#filternélkül: Máthé Tímea, a The Macaron Girl utazóbloggere

Hogyan lehet másfél év alatt kiépíteni közel 100 ezres követőbázist az Instagramon? A themacarongirl.travels tulajdonosát titkáról kérdeztük, a csinos marketingszakember és vállalkozó pedig őszintén vallott a közösségi médiában szerzett tapasztalatairól.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

Macaronnal a világ körül

Sokan már temetik az influencer-marketinget, mert egy olyan csili-vili, de vékonyfalú lufinak látják, ami rövid időn belül kipukkadhat. Egy magyar utazóblogger, Máthé Tímea azonban rácáfolt erre a sötét jóslatra: kemény munkával, de másfél év leforgása alatt épített ki több mint 95 ezres követőbázist az Instagramon. A @themacarongirl.travels tulajdonosa az olthatatlan macaron-szenvedélyén túl, lenyűgöző fotókon tárja elénk az egész világot, Európa nagyvárosai mellett olyan rejtett csodákhoz is elkalauzolja a kíváncsi szemeket, mint a brazil favellák veszélyes világa vagy az Andok ötezer méteres hegycsúcsai között felbukkanó természeti tünemény, a Szivárvány-hegy.

A világ minden tájáról és itthonról is sokan követik a 32 éves, budapesti fiatal lányt, akit még a koronavírus-járvány okozta helyzet sem állította meg abban, hogy tovább építse saját brandjét és új projekteket kezdjen. Jelenleg professzionális szinten oktatja cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt a közösségi média mesterfogásait, valamint kreatív workshopokat szervez azok számára, akik a karanténban szívesen használják szépérzéküket és kézügyességüket.

A #filternélkül következő interjújában Timi exkluzívan mesél a gyerek- és felnőttkori utazási élményeiről és a Covid-helyzet okozta kihívásokról, amelyeket végül sikerült a javára fordítania.

Az Instagramon főleg az utazásaidról mesélsz, de a blogodon található rólad egy kis személyes rész, amelyben kiderül, hogy nagycsaládból jössz: három testvéred van és már kisgyerekkorotok óta hatosfogatban fedezitek fel el a nagyvilágot. Milyenek voltak ezek a családi utak?

Emlékezetesek! (nevet) A szüleink imádnak utazni, négy gyerekkel pedig ez mindig óriási kaland volt: van egy fiú ikertesóm, egy nővérem és egy öcsém. Olyan 7-8 éves lehettem, amikor elmentünk együtt az első családi nyaralásunkra. Az első pár évben Magyarországot fedeztük fel, utána pedig távolabb is merészkedtünk. Egyre több időt, akár 3-4 heteket is töltöttünk utazással, amit mind nagyon élveztünk. Jellemzően autóval mentünk, később pedig lett egy lakóautónk, fantasztikus volt úgy utazni. Egy-egy ilyen út nagyon összekovácsolt bennünket, összetartásra nevelte a családunkat. Az ikertestvérem mozgássérült egy sajnálatos, születéskor történt orvosi műhiba miatt, ezért az ő szállítása extra erőfeszítést igényelt a szüleim részéről, de ők rengeteg mindent megtettek azért, hogy minden helyzetet ugyanúgy élvezhessen, mint ahogyan mi; apukám még a hegy tetejére is felvitte őt, ha éppen erre volt szükség. Ahogy idősebbek lettünk egyre messzebbre jutottunk el, autóval bejártuk Törökország belső vidékeit is és Marokkóig is eljutottunk. Nagy dózisban kaptam tehát az élményeket, így nagyra nőtt bennem a kalandvágy és utazókedv felnőttkoromra.

Mikor kezdődtek el a saját magad által tervezett, önálló utak?

18 éves voltam, amikor életemben először mentem önálló útra, saját fizetésből. Az egyetem alatt végig dolgoztam, így tudtam spórolni az utazásaimra, az első utam Londonba vezetett a barátnőimmel. 4 gyerek mellett nem volt elvárható az, hogy a szüleim finanszírozzák az utazásaimat, de az értékrendem sem engedte volna azt meg, hogy feltétel nélkül elfogadjam. Ezért eleinte sokat hostesskedtem, majd számviteli gyakornokként helyezkedtem el a legnagyobb üdítőgyártó világcégnél. Mindig egy új úticélt tűztem ki és arra kezdtem spórolni. Először kipipáltam a nagyvárosokat például Barcelonát, Párizst, majd eljutottam Montenegróba, Bulgáriába, ami pénztárcabarát, de felejthetetlen élmény volt. A diplomám megszerzése után, főállású munka mellett már sikerült eljutnom más kontinensekre is, és bevallom, beleszerettem Ázsiába és Dél-Amerikába. Hat évvel ezelőtt voltam Balin, ami életem egyik legemlékezetesebb útja volt. Akkoriban, az ilyen drágább utakra, akár hónapokig is gyűjtögettem és alaposan megterveztem mindent, hogy a lehető legoptimálisabb idő alatt a legtöbb élményt tudjam megszerezni.

