#filternélkül: Élet Dió után - 29 évesen küzdötte le a rákot, másoknak segít történetével
Bajkó Barbara még 30 éves sincs, de tavaly novemberben melldaganatot találtak nála az orvosok. A fiatal lány egy pillanatra sem adta fel a rettegett hárombetűs diagnózis után: kitartóan bírta a kezeléseket, igyekezett megőrizni jókedvét és idén nyáron még az esküvőjét is megtartotta. Történetét az Instagramon osztotta meg másokkal, ma már közel 25 ezren követik őt.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
.webp)
Aki kérdez: Lakatos Melinda
Dióval az élet és Dió után
Csinálsz 100 képet, kiválasztasz közülük egyet-kettőt, dobsz rá valamilyen filtert és ha még a szövegezésre is igényes vagy, választasz egy találó képaláírást és néhány hashtaget - ismerős, ugye? Millió felhasználó létezik így az Instagramon. A közösségi média világában ugyanis a legtöbben görcsösen tökéletesnek szeretnék bemutatni az életüket, pedig legalább annyira meghatározzák mindennapjainkat a mélységek, mint a magasságok. Külföldön már régóta nem számít tabunak ezen a platformon is felvállalni és megmutatni a kudarcokat, nehézséget vagy akár a betegségeket, de már itthon is egyre többen választják ezt az utat.
A tabu- és filtermentes ösvényen jár Bajkó Barbara is, az a 29 éves lány, akinek tavaly nyáron fenekestül felfordult az élete, mikor kitapintott mellében egy csomót. Kiderült, hogy rák. A kétségbeesés helyett próbált felkészülni arra, ami vár rá: a sorozatos vizsgálatokra és kezelésekre, a mellékhatásokra, arra, hogy megváltozik a teste és a lelke.
A mellrákjától nem félt, sőt, el is nevezte Diónak és ha már neve lett, legyen története is: az Instagramon indított egy képes blogot Dióval az élet címen, ahol megmutatta gyógyulásának útját. Még egy év sem telt el az indulás óta, de már rengeteg követőre lelt, ráadásul betegsége leküzdésében is jól halad. Sikeres operációt hajtottak végre rajta az orvosok szeptember 10-én, azóta pedig a regenerálódásnak szenteli a napjait, és élvezi, hogy elkezdődött, amire már hosszú ideje várt: az Élet Dió után.
Milyen kislány voltál és hogyan képzelted el a felnőtt életedet?
Ha egy szóval kellene válaszolnom, minden érdekelt, de tényleg. Jártam rajzszakköre, versmondó és mesemondó versenyre, énekkaros is voltam általános iskolában, pedig semmi hangom nincs. (nevet) Végül ötödik osztályos koromra a modern tánc mellett tettem le a voksom, és az megmaradt egészen a 20-as éveim elejéig. Sokáig azt gondoltam, hogy majd ezzel szeretnék felnőttként is foglalkozni, de aztán annyira komolyan nem képeztem magam, mint amennyire kellett volna ahhoz, hogy például tánctanár lehessek. Így a Budapesti Kommunikációs Főiskolán szereztem diplomát reklám-marketing-pr szakirányon kommunikátorként, utána pedig hat és fél évig dolgoztam bankban. Időközben megszereztem az ehhez szükséges tanulmányokat, jelenleg értékesítési támogatóként dolgozom egy nagy biztosítónál. Nem ezt képzeltem el a gimnázium után, de nagyon szeretem, hogy ezt csinálhatom, ezt érzem igazán magaménak.
28 éves voltál, amikor találtál egy csomót a melledben. Orvosi konzultációk és vizsgálatok után, fél évvel az esküvőd előtt derült ki, hogy rákos vagy, a daganat pedig rosszindulatú. Mielőtt kézhez kaptad volna ezt a sokkoló eredményt, el tudtad képzelni, hogy ez a forgatókönyv is megtörténhet veled?
Nem, de nem azért, mert direkt kerültem ezt a gondolatot, hanem mert egyszerűen nem is jutott eszembe, hogy ennek ez is lehet a kimenetele. Egy komoly betegség lehetősége messze elkerülte az én gondolataimat...
Hogyan sikerült feldolgoznod, hogy ilyen próbatétel elé állított téged az élet?
