Túl a line-upon: Sziget és más fesztiválok a stadionturnék korában

A zeneiparban zajló változások ma már a számok alapján is félreérthetetlenek. Amíg a stadionturnék reneszánszukat élik, a fesztiválpiacon komoly szerkezeti átrendeződés és valós visszaesés tapasztalható. Ez a helyzet alapjaiban írja felül a szórakoztatóipar korábbi játékszabályait. Az L20 podcast évindító adásában Kádár Tamással, a Sziget főszervezőjével és Botond Szabolccsal, a Visual Europe Group vezérigazgatójával beszélgetett Juhász Bálint műsorvezető többek között arról, hogyan változik a fesztiválok szerepe a tökéletesre csiszolt arénakoncertek árnyékában, valamint hol a határ az öncélú látványtechnika és a valódi élményteremtés között.

Bár a Sziget jövőjét egy friss, tízéves megállapodás és a megújult tulajdonosi struktúra is garantálja, az elmúlt években számos hazai és közép-európai fesztivál megszűnt. A stabilitás tehát már kiváltságnak számít a piacon, a globális trendek pedig könyörtelenek.

„Az utóbbi pár év vonatkozásában sajnos beszélhetünk a piac szűküléséről. Ha összeadnánk az összes fesztivállátogató számát egy szezonban, az eredmény alacsonyabb lenne, mint a COVID előtti időszakban. Egyébként darabra is kevesebb fesztivál van” – érzékeltette a probléma súlyát Kádár Tamás, a Sziget főszervezője, hozzátéve, hogy a kihívás nem a fesztiválok egymás közötti versenyéből fakad, hanem a globális zeneipari környezet drasztikus változásából. A nagy előadók számára ma már jövedelmezőbb saját turnékra építeni – különösen az Egyesült Államokban, ahol a jegyárak az európai szint többszörösét is elérhetik –, így sokszor meg sem éri nekik átrepülni az óceánt.

Az adás vendégei szerint a fesztiválok sokáig elkényelmesedtek, és kizárólag a húzónevekre, azaz a headlinerekre építve próbálták eladni a jegyeket. Ez a stratégia azonban ma már nem működik. A nemzetközi élvonal – mint a Tomorrowland, a Glastonbury vagy az Ultra Miami – számára a kiemelkedést az jelenti, hogy komplex fesztiválélményt árulnak. Ez az a szint, ahova a Sziget is fel kíván zárkózni – nagy előnye, hogy nem a nulláról kell márkát építenie.

Ebben a paradigmaváltásban kulcsszerepe van a vizualitásnak és a jól használt technológiának is. Botond Szabolcs, a Visual Europe Group vezérigazgatója szerint azonban önmagában a látvány – legyen az drónshow vagy LED-fal – kevés.

„Ide sok kreativitás és nagyon jó ötletek kellenek. Nem attól lesz jó egy fesztivál, hogy ész nélkül telerakjuk például vetítésekkel, drónokkal vagy lámpákkal” – hangsúlyozta.

Ennek a gondolkodásmódnak volt mintapéldája a 2025-ös Szigeten debütáló Delta District, ahol hazai dizájnerek bevonásával, a fesztiválozó élményciklusát tudatosan végiggondolva alakítottak ki egy új közösségi teret. A visszajelzések igazolták a koncepciót: a látogatók a „wow-effektet” és az atmoszférát is értékelték.

A fesztiválok jövőjének másik tartópillére a szolgáltatások minőségi ugrása lehet. Míg a szélesebb közönséget a kiszámítható, minőségi alapszolgáltatásokkal, addig a fizetőképesebb réteget exkluzív, prémium megoldásokkal lehet megnyerni. Botond Szabolcs szerint a Sziget esetében ebben a felső szegmensben még jelentős a kiaknázatlan potenciál.

A Sziget új, tízéves szerződése tehát nemcsak biztonságot, hanem felelősséget is jelent egy olyan évtized küszöbén, amely alapjaiban rajzolhatja át az európai fesztiváltérképet. A rendezvény előtt álló legnagyobb feladat, hogy miközben visszatér saját gyökereihez – a szabadság és az összetartozás élményéhez –, hiteles választ adjon a stadionturnék kihívására is. Megtalálni azt az egyedi pluszt, amit sem egy arénakoncert, sem a legmodernebb technikai show nem tud helyettesíteni.