Ha egy áltag közösségi média felhasználó egy influencer képeit böngészi, mindig elcsodálkozik, hogyan készülhet az a sok lenyűgöző fotó. Mennyire tudod élvezni az adott utazási célt, miközben a felfedezés alatt végig nyitva kell tartani a szakmai, tartalomgyártó szemedet is?

Jó lenne azt mondani, hogy láblógatós utazásaim vannak! (nevet) De sokat fejlődtem ebben és az utóbbi időben próbálok arra figyelni, hogy egy-egy úton legyen pár olyan nap is, ami kizárólag a pihenésről szól. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy ha már ott vagyok, akkor mindent szeretnék megnézni, amit érdemes az adott helyen. Emlékszem, az első londoni utamon még nagyon naiv elképzeléseim voltak és negyed órás beosztásokat csináltam, hogy mikor, mit fogok meglátogatni. (nevet) Őrült elképzelés volt, hiszen az utazásban pont a felfedezés a jó, mindig a tervezetlenség, a kaotikus helyzetek a legizgalmasabbak.

A fotózásban általában a barátnőim vagy a párom szokott segíteni. A legtöbbször már van a fejemben egy határozott elképzelés arról, hogy egy adott helyszínen milyen fotós tartalmat szeretnék készíteni, így nem olyan időrabló. Alapvetően nem vagyok egy igazán exhibicionista alkat, a nyilvános beszéd, előadás nem okoz számomra problémát, sőt kifejezetten szeretem is, de ha fotóznak, még mindig zavarba tudok jönni.

Mikor ébredtél rá arra, hogy ez a tevékenység jövedelmező is lehet számodra és akár üzletszerűen is érdemes lenne belefogni?

Konkrét élményem kötődik ahhoz, miért kezdtem el blogot írni. 2016-ban, mikor Peruba utaztam, felírtam a bakancslistámra az Andoknál található Szivárvány-hegyet. Még teljesen újdonság volt akkoriban ez a természeti látványosság, ezért alig volt fent róla valami az interneten. Annyit sikerült kinyomoznom, hogy Cusco városától bő három órányi kocsiútra van, de mikor odaértünk, csak a sokadik utazási irodánál találtunk olyan túrát, amin odavezettek bennünket. Kiderült, hogy egy egészen új természeti csodáról van szó, a globális felmelegedés miatt annyit olvadtak az Andok-hegység csúcsai, hogy előtűnt ez a képződmény. Még a helyieknek is újdonság volt, ezért nem találtam róla semmit otthon az út tervezésekor. A Covid előtti időkben már turisták milliói zarándokoltak el ide, mert hozzám hasonlóan sok influencer kezdte el bemutatni a fotóit és a helyszínt a közösségi médiában.

2018 májusában részt vettem Mexikóban egy edukációs női egyesület egyhetes tréningjén, ahol előadott az egyik kedvenc utazóbloggerem, miatta mentem el. Nagyon sokat tanultam arról, hogyan lehet ezt profin csinálni, üzletszerűen, hogy akár meg is élhessek belőle. Ekkor már volt 6-7 ezer követőm, de ott fordult át bennem, hogy még tovább kéne építeni azt a bázist, akit megszólítok. Feladatként fogtam fel, meg akartam tudni, hogyan lehet ezt okosan csinálni.

Hogyan jutott időd a munkád mellett az influencer karriered fejlesztésére?

Idén júliusban felmondtam a cégénél, ahol marketingvezetőként dolgoztam, előtte viszont ezzel párhuzamosan végeztem ezt a munkát. Háromhónapos volt a felmondási időm, ezért október óta szabadult fel az életemnek ez a része. Nehéz volt összeegyeztetni, de mivel nagyon vágyom a biztonságra, kiszámíthatóságra a váltás egy nagyon átgondolt, tudatos döntés volt. Sokan azt hiszik, hogy egy saját vállalkozás szabadságot ad, mert nincs főnöke az embernek, én viszont úgy gondolom, hogy sok kis főnököm lett, az ügyfeleim.

Jelenleg Instagram-marketinget oktatok, szerencsére, hónapról hónapra jönnek a vállalkozások és a bloggerek, influencerek, akiknek stratégiai segítséget tudok nyújtani. Vannak különböző tartalomgyártói együttműködéseim, a turizmusból pedig jelenleg csak minimális bevételem ven, hiszen a világjárvány teljesen lenullázta ezt a szektort. Persze, tudtam ezt, amikor annak idején kiléptem, ezért is fordultam új irányok felé is. Egy blogger barátnőmmel, Ruzsa Norinával pedig elkezdtünk egy közös vállalkozást, az Alkoss velünk!-et, ami egy izgalmas, nagyon kreatív projekt. Különböző kézműves foglalkozásokat biztosítunk, a hajfonási ötletektől kezdve egészen a lakásdekor-workshopokig a kreatív lelkeknek, és akár céges eseményeken is.

Utazóbloggerként hogyan élted meg a koronavírus okozta lezárásokat?