Ez a szuperképességem. Jön valami rossz, ami a súlyosságától, nagyságától függően egy ideig elszomorít, aztán elkezdem meglátni benne a jót, pozitívan gondolkodom, és megy minden tovább. Így volt ez november 29-én pénteken, amikor megtudtam, hogy rákos vagyok. Vasárnap estig nem nagyon tudtam mit kezdeni az információval. Sokat sírtam, csak úgy a semmiből jött, hideg zuhanyként ért. Aztán vasárnap este úgy döntöttem, nem fog legyőzni engem, nem fogok megtörni, küzdeni fogok és én fogok győzni. Persze, ehhez szerencse is kell, nem lehet kijelenteni, hogy ha pozitív vagy, akkor mindent le lehet győzni. Diót még sikerült időben elkapni, jól reagált a kezelésekre, nem volt áttét, így jobban tudott érvényesülni a pozitív hozzáállásom is.
Miként reagált a környezeted arra, hogy ilyen fiatalon ennyire súlyos betegséggel küzdesz?
Mindenkit sokkolt. A barátnőim már aznap este itt voltak, együtt sírtunk és persze nevettünk is. A családom megijedt, de ők is az elejétől kezdve úgy álltak hozzá, hogy végigcsináljuk és győzni fogunk. Mikor már látták, hogy én hogyan kezelem a betegségemet, hogy nem tabu nálam ez a téma, hogy beleállok, és nem törtem össze, akkor ők is megnyugodtak és sokkal jobban tudták kezelni.
A párkapcsolatodat hogyan érintette ez a helyzet? Hogyan tudtátok megőrizni a kettőtök közötti intimitást?
Az én férjem egy csodás ember. Azt mondta az onkológusom, hogy ha ezt az utat a párkapcsolatunk kibírja, akkor sosem fogunk elválni. Volt az elején egy pont, amikor nem voltam benne biztos, hogy kibírjuk. Aztán erre Gergő ezerszer rácáfolt. Ott volt mellettem mindenben, ápolt a kemoterápiák után, ölelt, ha arra volt szükségem, de békén hagyott, ha arra kértem. Vitte a háztartást, közben dolgozott, és mindent elintézett, amit kellett. Szó szerint volt olyan, hogy a padlóról kellett összeszednie, mert nem bírtam megmozdulni az aznapi ötödik hányás után a mosdóban. Ugyanolyan szerelmesen nézett rám akkor is mikor kopasz voltam, mint előtte. Nagyon hálás vagyok érte.
Milyen fázisokon mentél keresztül lelkileg a betegség kapcsán?
Volt egy két napos mélypont, aztán onnan lelkileg teljesen rendbe szedtem magamat. Egészen a negyedik kezelésemig nagyon jól voltam, ez április közepe volt. Már a koronavírus is javában itt volt, így március elejétől nem dolgoztam és a kezelésekre sem kísérhetett el senki. A negyedik annyira megviselt, hogy ott megint volt egy rosszabb fázis. Ahhoz, hogy abból fel tudtam állni, nagyban hozzájárult az esküvőnk. Nagy kapaszkodó volt az nekem végig.
A műtét előtt tartottátok meg az esküvőt. Hogy élted meg a nagy napot?
Felejthetetlen volt és megismételhetetlen. Minden pillanatát szerettem, és makk egészségesen sem csináltam volna semmit másképp. Nagyon sokat nevettünk, és hajnal négyig mulattunk. Fantasztikus volt.
Nőként hogy élted meg, hogy a fizikumod merőben átalakul a kezelések miatt?
Nekem, aki folyton megyek, pörgök, nehéz volt elfogadnom, hogy most kicsit le kell ülni a fenekemre, és pihenni. A semmittevés nagyon nem jellemző rám, emiatt párszor megjártam, mert túlterheltem magam. Meg kellett tanulnom az állapotom határait, mit szabad és mit nem. Most már kezdek szépen visszatérni a pörgős életbe. A hajam elvesztése sem viselt meg különösebben, rengeteget változott az évek alatt, de azért már várom, hogy visszanőjön.
Hogyan jutottál arra a döntésre, hogy megosztod másokkal is a történetedet a közösségi médiában?
Ezt nagyon hamar eldöntöttem, hiszen december 20-án indult is az Instagram-oldal, akkor még Dióval az élet néven - ekkor még az első kemoterápiás kezelésen sem voltam túl. Biztos voltam benne, hogy ha már velem ez történt, akkor ezzel segíteni szeretnék másoknak. Én így tudok segíteni, hogy megosztom a történetem, tabuk és mindenféle filter nélkül.
