Csortos korlátokat nem ismerő, fényűző életet élt, ám hiába keresett óriási összegeket, az utolsó fillérig mind el is verte. Egy idő után tetemes adósságot halmozott fel, s mivel mindenkit elmart magától, nem volt mellette senki, aki kisegíthette volna. Mindeközben – az orvosi javaslatok ellenére – továbbra is nagy erőbedobással játszott, a sarkában loholó hitelezők, valamint a keserű magány azonban egyre inkább beárnyékolták a mindennapjait. A cukorbetegség eluralkodott a szervezetén, végül üszkösödő lábbal került a Fasor-szanatóriumba. A Ráday Imre által külföldről kért penicillininjekció későn érkezett, így Csortos a betegágyán halt meg, magányosan és nincstelenül 1945. augusztus 1-jén.
5/5
Fotó: Facebook/ Csortos Gyula emlékoldal
Video Tabuk nélkül az anyaságról: magyar sztáranyukák őszintén meséltek arról, mi változott meg örökre az életükben
Csortos korlátokat nem ismerő, fényűző életet élt, ám hiába keresett óriási összegeket, az utolsó fillérig mind el is verte. Egy idő után tetemes adósságot halmozott fel, s mivel mindenkit elmart magától, nem volt mellette senki, aki kisegíthette volna. Mindeközben – az orvosi javaslatok ellenére – továbbra is nagy erőbedobással játszott, a sarkában loholó hitelezők, valamint a keserű magány azonban egyre inkább beárnyékolták a mindennapjait. A cukorbetegség eluralkodott a szervezetén, végül üszkösödő lábbal került a Fasor-szanatóriumba. A Ráday Imre által külföldről kért penicillininjekció későn érkezett, így Csortos a betegágyán halt meg, magányosan és nincstelenül 1945. augusztus 1-jén.