Döbrösi Laura az Örök tél forgatásáról: „Patakokban folyt a könnyem”

Hamarosan bemutatják az idei év egyik legígéretesebb magyar filmjét, amelyet Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező neve fémjelez. Az Örök tél 1944-ben játszódik, a málenkij robot kegyetlenkedéseit eleveníti fel. A forgatásról, illetve élete más fontos pontjairól beszélgettünk a film egyik szereplőjével, Döbrösi Laurával.

Kit játszol az Örök télben? Mit lehet tudni a karakteredről?

Az Örök tél című filmben egy 18 éves, Anna nevű lányt alakítok. A történet egy kis sváb faluban indul. Anna a közösség perifériájára szorult. Ennek oka, hogy egy koldusasszony gyermeke, egész életében az utcán kéregetett. Ráadásul siket. A szovjet kiírás szerint a faluból háztartásonként egy nőt visznek el dolgozni, így neki is mennie kell. Az asszonyok eleinte úgy hiszik, csupán három hét kukoricatörésről van szó. A megszállók azonban egy munkatáborba viszik őket, ahol kegyetlenül bánnak velük. Anna sorsa hamar összefonódik a Gera Marina által játszott Irénével. Ő egy nagyon jószívű, empatikus karakter, aki azonnal felkarolja Annát, mert gyenge és segítségre szorul.

Nehéz volt megfogni Anna karakterét? Hogyan inspirálódtál, hogy őt el tudd játszani?

Nagyon hosszú és bonyolult munkafolyamat volt a felkészülés erre a szerepre. Egyrészt végeznem kellett egy alapos történelmi áttekintést a korról. A másik, hogy utána kellett járnom, hogyan működik egy ennyire zárt közösség, mint ebben a filmbéli faluban. Mindenkinek megvan a szerepe, a menő, a véleményvezér vagy a kitaszított. Ezekből elmozdulni gyakorlatilag lehetetlen. És igen, ott van a már említett siketség. Ennek szintén nagyon alaposan utána kellett járnom. Több olyan emberrel is találkoztam, akinek van siket ismerőse. Érdekes, azt tapasztaltam, hogy míg látássérült ismerőse többeknek van, siket sajnos alig, hiszen számukra tényleg nagyon nehéz a hallókkal való kommunikáció. Az ilyen információk is nagyon fontosak voltak a számomra. Innen tudtam, hogy Anna miért ilyen zárkózott, miért haragszik annyira a világra. Soha senkivel nem tudott igazán beszélgetni. A jelnyelv akkoriban, egy ilyen kis faluban ismeretlen volt. Nagyon sok videót néztem a Youtube-on olyan emberekről, akik nem hallók, de beszélnek. Megfigyeltem, hogyan használják a testüket, a mimikájukat, a hangjukat. Nagyon oda kellett figyelni arra a forgatáson, hogy az egyes jelenetek alatt ez a lány csak olyan eseményekre reagáljon, amiket lát. A legnehezebb talán az volt, hogy gyakran 300 statisztával, lovakkal, puskalövések, robbanások közepette forgattunk. Eleinte ezeket akaratlanul lereagáltam, hiszen például összerezzentem a lövésektől. Emiatt kértem is a rendezőt, Attilát és a vágót, hogy figyeljenek oda, nehogy benne maradjon egy ilyen pillanat. Nagyon izgalmas és összetett feladat volt.

Volt olyan jelenet, amitől tartottál?

A forgatáson végig nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk. Ez nem azért volt, mert nem volt meg a megfelelő anyagi háttér, és nem is a stáb felkészületlensége miatt, hiszen ezek rendben voltak. Egy lágerfilm készítésekor viszont előfordul, hogy mi, színészek tényleg egész nap szenet lapátolunk egy bányában. Gyönyörű volt, rengeteg csodaszép kalcitot gyűjtöttem a forgatási szünetekben. Egyébként számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor farkasokkal dolgozhattam. Őket Horkai Zoltán profi állatidomár hozta a produkcióba. Hihetetlenül izgalmas volt! Kérdeztem tőle, hogyan tanítja meg a farkast, hogy tűnjön mérgesnek. Erre elmondta, hogy egy farkasnak nem szabad megtanítani, hogy legyen mérges, nem olyan, mint egy kutya. Túl veszélyes lenne, ha nem egyértelmű, mikor igazából ideges. Ezért ezt az állatot, ha az kell a filmen, tényleg fel kell dühíteni. Patakokban folyt a könnyem, olyan élmény volt, amikor tíz méterről nézhettem egy mérges farkast, és közben nem kellett attól tartanom, hogy a következő percben meghalok.

Milyen volt együtt dolgozni a kollégákkal? Ki volt rád a legnagyobb hatással a forgatáson?

