Trokán Nóra: "Az autó tökéletes hely a szereptanulásra!"

A filmforgatás is a vágyaid között szerepel?
Mostanában nem forog túl sok magyar film, de az nem kérdés, hogy minden színész szívesen forgatna, csak sajnos nem vagyunk túlzottan elkényeztetve. Egyébként én elég sokat forgattam a főiskola óta, noha nem nagy közönségfilmeket, de főiskolás vizsgafilmeket és rövidfilmeket. Ilyen munkáim elég gyakran vannak, és ez nagyon jó gyakorlat. Persze szuper lenne filmet forgatni. A filmrendezőknek sem könnyű, hiszen a színházi évad szeptembertől júniusig tart, egy filmforgatás pedig általában harminc napos munka. Ezért elég nehéz a színészekkel évad közben egyeztetni.

A klipforgatásba is belekóstoltál már, hiszen szerepeltél Brasch Bence Fogadj el így című videójában. Ez hogy jött?
Rendkívül egyszerű történet volt. Puskás Petivel együtt játszottunk a színházban, és egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem szerepelni Bence klipjében. Azt feleltem, hogy de, persze. Ennyi volt az egész.

Teoretikus kérdés, de ha bárkivel forgathatnál, kit választanál?
A rendezők közül Quentin Tarantinot, mert iszonyúan szeretem a filmjeit és az egész világot, amit teremt. Sorolhatnám a neveket a végtelenségig, de hiába mondok akárhány jó színészt, könnyen lehet, hogy a valóságban nem is lenne olyan mesés velük dolgozni. Mondjuk Jeremy Ironsról úgy gondolom, hogy jó partner lehet. Fantasztikus színész, ráadásul most elég sokáig forgatott Magyarországon, és mindenkitől azt hallottam, hogy nagyon kedves és igazi profi.

Nézni egyébként milyen filmeket szeretsz?
Nem tudnék kategóriákat mondani, mindent, ami jó. Az akciófilmeket nem annyira kedvelem, inkább azokat az alkotásokat szeretem, amikben érdekes és mély szerepek meg történetek vannak. Az amerikai akciófilmek mostanában amúgy is nagyon egy kaptafára készülnek, a vizuális effektek pedig engem nem igazán tudnak lekötni. Ha ezeket a filmeket nézem, úgy érzem, hogy minden pillanatban tudom, mi fog történni.

A fotózás is fontos szerepet játszik az életedben, túl vagy az első kiállításodon is. Mesélj erről kicsit!
A fotózás egyszerű szabadidős elfoglaltságnak indult, de azóta kinőtte magát a hobbi keretei közül, mert már dolgozom is mint fotós. Bár én soha nem nevezem magam fotósnak, úgy szoktam fogalmazni, hogy egy színésznő vagyok, aki fotózik. Volt már címlapom meg újságcikkekben megjelent fotóm, illetve én csináltam a Katona József Színház új portréállományát is, ez volt eddig a legnagyobb melóm. Úgy gondolom, hogy jól is sikerült. Elsősorban embereket, arcokat szeretek fényképezni, a tájképek nem különösebben érdekelnek, abszolút az embertéma vonz. Nem véletlen, hogy az első kiállításom tematikája is emberekkel kapcsolatos volt. A Nők címet kapta, Cseke Dorka barátnőmmel közösen állítottuk ki a fotóinkat, amelyek különböző női karaktereket ábrázoltak, és novemberben voltak láthatóak Budapesten, a Trafiqban.

Ha fotózol, akkor biztos a ruhák is érdekelnek. Hogyan viszonyulsz a divathoz?
Az az igazság, hogy nincs különösebb viszonyom a divathoz. Nem olyan ruhákba öltözködöm, amik a legutóbbi kifutótrendeket követik. Szeretem a kényelmes darabokat. Persze nagyon élvezem, mikor a fotózásokon vagy rendezvényeken felvehetem a különböző divattervezők gyönyörű ruháit, de egyébként azt az elvet vallom, hogy az a jó, ha valami egyszerű, de nagyszerű. Egyébként meg a ruhaboltok manapság eléggé meghatározzák, hogy mennyire követjük a divatot. Szinte nincsenek is olyan üzletek, amelyek készletei nem az aktuális trendeket követnék, így akaratlanul is terelgetik az embereket. Én amúgy a turkálókban is szoktam iszonyú jó cuccokat találni, és van néhány olyan divattervező is, akiknek szívesen hordom a munkáit. A USE estélyi ruhái például gyönyörűek, stílusában pedig talán a Nanushka áll hozzám legközelebb: az ruhái kényelmesek, de mégis nőiesek, jól néznek ki.

Így év vége felé közeledve, tudod már, hogy mik a terveid a következő évre?
Az év vége nekem mindig az évad végét jelenti, azaz a nyár elejét. El akarok menni egy hosszabb utazásra. Nyaralni voltam, de ezúttal szeretnék elmenni valahova nagyon messzire. Ezen kívül a párommal szoktunk kisfilmeket készíteni, most is befejeztünk egyet, amit ő rendezett, én meg az operatőr voltam. Nagy munka volt, de élveztem. Tavaly jelentkeztem filmrendező szakra, de kiestem az ötödik, utolsó fordulóban. Akkor el voltam keseredve, de az élet megmagyarázta, hogy egyelőre miért nem kellett még sikerülnie, és miért nem kell abbahagynom a színházat, hiszen a kettő együtt nem ment volna. Visszajelzésnek jó volt, de tudom, hogy most egyelőre ez a feladatom, és jó néhány munka lapul még a fiókban, amivel foglalkozni szeretnék.

Fotó: a Nagy Duettes kép forrása: TV2 Sajtószoba