Geszti Péter: „Sosem szabad túlértékelni a saját személyünket” – Interjú
Szinte nincs olyan ember ideahaza, aki ne tudná, ki is az a Geszti Péter: az EMeRTon-díjas magyar rapper, dalszövegíró és reklámszakember pályafutását gyermek-, valamint szinkronszínészként kezdte, de már főiskolásként dalszövegeket írt a népszerű Első Emelet zenekar számára, és riporteri, műsorvezetői, valamit forgatókönyvírói munkái mellett időközben országos ismertségre tett szert, mint előadó. A Rapülők és a Jazz+Az együttesek tagjaként tette le a névjegyét a zenei világban, de közben a műsorvezetéssel sem hagyott fel. Televíziós pályafutását a MITIŐK, a Rockstúdió és az Ász című műsorokkal kezdte, de ott volt a Megáll az ész vagy épp a Gesztiméter – Péter most 20 év után újra visszatért a képernyőre az Adom a napom című műsor házigazdájaként. A VIASAT3 egyedülálló cross-platform formátumának első évada akkora sikert aratott, hogy hamar elkészült belőle a második „felvonás” is, ahol ezúttal 16 hazai híresség egy napját követhetjük nyomon. A műsorral kapcsolatban beszélgettünk Geszti Péterrel, aki az Adom a napom mellett mesélt nekünk a tévézésről, a zenélésről, sikerének titkáról, de szóba került Azahriah is, akivel kapcsolatban őszintén megosztotta véleményét.
November 6-án, azaz a mai napon érkezik az Adom a napom című műsor második évada a VIASAT3-on. Kik voltak az elsőben a kedvenc sztárvendégeid? Kik azok, akik a legnagyobb hatással voltak rád?
Nem tudom, illik-e ilyeneket elmondani akár így utólag is. Fogalmazzunk úgy, hogy akik személyesen nekem talán a legérdekesebb pillanatokat okozták, Alföldi Róbert, Falusi Mariann, Nagy Ervin, Curtis, Ráskó Eszter és Gálvölgyi János voltak.
Szerinted minek volt köszönhető az első évad hatalmas sikere? Mennyire járult ehhez hozzá a te személyed, mint házigazda, valamint mennyire a vendégeké?
Szerintem ilyen esetekben sosem szabad túlértékelni a saját személyünket. Ha marketing szempontból szeretném ezt megfejteni, akkor itt arról van szó, hogy egyfajta hiányból kerekedett ez a siker, méghozzá annak a hiányából, hogy nagyon komoly nézői csoportok nem találnak maguknak tartalmat a kereskedelmi televíziós csatornákon. Ezeket a nézőket nem szolgálja már ki feltétlenül a főzős, a szerelmi vagy a zenei valóságshowk sora – ők azok az emberek, akik már inkább a YouTube-on hallgatnak vagy néznek podcastokat, hiszen az érdekes, beszélgetős típusú műsorok jellemzően már podcastok formájában jelennek meg és az online térbe költöztek. Viszont sokan még mindig kíváncsiak olyan tartalmakra, akár a tévében is, amelyek felidézik a régi fajta beszélgetős műsorokat. És még valami: a fogyasztók olyan hiteles személyeket szeretnének látni, akik mögött van tartalom és teljesítmény. Egyrészt ez az oka a sikernek, másrészt pedig az, hogy az én célcsoportom – vagyis akik szívesen megnéznek valamit, amiben én szerepelek – összevág azoknak az embereknek a körével, akikről az előbb beszéltem. Tehát magyarul itt egymásra talált egy igény és egy tartalom, amiben az én személyem egy jó összekötő kapocs tud lenni, és hát azért nyilván bízom abban is, hogy a karakterem az olyan típusú értékeket és hangulatokat képvisel, amire még mindig sokan kíváncsiak. Ez a műsor alapvetően őszinte, kíváncsi és valahogy emberi akar lenni – utóbbi alatt azt értem, hogy nem a konfliktusokat keresi, nem egy bulváros, mások magánéletében vájkálós valami, hanem olyan, amilyen többek között én is vagyok.
Mi alapján választod ki egyébként a meghívottakat? Fontos számodra, hogy a jelenleg nagyon felkapott hírességekkel beszélgess, vagy inkább a szerinted érdekes, értékes figurákat hívod meg?
A felkapottság inkább a csatorna szempontja elsősorban, de mindig meg kell találnunk a kompromisszumot a két szempont között, mert különben nem érdemes leülni beszélgetni valakivel. Tehát egyszerre kell a vendégnek megfelelnie a csatornának és az én szempontjaimnak is, de ebben eddig teljes konszenzus volt.
Szerinted az első évadban sikerült elérni azt a kitűzött célt, hogy a híres embereket egy eddig nem ismert, új oldalukról mutassátok meg?
