Egy tehetséges egri lány - Herczeg Flóra

Herczeg Flórával beszélgettünk aktuális szerepéről, pályájának alakulásáról egyik kedvenc egri éttermében.

Népzenével kezdte énekesi pályáját, majd a Társulat című műsor által megkapta Réka szerepét az István, a királyban. Az egri lányt sorra érték az elismerések, s olyan neves művészekkel működhetett már együtt, mint Presser Gábor. Sőt, a zeneszerző dalaiból kiadott egy saját lemezt is, melyben az eredeti szerzemények átiratait énekli saját stílusában, zongorás kísérettel. Jelenleg már másodjára láthatjuk és hallhatjuk színházi darabban, hiszen a Rákóczi-emlékév programsorozatának részeként A fejedelem című rock-musicalben alakítja Cinka Panna szerepét. Szakmai elismertsége azonban nem változtatta meg a vidéki énekesnőt, Herczeg Flórát, aki közismertsége óta is ugyanaz a közvetlen, barátságos lány maradt – ragaszkodva városához, Egerhez.

Jelenleg A fejedelem című rock-musicalben játszod Cinka Panna szerepét – teljesen más külsővel, mint amit eddig megszokhattunk tőled. Hogyan jött a felkérés?

Flóra: A felkérés úgy jött, hogy Blaskó Balázs, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója, karöltve Moravetz Levente rendezővel megkeresett, hogy szerepeljek a darabban. De Blaskó Balázs és a producer/színész Kelemen Csaba már régóta keresték az alkalmat, hogy Egerben együtt dolgozzunk. Ez most létre is jött, és nagyon megszerettük a darabot. Réka óta ez nekem mégis csak az első szerepem, és fontos volt számomra, hogy végre legyen újra színházi munkám, mert nagyon megszerettem ezt a világot. Pont a pesti lemezbemutató előtt, körülbelül negyedórával hívtak fel (mosolyog), és nagyon megörültem a felkérésnek. Alig várom mindig, hogy játsszuk, mert nagyon jó a csapat, ami egyébként nem csak egriekből áll. Mindig nagyon várjuk a közös munkát, most éppen november 21-én lesz egy dupla előadásunk.

Több közismert művész is feltűnik a darabban - többek között Beleznay Endre, Sasvári Sándor -, milyen velük együtt dolgozni?

Flóra: Számomra nagyon nagy dolog, hogy velük dolgozhatok, így, szinte kezdőként – mivel nem vagyok végzett színész. Nagyon kedvesek és segítőkészek. Szeretném magam fejleszteni, ezért elkezdtem autodidakta módon tanulni, olvasni különböző szakirodalmakat. Nagyon jól esik, hogy ennyire segítenek: tanácsokat adnak és nem úgy kezelnek, hogy „itt van ez a kiscsaj, mit akar itt?!”(nevet). Jól összekovácsolódott a banda, és örülök, hogy velük dolgozhatok.

Mennyire tudsz azonosulni Cinka Panna külsejével?

Flóra: Én már nagyon régóta szeretnék fekete hajat, anyukámnak is ilyen frizurája volt, kiskoromban is mindig úgy szerettem volna kinézni, mint Hófehérke – aminek én gyakorlatilag pont az ellenkezője vagyok (nevet), végül a parókás megoldást választottuk. Nagyon szeretem ezt a külsőt, nagyon érdekes, és meg sem ismertek először az emberek, jöttek és néztek csodálkozva az ismerősök, hogy „Jézusom, ez te vagy?”

De gondolom, azért nem szeretnéd átfestetni a hajad…

Flóra: Először ez a megoldás is szóba került, amikor kaptam a szerepet. Úgy voltam vele, hogy lehet, átfestetem, de a fodrászom azt javasolta, vállaljam inkább be a parókát, jó úgy a hajam, ahogy van, nem szükséges teljesen átalakulnom a szerepért. Először kicsit idegenkedtem a parókától, de végül is hallgattam a fodrászra, és tetszik is ez a Szaffis megjelenés.

Mind zenei, mind színészi szempontból: mennyire tartod kihívásnak a szerepet?

