Éden Hotel exkluzív - Ádám az önfeláldozó barát

Hiányzik valami Kolumbiából? Visszamennél?

Ádám: Azt nem mondom, hogy visszamennék, de hiányzik, hiszen fantasztikus helyen voltunk. A szobámból látni lehetett az Óceánt, egy olyan helyen meginni az első kávét, ahonnan ilyen kilátás van, pedig megfizethetetlen élmény. A környezet borzasztóan hiányzik, és főleg az, hogy ott nem voltak problémák, csak annyi volt a dolgunk, hogy odafigyeljünk arra, hogy játékba maradjunk.

Mit gondolsz, a következő széria is ilyen sikeres lesz?

Ádám: Bízom benne, drukkolok a készítőknek. Mondjuk én sosem voltam jártas a médiában, így nem tudtam mérlegelni, hogy sikeres-e a műsor, avagy sem, de az újságokból azt szűröm le, hogy nagyon. Remélem a második szériában is hasonló karakterekkel találkozhatnak majd a nézők.

Gondolom, nézed a műsort. Milyennek látod magadat így visszatekintve?

Ádám: Nagyon furcsa volt visszanézni magamat. Az első adástól még féltem, mivel előtte nem szerepeltem még képernyőn. Az első héten voltak olyan jelenetek, amelyeket fél-, illetve becsukott szemmel néztem, de aztán hozzászoktam. Bár én tudtam, hogy nem tettem, és nem mondtam semmi olyat, amit szégyellnem kellene, úgy érzem nem volt különösebb félnivalóm.

Van olyan dolog, amit másképp csinálnál?

Ádám: Ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, akkor szerintem ugyanazok az elvek alapján csinálnám a dolgokat, ahogyan a Hotelban tettem. Tehát én magamat adtam végig, nem színészkedtem egy percig sem, és barátokat is könnyen találtam. Mondjuk, én alapból is ilyen vagyok, hogy hamar megtudok nyílni embereknek. Viszont, aki nem szimpatikus, azzal ezt rögtön éreztetem. Világ életemben olyan ember voltam, aki jobban szeretett adni, mint kapni, nemcsak magamra, hanem a környezetemre is ugyanúgy odafigyelek. Talán azt csinálnám másképp, hogy egy kicsit több erőt vinnék bele a játékba, mert a vége fele azért én is elfáradtam. Ezért fordulhatott elő, hogy Niki tudott a hátunk mögött áskálódni, tehát ha egy kicsit több figyelmet szenteltem volna neki, akkor ő ezt nem tudta volna megtenni. Egy kicsit kitartóbbnak kellett volna lennem, a végén már elengedtük magunkat, azt hittük, hogy sima ügy lesz a döntő, tévedtünk...

Mik a terveid a jövőre nézve?

Ádám: Szeretnék egyről a kettőre jutni. Mivel most vagyok fiatal, így még annyit dolgozom, amennyit tudok, most az elsődleges az, hogy a munkában sikereket tudjak elérni. Idővel szeretnék családot, gyereket, ezek a legfontosabbak.

Záró kérdésként, mesélj egy kicsit, mi az, amit szabadidődben a legszívesebben csinálsz?

Ádám: Rengeteget sportolok, világéletemben sportoltam, amit a szüleimnek is köszönhetek, nem hagyták, hogy otthon a számítógép, vagy a tévé előtt üljek. A sport nekem nagyon fontos az életemben, sport nélkül nem telhet el a nap. Nagyon szeretek kirándulni, a baráti körömmel találkozni és szórakozni. Ha több szabadidőm van, akkor beülök az autóba és elmegyek valahova messzebbre.