyponton szükségét éreztem, de leginkább a jóga olyan módszereibe vezettem be, amik a regenerációt segítik. Ezekkel a specifikus gyakorlatokkal nagyon hatékonyan tudtunk dolgozni, amik meglátszódtak az eredményein. Nagyon hamar visszakerült abba az egyensúlyi állapotba, amiből nagyon könnyű kibillennie a sportolónak egy verseny vagy mérkőzés alatt. Ugyanerről számolt be Huszti Kata is, aki sikeresen alkalmazta azt a gyakorlatban, amit megtanítottam számára. Az ő esetében az jelentett nehézséget, hogy az Exatlonról csak egy széleskörű elképzelésünk volt, így nem tudtunk specifikusan készülni. Ennek ellenére sikerült nagyon eredményesen szerepelnie. A kis kézilabdás gyöngyszemünkkel, Háfra Noémivel szintén foglalkozom, aki nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is egyre sikeresebb. Fiatal kora ellenére egy nagyon érett, fegyelmezett, jó személyiségű játékos. A közös munkának a fókusza leginkább arra irányul, hogy az esetleges nehézségeken próbálom átsegíteni őt, hogy mindig a top formáját tudja mutatni. Visszatérve a kérdésre, ebből a három esetből is látszik, hogy ez egy sok összetevős képlet, benne van a sportoló egyénisége, hogy hol van elakadva, milyen a probléma jellege és milyen maga a sport, amiben tevékenykedik. Példaként, egy mentál vagy egy feszültségoldó tréninget nem mindenkinél kell alkalmazni, ugyanakkor adott esetben mindkettő a siker kulcsa lehet.

Fontos, hogy egy sportpszichológus maga is elkötelezett legyen a sport mellett vagy legyen élsportolói múltja?

Azt gondolom, hogy nem feltétlenül szükséges, ugyanakkor jó, hogyha van sportmúltja vagy sport iránti érdeklődése az illetőnek. Én amatőr szinten sportoltam gyerekkoromban, kosárlabdáztam, dzsúdóztam, futballoztam, karatéztam és bár nem voltam élsportoló, a teljesítmény megszállottja voltam. A pályámon, amit lehetett, kihoztam magamból. Itt kapcsolódom a sportolók mentalitásához, ezért értem meg az ő működésüket és az esetleges problémáikat.

Az élsport eredménycentrikus műfaj. Hogyan segíti a versenyzőket abban, hogy a célon túl, megtalálják az örömet a sportágukban? Mekkora a belső feszültség emiatt?

Pontosan ez a szíve és a lelke az egész sportpszichológiának, hogy eltávolítsuk a sportolót a teljesítménykényszer állapotából úgy, hogy a legjobb teljesítményt ki tudja hozni magából. Azt szoktam mondani, hogy el kell jutni arra a pontra, hogy elkülönülhessen az eredmény és a teljesítmény. Ha az a legjobb teljesítményem, hogy 100 méteren futok 13,2 másodpercet és azt a versenyt meg is nyerem, a következő versenyen pedig 12, 95-öt teljesítek, de csak harmadik helyezett leszek, akkor vajon melyik a jobb? A teljesítmény szempontjából az, hogy magamhoz képest jobbat futok. Az eredmény szempontjából pedig nyilvánvalóan az első eredményem lesz a jobb, hiszen ott első lettem. Ha magunkból ki tudjuk hozni a maximumot, abban mindig ott van az öröm. A csúcson lévő sportolóknál éppen ezért megfigyelhető egyfajta kiégés. Ha megnézzük a győri kézilabdázók eszméletlen menetelését, feltűnik Yvette Broch példája, aki 27 évesen, az abszolút csúcson arra kényszerült, hogy befejezze, mert a teste már nem bírta tovább azt a hajtást, amit meg akart követelni tőle. De ugyanez a helyzet Nycke Groottal is, aki nem fog szerződést hosszabbítani, alacsonyabb szinten folytatja a sportot Dániában. Ha az ilyen kiégett, motiváció vesztett sportolóknál megtaláljuk azt, hogy mi az, ami a sportot megtölti számukra őszinte örömmel, akkor kibillenthetőek lesznek ebből az állapotból. Elég csak a teniszcsillagra, Serena Williams-re gondolnunk, aki talált egy számára megfelelő coach-ot, így visszatérhetett.

Mennyire tartják fontosnak a sportolók a mentális felkészülést a fizikai mellett?

