Akaratuk ellenére is feltámaszthatják digitálisan az embereket

A digitális lábnyom is hagyaték?
A magunk mögött hagyott digitális adatok, például a nem megszüntetett, alvó fiókok automatizált funkciói (pl. a születésnapi emlékeztetők) végtelen bonyodalmakat és nagy fájdalmat okozhat szeretteinknek, különösen akkor, ha nem férnek hozzá jelszavainkhoz. Akadnak szolgáltatók, melyek a szerződési feltételekben kikötik, hogy a fiók és tartalma nem ruházható át, így a felhasználó igazolt halála után a fiók az összes adattal együtt törlődik. Miután azonban a szolgáltatónak be kell tartania a helyi törvényeket, a helyzet országtól függően eltérhet. Így a családtagok az elhunyt felhasználó – számukra személyes emléket képviselő – adataihoz akár a cég szabályai ellenére is hozzájuthatnak bírósági végzés birtokában.
A digitális örökül hagyás, vagyis a digitálisan rögzített személyes adatok átadásának legegyszerűbb útja a jelszavak megosztása azokkal, akikben megbízunk. Ennek legjobb módja a jelszókezelő használata, vagy egy biztonságos dokumentum, akár fizikailag lezárt elem, merevlemez, jelszóval védett felhőmeghajtó létrehozása, amely tartalmazza a lényeges adatokat.
Nem csak a technológiai cégek, hanem egyelőre többnyire a törvények sem tartalmaznak tehát kiforrott, egységes megoldásokat a problémára. Az olyan szabályok, mint például az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR) csak az élőkre vonatkoznak, a világ legtöbb országában pedig az elhunytak adatai nem védettek. A digitális tulajdon további sorsa, illetve az örökül hagyás ügye így sokszor bonyolultabb, mint az olyan fizikai vagyontárgyak esetében, mint például egy fénykép vagy egy CD. Mindemellett a felhasználók nagy többsége nincs tisztában a digitális eszközökre letöltött tartalmakra vonatkozó törvényekkel sem, például azzal, hogy ezekre többnyire csak licencet kapunk, amelynek érvénye halálunkkor megszűnik.


























