"Akkor kezdődik csak az igazi élet egy nő számára!" - Interjú Péterfy Borival

Mondhatjuk, hogy a régi temperamentumodat, lendületedet sikerült megőrizned?

Sokkal inkább az vagyok, mert most már nem vagyok bizonytalan és nem pazarlom az időm és az energiám hülye férfiakra, nincsenek tartalmatlan pillanatok az életemben, nem küzdök a megfelelésért semmilyen helyzetben.

Soha nem fogod vissza magad a színpadon?

Nem, a színpad nem arra való. Persze színházban előfordul, mert ott más törvények vannak, mint a rock and roll-ban.

Koncertek, filmek, színház…. teljes joggal mondhatjuk, hogy művészlélek vagy. Jelentett ez valaha is bármilyen terhet, hogy művész szemmel lásd és éld a világot? Gondolom, neked nem a melankóliára van szükséged, hogy alkoss... Mi mozgat?

A művészek nagyon érzékeny és sérülékeny lények, és kegyetlennek, kíméletlennek kell lenniük önmagukkal, hogy alkotni tudjanak. Kísérleti alanyként kell használjuk magunkat. De sokszor az alkotás terápiás jelleggel működik, és minden tragédiát, szenvedést, örömöt, csalódást fel lehet használni a színpadon.

Mennyire vagy elégedett a mostani életeddel? Van, ami hiányzik? Ha lenne bakancslistád, mi lenne rajta az első pont?

Mit lehet erre a kérdésre válaszolni egy olyan országban, ahol minden harmadik gyerek éhezik, ahol nincsenek nők a kormányban és még hosszan tudnám sorolni hogy mi nincs. Persze ha máshonnan nézzük, akkor elégedett vagyok, sok mindent elértem, amiről régebben csak álmodoztam. Otthon és a színpadon boldog vagyok, a többit meg hagyjuk most szerintem.

Fotó: Merényi Dávid