Szerencsére itthon voltam, amikor beütött a krach. Egy héttel később utaztunk volna Törökországba, de végül ezt el kellett, hogy halasszuk. Március elején még azt gondoltam, hogy nem korlátoz majd le ennyire bennünket ez a helyzet, de egy-két nap leforgása alatt hirtelen megváltozott minden, lezárták a határokat, egyre kevesebb repülőjáratot indítottak és egyre aggasztóbb adatok kerültek nyilvánosságra. Viszonylag hamar úgy döntöttem, hogy hazajövök home office-ba, mert akkor az volt a legtöbb, amit egyénileg tehettem a járvány megfékezése érdekében. Lelkileg nehéz volt, mert előtte szinte havonta utaztam. Idén mentünk volna vissza Ázsiába is, nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült.

Minden utazóbloggernek van egy-egy izgalmas vagy veszélyes története.

A kulturális, társadalmi különbségek tudnak sokkolóak lenni. Megdöbbentő volt számomra, amikor Brazíliában nem javasolták, hogy tömegközlekedéssel utazzunk be a reptérről, ezért taxizni kellet, majd úton a város felé, Rio de Janeiro egyik favellájánál pedig letakart holttestet láttunk. Egy másik nap, amikor vacsoráztunk, a rendőrök az étterem előtt állítottak meg egy buszt és bilincsre verve vezettek le róla valakit. A bankonban, a betonfalak mögött pisztolyos őrök állnak készenlétben, egy bármelyik pillanatban esedékes támadás elhárítására. A bűnözés ott mindennapos, számomra ez felfoghatatlan volt, mert előtte csak a tévében láttam ilyet.

A marokkói utamon is volt egy olyan pillanat, amikor megijedtem, Fes óvárosában, a piacon egy hentes a semmiből előhúzott egy levágott kecskefejet, hogy megijesszen. Viccnek szánta, de akkor hirtelen nagyon megijedtem. Szerencsére az útjaim zömén elkerültek a kellemetlenségek és az életveszélyes szituációk, nem volt komolyabb sérülésem vagy anyagi veszteségem. Ha utazol, mindig kimozdulsz a komfortzónádból, ezért kompromisszumokkal jár, de pont ezért is szeretem.

Hazai szinten egyedülálló, hogy milyen követői bázissal bírsz. Milyen jövőt jósolsz magadnak, mi a további cél?

A jövőre kitekintve a legnagyobb tervem, hogy minél szélesebb körben tudjam oktatni az influencer-marketinget. Mindig hangoztatom, hogy csak olyantól érdemes tanulni, aki aktívan használja a közösségi médiát, mivel például az Instagram egy év alatt akár négyszer is változtat az algoritmusán. Ha most kiszállnék, akkor nem tudnám tovább oktatni ezt, mert egy év múlva már nem fogom tudni pontosan, hogy mi történik. Még nem tartok ott, hogy kiégtem volna a tartalomgyártásban, továbbra is élvezem. Mivel már 32 éves vagyok, lassan szeretnék családot alapítani, ezért biztosan nem lesz olyan szinten fókuszban a közösségi média és a bloggerkedés, mint korábban. De teljesen kiszállni semmiképpen nem szeretnék, mert még mindig van benne számomra bőven élvezeti faktor.

Tudom, hogy jelenleg mindenki cerúzával írja be a naptárját, de milyen úticélokat tervezel a közeli jövődet illetően?

Egyelőre nem nyitott ilyen téren a világ, amit teljesen megértek. Budapesten jelenleg 2%-os a szállodai foglaltság, külföldön is hasonló a helyzet. Még azok a cégek is meghúzták a büdzséjüket, akikkel tartalomgyártási együttműködésem volt korábban. Bízom benne, hogy március körül ismét enyhülni fognak a szigorítások. Nem tudunk egy egész világot egy ilyen óriásiparág nélkül léteztetni, valamilyen szintű felüdülésnek kell majd lennie. Véleményem szerint az iparágban több barter alapú együttműködés lesz a következő 1-2 évben, mint korábban, amivel szép lassan sikerülhet visszaépíteni az iparág jövedelmét. Nem lesz könnyű innen felállni azoknak, akik eddig pusztán abból éltek, hogy utazóbloggerek. Külföldön és itthon is sokan kezdtek el B opción gondolkozni, ami szerintem egy nagyon jó döntés.

A 2021-es évben szeretnék visszamenni Ázsiába, Bali központtal és onnan eljutni néhány úticélra. Régóta szeretnék elmenni Srí Lankára, bízom benne, hogy ez is megvalósulhat jövőre. Hosszú ideje tervezem, hogy Indiába is elutazom, de nehezen találok rá lelkes útitársat... (nevet) Vannak olyan helyek is, ahova szívesen visszamennék, mert még a közösségi média robbanása előtt jártam ott és jó lenne újra felfedezni.

Ha jelen vagy a közösségi médiában, akkor szinte biztos, hogy már te is használtad a szialidia nevű felhasználó ötletes és bátorító üzeneteit és GIF-jeit. A fiatal világutazó, aki legalább annyira elkötelezett a művészetek, mint az emberek megsegítése iránt, őszinte mélyinterjúban mesélt motivációiról és jövőbeli terveiről.

Leadfotó és fotók: Máthé Tímea

Oldalak

Szólj hozzá Te is!