Gáti Oszkár szívszorító vallomása: "Néha úgy érzem, jó lenne, ha reggel már nem ébrednék fel"
Sokrétű és sikerekben gazdag színészi pályát tudhat maga mögött. A színpadon szinte a világirodalom összes jeles hősét megszemélyesíthette. Dolgozott szinkronhangként - Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger és Jean-Paul Belmondo legnagyobb filmjeit tolmácsolta magyarra -, temetőgondnokként, sőt az utóbbi években színházcsinálóként is letette a névjegyét. A legendás Gáti Oszkárnak rengetegszer kellett újrakezdenie az életét, de időközben mérhetetlenül elfáradt, és úgy érzi: már nincs, ami motiválná.
Egy öblös orgánum, melyet mindenki ismer
Ismerős az orgánuma? Igen, a Rambóból, a Terminátorból, az Amadeusból, az ...És megint dühbe jövünkből. Nemcsak a szinkronban sziporkázott, de az egyik legszebben beszélő magyar színész is, aki megannyi versmondásával szerzett már nekünk varázslatos pillanatokat. Cyranóként, Othellóként, Lear királyként a világot jelentő deszkákon is maradandót alkotott, arról nem is szólva, hogy rengeteg filmben és tévésorozatban bukkant fel kisebb-nagyobb szerepekben. Valódi háborgó lélek - talán összeférhetetlensége, konfliktusos alkata, nehéz természete miatt nem kapta meg soha a Kossuth-díjat, ami amúgy évtizedek óta megilletné -, aki 2008-ban az egész színházi világgal szakított, méghozzá botrányos körülmények között: nem volt hajlandó elfogadni, hogy a Győri Nemzeti Színház vezetői fegyelmezetlenek, felelőtlenek, alkoholizálnak vagy épp a testi gyönyöröket hajszolják ahelyett, hogy a szakmájukra összpontosítanának. Tizenhárom éve drámai hangú beszéddel búcsúzott a társulattól, melyben kíméletlen őszinteséggel sorolta a teátrum vezetőségének bűneit, mulasztásait.
Tíz esztendőn keresztül temetőgondnokként gondozott, mindeközben Menház Színpad néven kamaraszínházat hozott létre - neves budapesti művészek emlékezetes előadásait "költöztette" Győrbe, üde színfoltját teremtve meg a helyi kulturális életnek -, de egy ideje ezt is abbahagyta.
Gáti Oszkár napjaink egyik legnagyobb magyar színésze. Óriási veszteség, hogy elhagyta a szakmát. Vagy a szakma hagyta el őt? Akárhogy is, a 72 éves művész úgy érzi, belefáradt örökös harcaiba, és - bár megannyiszor megtette már a múltban - többé nem képes újrakezdeni az életét. Egy friss interjúban múltjáról, jelenéről, a halálhoz fűződő viszonyáról, a színházi világról és a jelenkor társadalmáról is beszélt.
Lapozz, cikkünk folytatódik!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