Flóra: Abszolút, hiszen nagy kihívás benne egyrészt, hogy hegedülnöm kell, és én nem tudok hegedülni. A másik nehéz feladat, hogy sokszor vagyok úgy a színpadon, hogy csak ott vagyok, és nincs szövegem. Fontos, hogy akkor se essen ki az ember a szituáció hangulatából. Most van először prózám a színpadon. Illetve, egyéb nehezítő körülmény a kedvenc jelenetem Beleznay Endrével: pont egy olyan szituációban, amikor körülbelül tíz percig szomorúnak kellene lennem, hallgatom közben az ő humoros szövegét - mivel az esemény épp más helyszínen zajlik, más megvilágításban. Néha nehéz komolynak maradnom, mert nagyon vicces. Mindenképpen kihívás, hiszen ez a második szerepem életemben. Nem tartok még ott, hogy rutinosnak nevezzem magam, de remélem, sosem fogok rutinszerűen kezelni semmit. Kiveszne a dolog lelke.

Izgulsz a fellépések előtt?

Flóra: Alapvetően mindig van bennem izgalom, de szerintem ez nem baj. Az első hangnál ez a félelem el is múlik, de előtte mégis jól hangulatba hozza az embert.

A színházi próbák mellett jut időd a zenére?

Flóra: Nincs olyan nagyon sok próba, illetve most szervezem, hogy több legyen. Egy ideje nincs zenekarom, talán majd most (mosolyog). Különben épp egy szóló ének – dob produkción dolgozom Okos Gergővel, akivel már a Veszelkában is együtt zenéltünk. Népdalos műsor lesz. A helyzet az, hogy elég telített a szakma, és így nem könnyű fellépéseket szervezni.

A tehetségkutatókra gondolsz?

Flóra: Igen, hiszen a tehetségkutatók félévente sok énekest termelnek ki – adott esetben nagyon tehetséges embereket, zseniálisan jó énekeseket. Néha nyomon követem ezeket, és bele is élem magam ilyenkor a műsorba, kiabálok a tévé előtt, meg néha sírok. De a tehetségkutatók egyben meg is nehezítik az ember dolgát, hiszen lehetetlen őket lekörözni ismertség szempontjából. Könnyen elveszíti az ember az arányérzékét, ha ekkora népszerűségnek örvend, ilyen jó dalokat énekel, ilyen jó pillanatban: itt mindenki izgul, mindenkinek a maximumon ver a szíve. Igazából nem irigylem őket. Nehéz lesz a verseny után talpon maradni.

Gondolkodsz most újabb lemezen? Mi a helyzet a saját pályáddal?

Flóra: Lemezen most épp nem dolgozom. Tanultam a saját hibáimból, lemezt csak megfelelő anyagi körülmények mellett célszerű kiadni, és csak kiforrott anyaggal. Az is elképzelhető, hogy letölthetővé teszem a számaimat, s ki sem fogom adni. 

Te magad foglalkozol dalszerzéssel? Voltak ilyen ambícióid?

Flóra: Voltak, de igazából nem tetszett, amit csináltam. Zene szempontjából jó volt – ez még a Veszelka Kommandóval történt -, akkor elég népdal-jellegű dallamot írtam. Alapvetően nem vagyok zeneszerző, szövegíró meg végképp nem, sajnos. Igazán gagyi szöveget írtam! (nevet)

Mik az elképzeléseid a jövőre nézve?

Flóra: Szeretnék találni egy olyan népzenei együttest, akik picit innovatívabb hozzáállásúak. Nem lemásolni szeretnék egy népdalt, hanem úgy elénekelni, ahogyan Egerben azt elénekelné egy 27 éves lány, 2011-ben. Már régi törekvésem, hogy olyan embereknek kell népzenét énekelni, akiken látom, hogy azt érzik, hogy „jéé, ez népzene, tök jó”, akik rádöbbennek, hogy ez bennük van, és rátalálnak erre a zenére. Nem feltétlenül olyanoknak, akik ebben élnek nap, mint nap. Engem ez motivál. Most felvételeket hallgatok, dalokat tanulok, ez most amolyan „hazajövős” érzés, hiszen mégiscsak ezt csináltam gyerekkoromtól.

Magad mögött tudhatod a Társulatot, különböző fellépéseket, ismert lettél, Te mégis hű vagy a városodhoz, Egerhez. Nem gondolkodtál még azon soha, hogy felköltözz Budapestre?

Flóra: Sokszor felmerült, de nem komolyan, és nem nagy kedvvel. Sokszor mondják szakmabeliek, hogy ezt nem fogom tudni csinálni Egerből, de szeretem ezt a várost, és nem szeretnék innen elköltözni. Aki popénekesnő akar lenni, vagy celeb, annak nyilván nem járható út Egerből feljárogatni Pestre különböző partikra, megjelenésekre, fellépésre. Én azonban nem ez a kategória vagyok, és úgy gondolom, hogy nem is hiányolnak engem a celeb-partikról (mosolyog)!