Nagyon nagy színészekkel forgathattam megint, megtisztelő volt. Kiss Diána Magdolna az egyik kedvenc magyar színésznőm. A film előtt nem találkoztunk személyesen, de már rengetegszer láttam színházban és rajongtam érte. Többször mondtam neki, mennyire jó, hogy együtt dolgozhatunk, ráadásul egy lakóbuszban voltunk. Természetesen, akihez a legközelebb kerültem, az Gera Marina, aki lehengerlő érzékenységű és intelligenciájú színésznő. Impulzív, nagyon mélyről éli meg a szerepet. Példaértékű a munkabírása, a szakmai alázata. Sokat tanultam tőle színészileg és emberileg is.

Lapozz, az interjú a következő oldalakon folytatódik!

Sokan hitték, hogy az Örök tél volt az oka, de valójában az Aranyélet miatt nyírattad rövidre a hajadat. Sokat kellett győzködni, hogy ezt bevállald?

Nem, sőt! Valószínűleg bele sem írták volna a forgatókönyvbe, ha én nem vagyok lelkes. Ha nem akarja, egy színésznőtől necces lenne ilyet kérni. Az én bakancslistámon azonban már nagyon régóta szerepelt a kopaszság, szerettem volna megnézni magamat így is. Rettentően örültem, hogy ezt éppen egy munka miatt próbálhatom ki, hiszen színésznőként civilben ilyesmit nem mernék megtenni. Szóval nagyon boldog voltam és egyáltalán nem bántam meg. Castingokra ugyanúgy hívnak, ha kell, megoldjuk a dolgokat parókával, de egyébként sok helyen nem is jelent problémát, hogy rövid.

Milyenek a visszajelzések? Mindenkinek tetszik az új frizurád?

Szerencsére nagyon pozitívak! Jó, érkezett néhány rajongói levél, hogy jaj, miért vágattam le, így már nem is tetszem, de hát ezeken csak mosolygok. Szóval szinte mindenkinek nagyon tetszett. Aki ismer, az nem lepődött meg, sokan tudják, hogy megvan bennem az extremitásra való hajlam. Szeretem a mostani külsőm. Egy cseppet sem hiányzik a hosszú hajam. Vannak egyébként, akik úgy gondolják, ez a kopaszság egyfajta őszinteség. Bátornak tartanak, amiért meg merem mutatni magam mindenféle elterelő hadművelet, kontyok és frizurák nélkül. Tetszik nekik, hogy így is nő tudok lenni. Ez a rokonszenv a részükről egy nagyon érdekes emberi tapasztalás. Az Aranyélet után egyébként elkezdem növeszteni, az is izgalmas lesz.

Január 25-én lesz a 25. születésnapod. Hogyan fogsz ünnepelni?

Forgatni fogok aznap és a környező napokon is. Nem nagyon szoktam túlreagálni ezeket a dátumokat. Nyilván ez most valamilyen szinten kerek, életem egyötöde, ahogyan szoktam mondani. Át fogom azért gondolni, ami eddig velem történt. Nagyon gyorsan és lendületesen jöttek az események az életemben. Nem tervezek alább adni ebből a tempóból. Kell majd egy kis meditáció erről, aztán dolgozom tovább ezerrel.

Mivel foglalkozol a színészeten kívül?

Zenélek, pont mostanában fog kijönni egy zenei album, amin énekelek. Ez a surfalone című projekt. Egy elektronikus zenész barátom kért fel, már tavaly is volt egy közös munkánk. Egy Kispál dalnak, a Halszívnek a remixét csináltuk meg. Az album elkészítésében vokálokkal és egy dalszöveggel segítettem. Már nagyon várom, szerintem jó lesz! Ezenkívül folyamatosan képzem magam, járok logopédushoz, énekórára, mozgásórára. Szinte minden nap jógázom. Illetve nagyon fontos nekem a környezetvédelem, a környezettudatos szemléletmód gyakorlása és terjesztése is. Van egy mozgalom, amit a barátaimmal csinálunk Zengető néven. Tulajdonképpen művész fiatalok dolgoznak benne a környezettudatos szemléletért. Az ipari kender magyarországi újraélesztése a fő témánk. Ez a szupernövény hazánkban még kb. 50 éve is az ipar és a mezőgazdaság fontos pillére volt. Talán a rokonnövénye miatt démonizálták, pedig nagyon hasznos. Mindenre jó, házat lehet belőle építeni, textilt lehet belőle csinálni, meg lehet enni. Nagyon egészséges, gyógyászati célokra is lehet használni. Ezen a projekten dolgozunk, szervezzük az eseményeket, zenei megmozdulásokat.

Hogyan dőlt el, hogy színésznő lesz belőled?

Már gyerekkoromban megvolt bennem a színészi hajlam. Állandóan versmondó versenyekre jártam. Korán látszott, hogy van ehhez közöm, de görcsösen soha nem akartam színésznő lenni. Még mielőtt kitalálhattam volna, hogy én ezt akarom, megtörtént velem. Egészen véletlenül jutottam el egy gyerekfilm castingjára, ahol be is válogattak. Ez Takács Vera Mi, szemüvegesek című filmje volt. Ekkor 10 éves voltam. Később beiratkoztam Földessy Margithoz és elkezdtem folyamatosan castingokra járni. Senki nem erőltette, a szüleim sem. Én is csak azért szerettem volna, ha ez megmarad az életemben, mert nagyon élveztem. Sok energiát kellett beletenni, de mindig vissza is kaptam belőle. Egy szenvedéllyé vált az életemben. Nem régóta merem magamat színésznőnek nevezni. Csak azután jöttek az állítások, hogy megtörténtek a fontos események. Ma már ebből élek és időm nagy részét ez tölti ki, ezért mondom azt, hogy színésznő vagyok. Örülök, hogy így alakult, érzem, hogy ez az én utam.