Milyen visszajelzéseket kaptál? Voltak olyan fiatal nők, akik esetleg hasonló betegséggel küzdöttek és erőt merítettek az írásaidból?
Csak pozitív visszajelzéseket kapok, de számomra a legnagyobb megerősítés abban, hogy jól döntöttem az az, hogy az Élet Dió után instagram oldalon több mint 24 ezer követőm van, és azért vannak ott, mert erőt merítenek, inspirálom őket, segítek nekik. A műtétem napján és másnap több ezer üzenet, komment fogadott, ami ebben a látogatási tilalomban ott a kórházban, nagyon nagyon jó érzéssel töltött el.
Te kiktől kaptál segítséget, bátorítást a nehezebb napokon? Mi segített igazán?
A férjemtől, barátaimtól elsősorban, mert ők értesültek a nehezebb napjaimról először. Sokszor a családomig el sem jutott, hogy mondjuk aznap kicsit rosszabb, mert nem akartam, hogy aggódjanak, vagy mire beszéltem velük, már túl voltam rajta, de persze, ők is rengeteget segítettek abban, hogy ezt az utat így tudjam végig csinálni.
A műtét után milyen érzések kavarogtak benned?
Közvetlenül a műtét után, mikor felébredtem az altatásból, és a sebészem elmondta, hogy sikeres volt, kivett minden nem oda valót, és minden rendben van - akkor sírtam. Persze, erre nem annyira emlékszem, foszlányok vannak meg, de az biztos, hogy örömkönnyek voltak. Örülök, hogy Dió már nem bérel helyet a testemben, és hogy nem hagyott hátra semmit.
A napokban történt egy komplikáció, a műtéti varratok elengedtek, az öltések mentén kifakadt az operált melled. Ez ijesztő és megrázó élmény lehetett. Felkészítettek az orvosok arra, hogy a műtéttel közel sem érhet véget a kálváriád?
Bármennyire is morbid, ez egy vicces sztori. Egyáltalán nem ijedtem meg. Tulajdonképpen az történt, hogy egyszer csak egy piros folt jelent meg a mellemnél. Nem otthon voltam, úgyhogy beültem a kocsiba, hazavezettem, közben még a kórház előtt is elmentem, de nem mentem be. Hazaérve hívtam a sebészem, de nem vette fel, épp műtött, és küldtem neki egy sms-t, hogy ez történt, mit csináljak. Én azt gondoltam, hogy csak kötést kell cserélni, és azt otthon is meg tudjuk csinálni. Akkor hívtam fel a férjem, mikor már nem bírta a kötés sem, és elkezdett folyni a hasamon a vér. Végig nyugodt voltam, nem fájt, és valahogy tudtam, hogy nincs nagy baj. Szerencsére így is volt: az összegyűlt folyadék utat tört magának, és jól tette, mert így nem volt arra szükség, hogy leszívják, szóval még jól is jártam vele.
Hogyan tekintesz a jövőbe? Mit kívánnál magadnak, ha tudnád, hogy teljesülni fog?
Nem fogok meglepetést okozni, abszolút pozitívan tekintek a jövőbe! Az életemnek ezt a szakaszát sosem fogom elfelejteni, sokat tanított nekem Dió, és ha kívánhatnék, akkor egészséges életet és gyerekeket kívánnék nekünk.
Mi a hosszabb távú terved az Instagram-oldaladdal?
Bár Dió már nincs, de azért a hatása az elkövetkezendő években is jelen lesz, és szeretném ezt is megosztani. Hogyan kezdek majd újra sportolni, életmódot szeretnék váltani, illetve majd jön a babaprojekt amit ilyen kezelések után nem feltétlenül megy annyira simán, és ha ezt is át kell majd éljem, akkor annak is ott a helye a közösségi oldalamon. Hiszen ez az Élet Dió után.
Ha jelen vagy a közösségi médiában, akkor szinte biztos, hogy már te is használtad a szialidia nevű felhasználó ötletes és bátorító üzeneteit és GIF-jeit. A fiatal világutazó, aki legalább annyira elkötelezett a művészetek, mint az emberek megsegítése iránt, őszinte mélyinterjúban mesélt motivációiról és jövőbeli terveiről.
Leadfotó és fotók: Bajkó Barbi
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