Azt gondolom, hogy többé-kevésbé igen, de én simán el tudnék képzelni egy hosszabb műsort is, legalább annyival hosszabbat, mint amennyit kivesznek belőle a reklámok. Mindig úgy vagyok vele, hogy még volna mit kérdezni, másrészt pedig nehézséget okoz az is, hogy minden egyes adás különbözik az előzőtől az aktuális karakter, valamint amiatt, hogy mennyire engednek be ezek az emberek az életükbe egy kamerát napközben.
Mennyire volt nehéz egy teljesen új formátum műsorvezetőjeként visszatérni a képernyőre 20 év után?
Bevallom, nem foglalkoztam ezzel, hogy nehéz lesz-e vagy sem, mert ha elhatározom, hogy valamit csinálni fogok, akkor azt keresem mindig, hogy mi mindent kell megtennem a siker érdekében. Kétségtelen azonban, hogy egy ilyen műsorhoz kell egyfajta gyakorlat. Az, hogy az ember élő adásban megy minden egyes nap, ráadásul minden alkalommal eltérő típusú műsort készít, az nem könnyű feladat, hiszen az Adom a napom esetében körülbelül egy órával az élő adás kezdete előtt áll össze nagyjából az adásmenet, ami folyamatosan változik. Ebben a formátumban tehát valóban vannak olyan kihívások, amik az elején nagyon megdolgoztatják az embert a műsor flowjának kialakítása miatt – elsőre kapaszkodnom kellett rendesen, de aztán azt gondolom, hogy sikerült felvennem ennek az egésznek a ritmusát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne törekednék arra, hogy most még jobb legyen a második évad.
Mit szóltál ahhoz, amikor felkértek arra, hogy te légy a műsorvezető? Meglepetésként ért, hogy pont téged választottak?
Röhögtem magamban egy kicsit, mert hosszú évek teltek el azóta, hogy rendszeresen tévéképernyőkön szerepeltem, aminek az volt az oka, hogy bár sok műsorba hívtak, de azokban nem akartam megjelenni, mert kvázi celebkedni kellett volna. Nyilván annak is köszönhettem ezt a felkérést, hogy újra trendinek kezdett számítani a személyem a Friderikusz csatornán futó GESZTI+ podcast miatt, és azért nevettem csak magamban, mert ahogy az ember éli az életét, attól függetlenül, hogy látszik-e a képernyőn vagy sem, azt gondolja magáról, hogy ő ugyanaz, aki volt, és természetesen a képességei sem változtak. De közben ehhez mégis mindig kell egyfajta bizonyíték a képernyőn, tehát az, hogy újra eszébe jutok az embereknek, az annak köszönhető, hogy egy másik műsorban láttak. Miközben egyébként amíg nem láttak, addig is úgy gondolom, hogy ugyanolyan kvalitásaim voltak, mint most. De persze ez valahol természetes, így működik a média.
Az új évadban vendéged lesz például Szabó Győző, Nagy Feró és Tóth Vera is, és hát valljuk be, nagyon eltérő karakterekről van szó. Van olyan közülük, akiket már régóta ismersz, mégis okozhatnak szerinted még meglepetéseket számodra?
Kicsi meglepetéseket mindig okoz mindenki, de pont ez a jó ebben és ezért szeretem csinálni. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ismerjük egymást valamennyire, mert összefutunk egy fesztiválon vagy forgatáson, mennek a small talkok, hogy ki hogy érzi magát, de igazából nem sokat tudunk a másikról. Nem tudjuk, hogy mi nyomaszt valakit, hogy az illető hogy él, hogy kel fel, milyen teát szeret, hogyan tartja magát formában, nem tudjuk azt sem, hogy szorong-e valamitől, ezek viszont mind kiderülhetnek a beszélgetésekből a műsor során. Ahogyan az első évadban is voltak megkapó, nagyon szórakoztató vagy akár nagyon drámai pillanatok, úgy számítok erre most is, másrészt pedig igen, nagyon eltérő karaktereket hívtunk meg, így mindig robbanhatnak fel olyan meglepetésbombák, amelyek miatt felkapja az ember a fejét, még akkor is, hogy ha egyébként nem feltétlenül az a szempont vezérel engem, hogy mindenképpen valamibe nagyon belekapjak. Azt gondolom, hogy az, hogy követhetünk valakit, belenézhetünk az életének a helyszíneibe, abból sokszor legalább annyi minden kiderül, mint abból, hogy ő maga mit mond. Szerintem onnan tudhatjuk meg, hogy milyen ember valaki, ahogyan az illető másokkal viselkedik és eleve, hogy van mostanában, ez pedig jól nyomon követhető ebben a műsorban.