Fotó: Bolega Niki

Van esetleg olyan álomszerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani a pályafutásod során?

Yoda mester! Nagyon sokféle szerep van, azt szoktam mondani, szeretnék gonoszat játszani, mert az kihívás. Mindig olyan szerepre vágyom, amilyen még nem volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hozzám hasonlító karaktereket is jó játszani. Minél többet tudok magamból belekeverni egy szerepbe, annál könnyebb feloldódni benne.

Milyen fotókat, bejegyzéseket szoktál megosztani az Instagramodon?

Sokáig nem voltam jelen a közösségi médiában, mert úgy éreztem, én ehhez zárkózott vagyok. Nem tudtam elképzelni, hogy tényleg érdekes lehet az másoknak, amiket csinálok. Ettől függetlenül be kellett látnom, hogy mivel sokan ismernek, van rá igény és ezzel adhatok az érdeklődőknek valamit. Az Instagramot jó célokra is lehet használni. Rengeteg ismerősöm, barátom projektjét szeretném ott közzétenni. Lehet ez egy fiatal divattervező csapat, akiktől már régóta viselek ruhákat, vagy egy feltörekvő ötvösművész, akitől ékszert vásároltam. Annyi értékes, tehetséges emberrel találkozom! Szeretném rájuk irányítani az emberek figyelmét. Azt a figyelmet, amit én kapok, igyekszem jó dolgokra használni. Ez az oldal nem a hétköznapjaimról szól, inkább a szakmai életemről. Ezért werk a neve. Örülök, hogy belevágtam ebbe, izgultam nagyon, de aztán rájöttem, hogy nem kell ettől annyira félni.

Egyelőre csak Instagramon keresztül tartod a kapcsolatot a rajongóiddal? Mi a helyzet a Facebookkal?

A Facebook egy veszélyes terep, legalábbis így érzem. Az már egy komolyabb közéleti platform. Úgy gondolom, hogy ott jelen lenni egy nagyobb felelősség. Ott például, ha nem reagálsz valamire, ami egy mindent felforgató téma, mint például a #metoo, az is egyfajta reakciónak számít. Nekem ez túl nagy teher lenne. Illetve időm sincs rá, hogy napi szinten ezzel foglalkozzak. Tartok tőle, hogy esetleg lemaradnék valamiről, hibát vétenék. Ezt pedig nem akarom. Van egy Instagramom, ott megtalál, aki nagyon szeretne. Szerintem ez egy lazább dolog, jobban bejön nekem.

Milyen terveid vannak 2018-ra, mi lesz az, amire az év végén majd azt mondhatod, ezt is ki lehet pipálni?

Befejezzük például az Aranyéletet. Ez nagy dolog, lezárul egy korszak. Ez lesz az évem első egyharmada. Van közben egy új színházi előadásunk, szilveszterkor volt a premier. Ez az Így viszik át című darab a Mozsár Műhelyben. Ha valakit érdekel, hogy hogyan működöm a színpadon, akkor el tud jönni, meg tud nézni. Kicsit bízom is benne, hogyha ezt valaki látja, akkor talán eszébe jutok színházi fronton is, mert nálam eddig a film dominált. Most indulnak a nyári filmekre az előkészületek, sok lesz a casting, ezekből még bármi lehet. A tavalyi sikerélmény után idén is készülünk a nyári fesztiválszezonra a Zengetővel, az sem lesz kis feladat. De az év legnagyobb durranása szerintem az Örök tél lesz. Ezt február végén lehet majd látni televízióban. Ez (Annáé – a szerk.) a legnehezebb szerep volt, amit valaha kaptam, reménykedem benne, hogy egy új oldalamat ismerik majd meg a nézők.

Volt újévi fogadalmad?

Rengeteg elhatározásom van, de ezek az év minden napján érvényesek. Szeretnék például kiegyensúlyozottabban élni. Forgatásról forgatásra létezni nagyon össze tudja zilálni az embert. 25 éves vagyok, ami nem annyira sok, de már nem is olyan kevés, hogy bármit kibírjon a bioritmusom. Jó lenne például, ha a napjaim reggel kezdődnének, és este érnének véget, ami művész körökben nem éppen könnyű. Nem ritka, hogy hajnali kettőtől délután kettőig forgatunk, a zenészek pedig nem kelnek fel este 9 előtt. Keresem a számomra legharmonikusabb életet, étkezés, testmozgás és alvás szempontjából is. Szerintem sok ember szomorúságának, betegségének az oka, hogy nem találnak rá a saját ritmusukra. Ebben nekem a jóga nagyon sokat segít, mindenkinek ajánlom.

Leadfotó: Örök tél