„Börtönbe zárva nagyon nehéz zenét szerezni”-interjú Závodi Gábor zenei producerrel
"Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán."
(Závodi Gábor: Gondolsz e rám)
Mi 2000-ben ismerkedtünk meg, akkor vettétek fel a 2000 éves álom című Demjén-albumot a Bakáts téri stúdióban, ahol szomszédok voltunk.
Kívülről tudod - gondolom - az egész albumot, rémálmaidban ne jöjjön elő - nagyon nevetünk.
Igen akkor azt gondoltam, de utólag kiderült, hogy azok voltak a legszebb éveink. Államvizsgára készültem, ti pedig órákig vettétek fel az említett Rózsi-számot. Nem is voltam benne biztos, hogy élőben megy, de délutánra összeírtam a strófákat és amikor becsengettem, láttam, hogy Demjén tényleg ott ül az étkezőtökben. Megkértem, hogy most már énekelje fel a dalt egyben. Rendes volt, mert felénekelte és akkor elkezdődött a barátságunk. Elképesztő művészek jártak oda. Emlékszel, mennyit röhögtünk, hogy a közös képviselő: Krichenbauerné még Presser Pici bácsit sem ismerte fel? Vagy Somló Tamást, aki mindig palacsintával érkezett...a „Gondolsz e rám” című sláger zenéjét és szövegét is te jegyzed.
Mindig irgalmatlanul sokat késett, minimum egy órát mindenhonnan, amit azzal kompenzált, hogy süteményekkel és szendvicsekkel állított be. De a Tomi csinált olyat is, hogy egy hónappal korábban érkezett, mint ahogy a koncert lett volna. Ilyen is volt, akkor le is tudta az összes késését – egy hónappal egálba rakta magát.
Annyi mindenkivel dolgoztál már, a teljesség igénye nélkül: Karácsony János, Zorán, Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judit, Mester Tomi, BonBon, Zséda, és még sorolhatnánk. Hogy tudsz évtizedeken keresztül fantáziát látni egy előadóban?
Akkor tud működni, ha ez a kapcsolat interaktív, tehát kétoldalú. Én nem tudok úgy dolgozni valakivel, ha nincs visszajelzés. Ha látom, hogy amit csinálok, az tetszik az előadónak és értékeli a munkámat, akkor ez engem inspirál. Bármilyen hülyén is néz ki, ez egy főnök-beosztott viszony, nem egy zenekar. Ő van a plakáton, a végső döntést neki kell meghozni.
Elég kemény karantén éved volt, az Azok a fiúk zenekarból Skatz barátodtól kellett búcsúznod (Szerdahelyi László, Azok a fiúk - frontember – a szerk.)...
Ez még a mai napig felfoghatatlan. Próbálom úgy megélni, hogy valójában nem változott semmi, csak most nem tudunk telefonon dumálgatni, találkozni vagy elmenni nyaralni. Nagyon fontos volt az életemben, de az Azok a fiúk egyébként is mérföldkő volt számomra. Ők voltak az első zenekar, ahol én igazán zenei producer lettem. Később írtam néhány szöveget is, de elsősorban szakmailag fogtam össze a zenekart. Én találtam meg nekik Miklós Tibit, aki a "Hé, jótündér" című szám szövegét írta vagy Gerendás Pétert, aki a gitárszólót adja elő a dalban. Geszti Péter is írt nekik szöveget és a klippek stábját is én hoztam össze. Rohonyi Gábor vagy a Szatmári Péter, akik ma már a szakma nagyjainak számítanak akkor még kezdő filmes főiskolások voltak. Ez volt a Stáb Film. Pados Gyula, a ma már Amerikában élő operatőr vagy Herendi Gábor filmrendező is ott kezdett.
„Ne hidd el, hogy a rock zene halott!
Csak figyelj rám, én a jövőre hagyok
Minden problémát, amiben én sem hiszek,
Magammal majd csak egy gitárt viszek."
(Závodi Gábor: Hip-hop)
Honnan tudod, hogy valami sláger lesz?
Mindig utólag dől el...hogy az a dal mennyire lett fontos. Például nekem a „Kinőtt a szárnyunk” volt az első dal, amit Demjén Ferinek írtam és az lett az egyik legismertebb, pedig elég sok dalt írtam neki.
Hányszor léptél fel az Arénában, összeszámoltad már?
Azt hiszem, harmincnyolcszor.
Arra máshogy készülsz?
Mindenképpen, mert nekem a látvány felelőseként és zenei vezetőként is át kell látnom, hogy egy koncerten mi fog történni.
Stenket jelent vagy izgulsz?
Abszolút stenk.
Az életünk egyik legjobb koncertje – szerintem neked is – az 50. szülinapi koncerted volt a Barba Negrában, ahol minden fontos alkotótársaddal együtt léptél fel. Mégis, a legmeghatóbb a fiaddal közös duett: a Szeretlek című dal volt, emlékszem, mindannyian bőgtünk. Most, amikor elkezdtem beütni a Google-ba a Závodi nevet, tudod, hogy hamarabb dobja ki Marcit? Még nem volt 18, amikor majdnem megnyerte A Dal versenyét, Berkes Olivérrel jutottak el a döntőig.
Ez a legjobb érzés, ennél nem kívánhat többet az ember.
Esetleg, hogy legközelebb koncert után beszélgessünk és ne karanténban!
Nagyon várjuk, hogy vége legyen. "Így legyen!" - idézi búcsúzóul annak a Demjén Ferenc - számnak a címét, amit életükben utoljára adtak elő közösen az Arénában.
"Félig eltöltöttem az életem
És az élet lassan elkölt engem
De ha mindig marad kit szeretnem
Megnyugszik egy csúf világ bennem
S maradj egyszerűen a kedvesem
Így legyen..."
Cikkvégi tartalma...
Fotó: Závodi Gábor
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
