Ő volt II. Erzsébet édesanyja: a néhai királynét egykor Európa legveszélyesebb nőjének nevezték

20 éve hunyt el Erzsébet brit anyakirályné, VI. György angol király özvegye, II. Erzsébet édesanyja, aki szó szerint végig élte a 20. századot.

Az első szerelmi házasság

Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon – a későbbi Erzsébet brit királyné – 1900-ban született egy királyi rokonsággal büszkélkedő ősi skót nemesi család kilencedik gyermekeként, édesapja Strathmore és Kinghorne earlje volt. A fiatal arisztokrata lány huszonegy éves korában ismerkedett meg V. György brit király kisebbik fiával, Albert yorki herceggel. Bertie-t – ahogy a családban nevezték – az öröklési sorban megelőzte bátyja, a wales-i herceg, ezért senki nem gondolta volna, hogy valaha király lesz, de Elizabeth tartott a hercegnéi ranggal járó kötöttségektől – idézi fel az Index. Bertie azonban kitartó volt, és a többszöri visszautasítás ellenére két évig udvarolt neki, míg Elizabeth 1923-ban végre igent mondott. Az ilyen szerelmi házasság akkoriban szokatlan volt az uralkodóházakban, az első világháborúig a brit királyi hercegek általában külföldi hercegnőket vettek feleségül. Az esküvő után a York hercegnéje címet is megkapta, ő volt az első, akit az „emberek hercegnőjeként” emlegettek, hosszú évtizedekkel Diana hercegnő előtt. A hercegi pár első kislánya, Erzsébet 1926-ban született, négy évvel később pedig megérkezett a családba Margit is.

A hercegi pár szeretetteljes, meleg családi életet élt szinte magánemberként, de 1936 végén olyan felelősség szakadt rájuk, amire egyikük sem vágyott: Bertie bátyja egy elvált amerikai nővel folytatott, botrányos viszonya miatt kénytelen volt lemondani a trónról, és a hercegből VI. György néven a Brit Birodalom uralkodója lett. Így Erzsébetből királyné lett, idősebbik leányukból pedig a trón várományosa. Az királyné élete végéig haragudott sógorára önzése miatt, és a lemondási krízis igencsak megtépázta a monarchia népszerűségét.

Erzsébet királyné rendkívül népszerű volt népe körében. A második világháború alatt a királyi pár az ellenállás szimbóluma lett, a kormány tanácsa ellenére végig Londonban maradtak a bombázások idején is. A királyné szállóigévé vált leghíresebb mondata akkor hangzott el, amikor a Buckingham-palotát találat érte. „Örülök, hogy minket is kibombáztak, most már úgy érzem, szemébe nézhetek az East Enden lakóknak” – fogalmazott a királyné. Állítólag Hitler akkoriban úgy nevezte: “a legveszélyesebb nő Európában”. Erzsébet a háborús években tanúsított bátor kiállásával és a szenvedők iránt mutatott együttérzésével vált a királyi család közszeretetnek örvendő tagjává, és ekkor szerzett népszerűsége hosszú élete végéig kitartott.

Lapozz a folytatásért!

Hamar megözvegyült

A királyi pár boldog házasságát a háború után egyre jobban beárnyékolta az uralkodó egészségének romlása. Miután VI. Györgynél tüdőrákot állapítottak meg, állapota rohamosan romlott. 1952. február 6-án holtan találták az ágyában. Infarktus vitte el, mindössze 56 évesen. A csapás rendkívül megviselte a királynét. Idősebbik lánya, Erzsébet már 5 éve házas volt, két gyermek édesanyja, amikor 1953-ban Nagy-Britannia királynőjévé koronázták. Ezek után az özvegy Erzsébetből anyakirályné lett, a gyászidőszak letelte után pedig Winston Churchill miniszterelnök biztatására visszatért a kötelességeihez, és lánya koronázása után megint a királyi család aktív tagja lett: késő öregkoráig évi több száz hivatalos szereplést vállalt.

Erzsébet hivatalai teendői mellett különösen bensőséges viszonyt alakított ki unokáival, mivel II. Erzsébetnek a fiatalon rászakadt uralkodói feladatok miatt kevés ideje maradt a gyerekekre. A trónörökös Károly herceg számára nagyanyja jelentette az igazi anyafigurát, mivel anyja idősebb gyerekeivel meglehetősen hűvös és távoli kapcsolatban volt. Anna hercegnővel a lóversenyzés iránti szenvedélyüknek hódoltak sokat közösen, a sportot egyébként II. Erzsébet is felettébb kedveli.

Még nincs vége, lapozz!

Élete végéig közszeretetnek örvendett

Erzsébet késő öregkorában is jó kedélyű, életerős és egészséges maradt. Lányához hasonlóan közkedveltségének fontos tényezője volt, hogy hosszú közszereplői pályafutása során soha nem nyilvánított politikai véleményt, pártszimpátiáit csak találgatni lehetett, és vitatott közéleti témákban sem szólalt meg. Élete utolsó évtizedeiben a brit történelem élő jelképének tekintették. Bár egyre kevesebben maradtak, akik még látták őt a háború éveiben, a személye mégis megtestesítette a történelmi folyamatosságot a lassan homályba vesző múlttal. Ráadásul azt a modern uralkodói szerepmodellt, ami elsősorban az emberekkel való közvetlen kapcsolat ápolására helyezi a hangsúlyt, és ami máig a brit monarchia sikeres működésének az alapja, tulajdonképpen ő alakította ki.

2000-ben megünnepelhette 100. születésnapját is. Szó szerint végigélte az egész 20. századot, és amikor 2002. március 30-án, 101 éves korában meghalt, egész Nagy-Britannia úgy gyászolta, mintha mindenki nagymamája, a brit történelem élő szimbóluma távozott volna. Életének utolsó időszakára árnyékot vetett egy tragédia: februárban meghalt kisebbik lánya, Margit hercegnő. Erzsébet hetek óta makacs légúti fertőzéssel küzdött és el is esett, de nem lehetett lebeszélni róla, hogy elmenjen lánya búcsúztatására, végül helikopterrel vitték Sandringhamből a windsori kápolnába, ahol tolószékben ülte végig a gyászmisét. Majd hat héttel később ő maga is elhunyt. A köztiszteletnek örvendő anyakirályné temetése jelentős esemény volt Nagy-Britanniában: a halottaskocsi előtt a Westminteri apátságból Windsorig vezető úton egymillió ember rótta le tiszteletét.

Leadfotó: Michael Stroud/Express/Getty Images