A vörös grófnő, aki megtagadta származását és fellázadt az arisztokrácia ellen

Emigrációban

Az emigrációban töltött évek alatt Katinka és férje bejárta a teljes nyugati világot. Arisztokrata származásukra és politikai múltjukra való tekintettel mindenki szívesen fogadta őket. Katinka 1924-ben rész vett egy amerikai előadókörúton, majd Párizsba ment, utána Londonba érkezett, utazásai során pedig számos hírességgel barátságot kötött. Férjével együtt bekapcsolódott a társutas szalonok életébe, és aktív segítséget nyújtottak a szovjet propagandagépezetnek. Rendszeresen írtak cikkeket a kor igen befolyásos divatdiktátora, Lucien Vogel által elindított párizsi Vu magazin számára, amely a sztálini Szovjetunió szócsöve lett. Vogel fényűző vidéki rezidenciájában erotikus fűtöttségéről is híres nemzetközi szalont működtetett, amely nyitva állt vezető sztálinista értelmiségiek, divatos baloldaliak, kalandorok és kémek előtt egyaránt. Katinkáék is gyakorta megfordultak ott. A magazin szervezésében és felkérésére a harmincas évek elején két hónapos körutazást tettek a Szovjetunióban.

Katinka 1933-ban rövid időre Németországban is megfordult, hogy teljesítse Willi Münzenbergtől, az akkor még Sztálinhoz hű propagandaügynöktől kapott feladatot: kalandos és nem éppen veszélytelen körülmények között ő csempészte ki Berlinből azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló ún. Barna Könyv párizsi kiadását. Cambridge-ben és Londonban pedig, szintén Münzenberg megbízásából, baloldali érzelmű professzoroktól és diákoktól gyűjtött pénzt annak az ellentárgyalásnak a megrendezéséhez, amely arra volt hivatott, hogy a Reichstag felgyújtásával vádolt három bolgár Komintern-vezető (Dimitrov és társai) ártatlanságát bizonyítsa.

1935-től Svájcban éltek. A második világháborút, a nagy légi csatával együtt a Károlyi-házaspár már Londonban vészelte át, ahol Katinka újságoknál dolgozott. 1946-ban rövid időre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. Férje lemondása után, 1949-ben a dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi 1955. március 20-án meghalt, férje halála után Katinka repülőleckéket vett Cannes-ban, majd egy szicíliai kirándulást követően hosszú körutazáson vett részt Afrikában. Később Vence-ban művészeti alkotótábort alapított férje emlékére. 1985. június 12-én halt meg, a franciaországi Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvai magyar földben nyugszanak.

Érthető okokból ragadványneve „a vörös grófnő” lett, életéről is A vörös grófnő címmel készült film Kovács András rendezésében. Az 1985-ben bemutatott filmben Andrássy Katinkát Básti Juli, férjét, Károlyi Mihályt pedig Bács Ferenc formálta meg.

Leadfotó: Wikipedia