Az irodalom megfeledkezett róla, a színház sosem felejti – Csehov: az orvos, aki megírta a Sirályt

161 éve született a drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja, az úgynevezett “drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója, akit hazájában majdhogynem elfelejtettek.

Az egyik legnagyobb orosz író és (nem létező) kultusza

„Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik” – vallotta Anton Pavlovics Csehov, a dráma- és az orosz irodalom meghatározó alakja, aki újrateremtette a novella műfaját. Orvosként szerzett diplomát, dolgozott is a szakmájában, egészen a kórházigazgatói szintig jutott, de az utókor természetesen írói, novellista, drámaszerzői tevékenysége miatt jegyezte meg a nevét, pedig ő komédiaírónak vallotta magát.

A világirodalomra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, hazájában azonban soha nem alakult ki olyan kultusza, mint például Puskinnak vagy Gogolnak. Bár 2010-ben, születésének 150. évfordulóján megrendezésre került pár esemény Oroszországban, egy közvélemény-kutatás szerint az emlékév után sem lett olvasott író belőle. Bár a Csehov-sorozat ott van minden orosz értelmiségi polcán, de ma már ritkán ütik fel őket, főleg nem a prózaköteteket. A nézett Csehovval más a helyzet: színdarabjai többsége a mai napig jelen van nemcsak az orosz színpadokon, de a világ összes többi pontján is.

Tudj meg többet Csehov kalandos életéről! Folytatás a második oldalon.

Orvosból író

161 éve ezen a napon, január 29-én egy fűszerkereskedő fiaként látta meg a napvilágot a dél-oroszországi Taganrogban. Csehov fiatalon diáktársai korrepetálásával tartotta fenn magát, majd orvosi diplomát szerzett és Moszkva környéki kórházakban dolgozott. Emellett Antosa Csehonte álnéven írogatott. Pályája kezdetén vicclapoknál dolgozott, humoreszkjeivel hívta fel magára a figyelmet. Később egy konzervatív lap belső munkatársa lett. Első igazi remekműve A sztyeppe című novellája volt. Ma Csehovot tartjuk a novella legnagyobb mesterének, e műfajban született legismertebb alkotásai A 6-os számú kórterem, a Kutyás hölgy és A csinovnyik halála.

Az 1880-as években új műfajban is kipróbálta magát, színdarabokat kezdett írni. Korai darabjai, egyfelvonásosai párkapcsolati témákról szólnak, és a humor köztük az összekötő kapocs. A csehovi helyzetkomikumban a szereplők többségében frusztrált, önmagukat és egymást félreismerő emberek, akik folyton elbeszélnek egymás mellett. Egy hosszabb szünet után drámaíróként hódította meg a színházlátogató közönséget. Az orosz mozdulatlanságot, az ember kiszolgáltatottságát, a reménytelenséget ábrázolta műveiben, amelyek visszatérő motívuma az elvágyódás és a szomorúság. Darabjai egymást követték: a Sirály (1896), a Ványa bácsi (1897), a Három nővér (1901), majd életének utolsó évében, 1904-ben a Cseresznyéskert. E művei révén Csehov ma is az egyik leggyakrabban játszott színpadi szerző világszerte.

Még nincs vége, lapozz!

Szerelem és halál

A századfordulón barátságot kötött a moszkvai Művész Színház vezetőjével, Sztanyiszlavszkijjal, s munkásságuk ettől kezdve összefonódott. 1901-ben megnősült, fiatal színésznő felesége több darabjában is főszerepet játszott. Olga Knyipper Csehov legnagyobb szerelme volt. Az ünnepelt színésznő és a nagybeteg író szerelmére árnyékot vetett Csehov egyre súlyosbodó tüdőbetegsége és szorongató halálérzete. Közös életük mindössze hat évig tartott. Csehov 44 évesen rosszul lett, majd a németországi Badenweiler tüdőszanatóriumába utazott gyógykezelésre. Itt érte a halál 1904. július 15-én. Alig több mint két évtizedes pályafutása alatt mintegy kilencszáz művet írt, alkotásait több mint száz nyelvre fordították le.

Leadfotó: facebook.com/AntonChekhovAuthor