Ki az, akikkel még nem beszélgettél a műsor keretein belül, de őszintén kíváncsi vagy rájuk, és szívesen belelesnél a napjukba?
Elég sok ilyen ember van még, az más kérdés, hogy ők nem feltétlenül felelnek meg mondjuk a nézettségi elvárásoknak. Ettől függetlenül nagyon sok emberről azt gondolom, hogy elképesztően érdekesek, csak épp nem ismertek még annyira a médiában, hogy ők érdekeljék a nézők többségét, ezért nehezebb meggyőzni mondjuk a csatornát, hogy hívjuk őket be. Ha lesz harmadik évad, remélem, eljutunk ide.
A mostanában nagyon felkapott Azahriah például szerinted szóba jöhet a harmadik évad esetén? Mit gondolsz egyébként róla te, mint előadóművész? Körülötte ugye most hihetetlen nagy a felhajtás, a hype, de van mögötte valódi produktum is.
Érdekelne, hogy ő egyébként hogy él, hogyan és mennyit dolgozik, vagy épp mit gondol arról, hogy miből is áll össze az ő sikere. Nagyon tehetséges fickónak tartom őt, és nincsenek véletlenek: az nem úgy van, hogy valaki máról holnapra csak úgy jön és híres lesz valamivel, amiről nem is tudjuk, hogy micsoda. Az ő sikerének az oka szerintem részben a zeneisége, részben pedig a karaktere, a személyisége. Emögött ott van még a social media storm, azaz a közösségi média vihar is, vagyis a tudatosan felépített youtuber karrierjének egy pontján, mire összeszedett magának többszázezer követőt, egyszer csak előállt valamivel, ami jelen pillanatban egy zenei produkció, ami iránt óriási az érdeklődés azoktól is, akik őt már alapból követték egy egészen más dolog miatt. Ezen az alapon egyébként jöhetett volna azzal is, hogy sneakereket kezd el gyártani, azt is nagyon nagy számban megvették volna – ez persze nem von le semmit az ő zenei érdekességéből.
Vannak egyébként olyan szerepek, amelyek inkább a tévézéssel, nem pedig a zenéléssel kapcsolatosak, és szívesen kipróbálnád még magad bennük?
Sose lehet tudni, mi lesz, én erre azt mondom. Az Adom a napom is egy olyan érdekes formátum, ami korábban nem létezett, ráadásul egy olyan korszakban élünk, amikor a technológiai iparban, a kreatív iparban és a médiában is folyamatosan egyre gyorsuló ütemben jönnek ki az újabb és újabb fejlesztések mindenféle területeken, így el tudom képzelni, hogy valaki pillanatokon belül kitalál valamit, amiben nekem is részem lehet. Hozzáteszem, én is gondolkodtam pár évvel ezelőtt egy-két műsorformátumon, de az igazság az, hogy jóval kevésbé érdekel most már az ilyen típusú tévéműsorok tartalomgyártása, mármint az a része, hogy ezzel foglalkozzak rendszeresen. Én inkább a zenével múlatom az életemet.
Szerinted melyek azok a formátumok az Adom a napomon kívül, amelyekkel a fiatalokat is vissza lehetne ültetni a képernyő elé? Lennének erre ötleteid?
Nagyon old school leszek most, mert én alapvetően azt gondolom, hogy ha valami érdekes most Magyarországon a médiában, az az, hogy létrehozzunk egy rendes közszolgálati televíziót, azt pedig olyan típusú műsorokkal kellene megtölteni, amelyek segítenek visszatalálni a valódi értékekhez. Másrészt pedig azt is el tudnám képzelni, hogy egy mai formátumra fazonírozzunk egy olyan típusú tehetségkutató műsort, ami olyan, mint az egykori Ász című műsorom volt nagyon régen a 90-es években. Ez nehezen bekategorizálható tehetségeket mutatott be egy-egy város középiskolásai között, és az ászt kerestük közöttük – azt gondolom, hogy az ilyen típusú, részben a vidékre is koncentráló tévéműsor szerintem sokat adhatna újra, de ehhez nyilván mindent nagyon át kéne alakítani.
Mesélnél egy kicsit arról, hogy a műsorvezetésen kívül mivel foglalkozol manapság? Miből állnak például a te napjaid?
