A filmipar esete a gyilkos óriással

Megesik, hogy négylábú kollegákkal kell együtt játszania Hollywood híres színésznőinek és színészeinek. Ilyenkor pedig el kell fogadniuk, hogy többnyire csak a másodhegedűs szerepét kapják, hiszen a nézőközönség  a gyönyörű kutyára, a cuki kismalacra, vagy a fenséges gyilkos bálnára fog elsősorban figyelni.

A mozivászon híres állatainak útját először a kutyák taposták ki a harmincas évek végén. Generációk nagy kedvence lett az Óz a nagy varázsló című film, ahová Dorothy-t, egészen Smaragdvárosig kísérte kis fekete kutyája, Toto.

Ugyanebben az évtizedben született meg Eric Knight Lassie kutyusa is, akit talán senkinek nem kell bemutatni. A hűséges skótjuhász története abszolút közönség kedvenccé vált, tv és mozifilmek, sorozatok, rádiójátékok készültek a történetből. Az első „színészt”, aki Lassie-t alakította, Palnak hívták, és a sztorival ellentétesen kan kutya volt. Csak véletlen került bele a produkcióba, eredetileg dublőrként alkalmazták a vizes jeleneteknél. A készítők viszont annyira meg voltak elégedve a kutyussal, hogy rábízták a főszerepet. A későbbi filmek alkotói is inkább kan kutyákat alkalmaztak, méghozzá azzal az indokkal, hogy azoknak még szebb és dúsabb bundája van, mint a nőstényeknek, ezért jobban mutatnak majd a kamera előtt. Érdekes adalék lehet, hogy a későbbi tv sorozatban Pal fia alakította Lassie karakterét, akit mellesleg a való életben is Lassienek hívtak.

Persze nem csak kutyáknak sikerült meghódítania Hollywood-ot. Ezt a legjobban talán Babe, a kismalac története bizonyítja. A Babe óriási kasszasiker volt a jegypénztáraknál, olyannyira, hogy a beszélő malac és barátainak története egy folytatást is megért.

Az első filmen 48 kismalac alakította a főhőst. A forgatás alatt ugyanis a malacok folyamatosan nőttek, ezért időnként le kellett cserélni őket. A malackák és a rengeteg egyéb állat 56 tréner munkáját igényelte, akik több mint 1000 négylábú statisztával dolgoztak együtt a forgatás alatt. 

1993-ban némi meglepetésre, a Szabadítsátok ki Willy-t bombasiker lett, a családok özönlöttek rá a mozikba. Mindenkit meghatott a kardszárnyú delfin szabadon engedésének története. A valóságban Willy-t Keikonak hívták, és a saját, filmvásznon kívüli élete is elég mozgalmasan zajlott.

Még 1979-ben fogta el őt egy halászhajó és egy izlandi akváriumba került. Később Kanada megvásárolta a bálnát, és hat társával együtt foglalkozott vele. De mivel Keiko volt a legkisebb, gyakran megsínylette társai irányában tanúsított agresszív viselkedését. Végül Mexikóba került egy szórakoztató parkba, ahol igazi sztár lett, a látogatók abszolút kedvence.

A Szabadítsátok ki Willy-t sikere után létrehoztak Keiko számára egy alapítványt, aminek sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy Keikot új helyre szállíthassák, és megtegyék a szükséges előkészületeket, hogy visszaeresszék őt a természetbe.

Ezek és a hozzájuk hasonló állati sztárok mindig különösen a nézők szívéhez nőnek, pont erre apellálnak a készítők is. De nem csak mi, mozizók zárjuk a szívünkbe a vászon négylábú, vagy épp uszonyos hőseit. Maguk a színészek is megszeretik „kollegáikat”. Legutóbb például Robert Downey Jr. volt az, aki a Terhes társaság című vígjátékának forgatása során annyira megkedvelte a filmen szereplő kutyust, hogy örökbe akarta fogadni. Végül a tenyésztő nem járult hozzá, de a sztár azt mondta, így is a legkellemesebb emlékei között lesznek a francia buldoggal forgatott jelenetek.