Letaglózta a legendás magyar színészt, hogy 21 évesen, agydaganatban hunyt el a menyasszonya

Imádták a filmesek

Benkő 1948 tavaszától 1949-ig a Vígszínház társigazgatója is volt, a posztot olyan emblematikus kollégáival együtt töltötte be, mint Tolnay Klári vagy Somló István. 1949-ben aztán az Ifjúsági Színházhoz került, de két évvel később visszatért a háborúban lebombázott, majd újjáépített Vígszínházba, ugyanis Várkonyi Zoltán, az intézmény igazgatója visszahívta. (A Vígszínház ekkor - 9 éven keresztül - Magyar Néphadsereg Színháza néven folytatta működését.)

Benkő Gyula 1962 és 1968 között a Színházművészeti Szövetség titkári posztját is betöltötte.1978-ban nyugalomba vonult, de 1997-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan játszott, filmezett és szinkronizált.

A színművész a harmincas évek végétől fogva rengeteget filmezett. Játszott a Tavaszi szonátában (1942), az Egy bolond százat csinál-ban (1942), a Kerek Ferkóban (1943) és a Forró mezőkben (1949). Az ötvenes években, kivált a sematizmus időszakában kevés izgalmas filmszerep találja meg, de mégis a dekád végén játssza el egyik leghíresebb filmszerepét, Jókai Szegény gazdagokjának adaptációjában (1959) Hátszegi bárót, azaz Fatia Negrát formálja meg.

Később Várkonyi Zoltán nagyszabású kosztümös eposzaiban (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Egri csillagok), továbbá Keleti Márton rendezéseiben (Tanulmány a nőkről, Nem ér a nevem, Puskák és galambok) és Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című művében is felbukkan. Egészen élete utolsó pillanatáig forgat, s Makk Károly Magyar pizza című filmjében nyújtott alakításáért - néhány hónappal halála előtt - a Filmszemlén a legjobb férfialakítás díját kapja meg 1997-ben.

Lapozz, még nincs vége!