A szélesebb körű lakosság körében általában "dilidokinak" hívják a pszichiáterket, pszichológusokat és a különböző terapeutákat. A klinikai gyakorlaton túl van egy olyan ága is ennek, ami inkább tanácsadásról, támogatásról vagy kísérésről szól. Ezek serkentik az embert, mert megtanítják arra, hogyan építhet ki az élet legkülönbözőbb területein megbirkózási stratégiákat. Szakembert segítségül hívni, egészséges dolog. Sőt, az érett személyiségnek az egyik jellemzője, hogy felismerem, hol vannak a korlátaim és miben szorulok segítségre, hogy jobban működjek. A sportban Magyarország egy kicsit lemaradásban van, de egyre jobban alakul. A következő szezontól már kötelező lesz sportpszichológust alkalmazniuk az egyesületeknek. Akik ismernek bennünket, tudják, hogy nem akarjuk elvenni az edző kenyerét, mi csak hozzáteszünk az egyén vagy a csapat teljesítményéhez. Ez egy nagyon produktív, hasznos dolog, amit a sportolók is felismertek.

Mi segítheti át a sportolót egy esetleges kudarcon?

A legfontosabb, hogy átfordítsuk az eredeti elvárást - ami a frusztrációt okozza a sportolóknál - egyfajta hálává. Megnézni, hogy az egyén mit profitált egy esetleges kudarcélményből. Ha valaki kikapott, lemaradt vagy hibázott, aránylag rövid idő alatt át tudjuk formálni a csalódottság érzését, ami egy más perspektívátból nézve a tanulási folyamat része lehet.

És mi a helyzet a sikerrel? Azt sem könnyű feldolgozni mindenkinek, sőt.

Nagyon fontos, hogy erre felkészüljön egy sportoló fejben. Tudatosítania kell önmagában, hogy írni fog róla a sajtó, kialakul egy kép róla a közvéleményben, de mindez, amit az emberek gondolnak róla, az nem róla szól. Az mindenkinek a szubjektív véleménye, tapasztalata, értékrendje és látásmódja a világról, ahogyan érzékelik vagy értékelik őt. Ez nem azt jelenti, hogy el kell szeparálódni a vélemények elől, de fontos megtanulni helyén kezelni ezeket a visszajelzéseket, legyenek bármilyen pozitívak és felemelőek vagy éppen lehúzóak és negatívak. Ha megvan az aranyközép út, akkor nem lesz nagy baj. Huszti Kata esetére visszatérve, ő is fog kapni hideget és meleget is, mert egyszer ki kellett volna esnie, de mégis bennmaradt. Egy idő múlva akkor is csak az marad fenn róla, hogy ő az Exatlon nyertese, nem pedig az, hogy Dorka sérülése miatt ő maradt bent. Ha megvan a kitartás, alázat és tudatosítja ezt a hozzáállást, azt gondolom, nem fogja kikészíteni a siker árnyoldala.

Hogyan lehet elengedni az élsportot, ha már az ember kiöregedik valamiből? Milyen nehézségek adódhatnak ilyenkor és mi lehet a megoldás?

Ebben a helyzetben is a tudatosságot és a fokozatosságot emelném ki. Ha az adott illető látja, hogy a pályája egyszer véget ér és felvértezi magát olyan eszközkészlettel, amik megvédik arról, hogy krízisként élje meg a váltást, akkor nem traumaként tekint majd arra, hogy a karrierje véget ért élsportolóként. Sokaknak az segít például, hogy a visszavonulásukkal csak az élmezőnyből tűnnek el, de az életük szerves részét képezi továbbra is a sport, edzőként vagy tanácsadóként. Ez azért jó, mert a mentális szinten és a fizikai szinten is egyenletes a távolodás a sporttól, az emberi szervezet egészének jót tesz a fokozatosság. Női sportolóként az is megoldás lehet, ha egy új életfeladatban teljesedik ki az illető, például édesanyaként. Vérten Orsolya volt magyar válogatott kézilabdázónk például gyönyörűen kivezette magát az élsportból, először maratonista lett, később edzősködött, majd várandós lett és ma boldog anyuka. Sok út áll egy sportoló előtt, ha befejezi tevékenységét az élsportban, de a lényeg, hogy a kivezetési folyamat legyen jelen, úgy nem sérülhet meg.

Azt is elárulta, mire költi majd a nyereményt.

Leadfotó: TV2

Oldalak

Szólj hozzá Te is!