Zságer Balázs: "Újra felfedeztük a gyerekkorunkat"
Ezen a héten Zságer Balázzsal beszélgettünk, aki zenekara, a Zagar új albumáról mesélt. A Light Leaks című lemez mellett azonban szóba került sok más is: többek között a sci-fik, a banda nagyszabású új klipterve, és az, hogy miért is tud olyan jól E.T-t rajzolni.
Hogy alakult meg a Zagar, és pontosan kik alkotják a jelenlegi formációt?
A zenekar körülbelül tíz évvel ezelőtt alakult. Annak idején hárman – DJ Bootsie, Kovács Andor és én – a Yonderboi kísérőzenekaraként játszottunk. Aztán a Quintettből kiválva csatlakozott hozzánk Lázár Tibi, dobos – velük alapítottuk a zenekart. Andor aztán pár éve kivált a csapatból, de szerencsére nem történt nálunk sok tagcsere, inkább az volt a jellemző, hogy bővült a zenekar. Később csatlakozott az öcsém, Ákos basszusgitáron, majd Ligeti Gyuri, először, mint vendégénekes, később pedig mint állandó tag. Ez az aktuális felállás is.
Ha a tagok nem is sokat változtak, de a stílus biztosan. Mikor megalakultatok, mennyire volt határozott az elképzelés, hogy milyen zenét akartok játszani, és a hazai zenei piacon milyen helyet akartok betölteni?
Mindig inkább a saját utunkat próbáltuk megtalálni, és nem piaci réseket keresni, főleg nem a hazai könnyűzenei színtéren. Azokban a zenékben, amik nekünk tetszettek, mindig volt egy közös nevező, egyfajta hangulati tényező. Ez a hangulat a zenekar összes tagjának bejött, összefogta az egészet. Ezt próbáltuk kohéziós formába önteni és az elektronikus zene kereteit kicsit feszegetve egységesen megszólaltatni.
Pontosan milyen ez a hangulat?
Melankolikus, de boldog. Ha filmhez kéne hasonlítani, azt mondanám, talán olyan, mint egy Jiří Menzel film, ami ironikus, de megvan benne a kelet-európai búskomorság is. Az új lemez viszont egy kicsit különbözik ettől. Ezúttal jobban izgattak minket a pozitív, eufórikus hangulatok. Ezért, és persze a koncepció miatt lett a lemez címe Light Leaks. Meguntuk ezt a magunkba fordulós sötét tónust. Természetesen az is a miénk és szeretjük, de a közös hangulat most kicsit megváltozott. Ezt az is példázza, hogy a zenekar két tagja, Tibi és Bootsie is hozott egy-egy számot a lemezre, és mindkettő belepasszolt ebbe a „fényesebb” szemléletbe. Mindannyian éreztük a hangulati változást.
Öt év telt el az előző albumotok megjelenése óta. Mi történt veletek ez alatt a hosszú idő alatt?
Az előző album megjelenése után elkezdtünk a külföldi dolgainkra koncentrálni. Leszerződtünk egy német kiadóhoz, megjelent négy remix lemezünk, amelyre olyan külföldi producerek készítettek átiratokat, mint a Moonbootica vagy Terry Lee Brown Jr. Emellett vagy harminc nemzetközi válogatás lemezre kerültek fel a számaink. Közben azért itthon is játszottunk: koncerteztünk, színházi zenét meg filmzenét csináltunk, szóval sok projectben részt vettünk. Az album munkálatai így érdemben csak két évvel ezelőtt tudtak elkezdődni. Egyébként is, akkor jött el az az idő, amikor úgy éreztem, hogy van elég inspirációnk, és megértünk rá, hogy egy új albumot csináljunk. Amikor pedig nekikezdtünk, onnantól kezdve csak ezzel foglalkoztunk, nem vállaltunk el olyan munkákat, amik szétszabdalhatták volna az albumkészítés folyamatát.
Hogy kell elképzelni ezt a folyamatot? A dalok megszületésétől addig a pillanatig, míg az album a boltokba kerül?
Voltak vázlataim, a próbákon elindultunk egy-két alappal, játszogattunk és mindig felvettük a próbán készült vázlatokat. Most sokkal több időt töltöttünk azzal, hogy mindig meghallgattuk, ahova addig eljutottunk, hiszen több mint harminc dalunk volt. Közben alakultak az énekszólamok is. Az énekdallamokat általában én írom és énekelem fel otthon, erre ír Hutvágner Szofi szöveget, ami ennél az albumnál a koncepció miatt irányítottabb volt. Amúgy mi nem az a tipikus lírikus zenekar vagyunk, nálunk elsősorban a zeneiség és egy szám hatásmechanizmusa a lényeg.
A Light Leaks koncepciója az időutazás a gyerekkorba. Ezt az ötletet honnan szedtétek?
A lemezkészítés előtt pár évvel volt egy kissé kiégett időszakom, amikor nem nagyon lelkesedtem semmiért. Sokat utaztam, bolhapiacokra, nyugat-európai klubokba jártam, akartam valami intenzív élményt, ami kiránt ebből az egykedvűségből. Bakelitlemezeket, robotokat és képregényeket gyűjtöttem, ez pedig valahogy oda vezetett, hogy újra megtaláltam, mik is izgattak engem gyerekkoromban.
Ezek szerint a robotok?
Azok is, a science fiction világ, meg ez a kicsit álomszerű ábrándozás, ami nyilván minden gyereknél a mai napig jelen van, és nem is olyan különleges, csak én valahogy visszakerültem ebbe az időszakomba. Nagyon megtetszett a gyermekkor nosztalgiája, emellett mindig is szerettem volna egy sci-fi tematikájú lemezt. Végül az lett a science fiction, hogy milyen lenne, ha felnőttként átélhetnénk egy időutazást és bekerülnénk egy gyerek fantáziavilágába. Egy olyan világot próbáltunk felépíteni, hogy a hallgató újra átélhesse, hogy milyen volt gyereknek lenni.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