A dalszerzést és a koncertezést élvezem alapvetően még mindig a legjobban. A napjaim a koncertjeim előkészítéséből és folyamatos fejlesztéséből állnak. Most például van egy új, Vabadaba nevű koncert-estem is, ahol Váczi Eszterrel közös duetteket játszunk el élőben, és ezt nagyon szeretem, ennek most kezdődik egy vidéki turnéja is, Szombathelyen és Győrben kezdünk novemberben.” Készülök még egy újabb módon megújítani a másik nagyobb koncerttípusomat is, amit majd jövőre fogok csinálni – ez egy up-tempós, rendkívül szórakoztató vonal lesz. Ezenkívül most volt bemutatóm a Pesti Magyar Színházban: az Ezeregy éjszaka című musicalünket nyáron mutattuk be a Szegedi Szabadtéri Színpadon, és nagyon nagy sikere volt, ezért jött most a budapesti bemutatója, így ennek kapcsán is voltak dolgaim. Későn fekszem és későn is kelek, ezért az én napjaim kissé eltolódnak egy normális munkanaphoz képest: sokat vagyok itthon, szeretek home office-ban dolgozni, közben pedig megpróbálok legalább minden második nap beiktatni valamilyen mozgást, ami egyik nap a foci, másik nap a torna. Próbálom mentálisan és fizikailag is jó karban tartani magamat. Sokszor előfordul, hogy beülök egy sarokban otthon vagy kiülök a kertbe és olvasok, vagy csak nézegetem a dalszöveges jegyzeteimet – most is van nálam két dal, amit meg kéne írnom. Ma van anyukám szülinapja, erre is készültünk, ilyenkor az ember jön-megy, összeszedi az ehhez szükséges dolgokat és folyamatosan szervezkedik telefonon keresztül is. Aztán persze itt van az Adom a napom is, aminek ma indul a 2. évada, erre folyamatosan készülök, és ez egy kissé átalakítja az életemet és a mindennapjaimat. A városba csak keveset járok be, egy zöldövezeti részen élek, ami nincs közel a centrumhoz, és ezt a nyugalmat nagyon szeretem is, ami itt körülvesz.
Ennyi előadói, szerzői évvel a hátad mögött élvezed még a zenélést és a koncerteket? Tud még ez a szakma számodra újat mutatni?
Abszolút, ugyanúgy élvezem ezt csinálni, mint a kezdetekkor. Most lett egy nagy változás az életemben nemrég, ugyanis tavaly leraktam a reklámbizniszt, mert egyszerűen nem maradt hely a piacon, és úgy éreztem, hogy nem érdemes már az éveimet ennek a munkának az oltárán feláldozni. Így viszont sokkal több szabadidőm lett, aminek örülök, hiszen ezt mind alkotói üzemmódra tudom fordítani. Nagyon szórakoztatónak és érdekesnek tartom ezt az egész szakmát, mindig is azt kerestem az életemben, bármivel is foglalkoztam, bármilyen műfajba kóstoltam bele, hogy vajon hogyan lehet úgy hatást gyakorolni az emberekre, hogy az nemcsak magáról az adott dologról szól, hanem valahogy többet is meg tudok jeleníteni és elérni vele. Szeretem azt, hogy ha az embereket meg tudom mozgatni érzelmileg vagy akár intellektuálisan is. A dalok műfaja erre nagyon alkalmas, ahogyan a koncertek is, szóval én ebben nagyon jól érzem magam. Egyébként minden koncertért ugyanúgy meg kell küzdeni, ha az ember felmegy a színpadra, ez a varázslat benne, ugyanúgy, mint a színházban: lehet csinálni egy nagyon tré és gáz koncertet is, ahogyan egy zseniálist és energikust is – ez mindig rajtad múlik, és minden egyes nap meg kell küzdeni érte.
Évek óta vagy így, vagy úgy, de jelen vagy a médiában, a zenei életben, nem tűntél el, mint sokan mások. Hogyan tudsz folyamatosan megújulni? Szerinted mi a te sikered titka?
Ha egy mondatban kéne ezt megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok. Másrészt sosem rövid távon gondolkodom: ha én valamibe belekezdek és elkezdem csinálni, akkor mindig hosszú távra tervezek, és azt figyelem, hogy amikre időt szánok és amiket létrehozok, azok erősítsék egymást, és egyfajta épülése legyen általuk az életemnek. Éppen ezért sosem csinálok egymástól elszigetelt dolgokat, amik hol erre, hol arra kanyarodnak el – szerintem ez a sikerem titka.
Krausz Gábor és Tóth Gabi válásával a szentendrei családi étterem terve is füstbe ment, de a sztárséf bizakodva tekint a jövőbe. Izgalmas kihívás elé állította az élet, hiszen nemrégiben új feladatot kapott. A frissen létrejött Hilaris Hotels szállodalánc vezetői felkérték, hogy dolgozza ki az új brand gasztronómiai koncepcióját, valamint szerepel a Dancing with the Stars táncos versenyében is, Mikes Anna partnereként. Erről és az elmúlt hetek izgalmairól is mesélt a Femcafe.hu-nak. Interjú.
Leadfotó: VIASAT3
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
