Tibi atya brutálisan szidta a trappista sajtot, de vajon tényleg "tejipari hulladék"?

Itt kezdődik azonban az a történet, amely a mai kritikák jelentős részét táplálja

A tömegtermelés során számos gyártó az alacsony árra és a nagy volumenre helyezte a hangsúlyt. Emiatt különböző minőségű termékek kerültek forgalomba ugyanazon név alatt.

A fogyasztók egy része olyan sajtokkal találkozott, amelyek valóban gumis állagúak, túlságosan sósak vagy éppen jellegtelen ízűek voltak. Ez fokozatosan rontotta a trappista megítélését, különösen azok körében, akik közben megismerkedtek más európai sajtfajtákkal.

„A trappista nem sajt. A trappista egy szocializmusból itt maradt tejipari hulladék, amit valamiért még mindig >>nemzeti sajtként<< próbálnak eladni. Ez nem más mint tervgazdálkodás és az állami tejgazdaságok szörnyszülötte. Gumiállagú, íztelen, szomorú műanyag kerék, ami legfeljebb arra jó, hogy eszünkbe jusson, milyen mélyre süllyedt valaha a gasztronómiai igényünk. Piros fóliába hőpisztolyozott köpedelem. Nem étel, hanem egy történelmi trauma, ami mindig emlékeztet a megalkuvó kisember “jó lesz nekünk ez is” mentalitására. EGYETEK RENDES SAJTOT!!! Dicsértessék!” – írta Tibi atya, aki egy régebbi posztját vette elő.

Hozzátette, hogy addig fogja ezt megosztani, amíg aktuális marad. Természetesen a hozzászólók alaposan beindultak a bejegyzés alatt, ahogyan ez várható volt.

Fontos azonban különválasztani a trappista sajtot mint sajttípust és az egyes gyengébben sikerült termékeket. Attól ugyanis, hogy egy adott gyártó közepes minőségű trappistát készít, maga a sajttípus még nem válik rosszá. Ugyanolyan hibás lenne minden trappistát elítélni néhány rossz tapasztalat alapján, mint minden bort lehúzni azért, mert valaki egyszer ivott egy gyenge minőségű palackkal.

Igazat kell adni Tibi atyának, vagy tényleg dobjuk félre a trappistát? Egy utolsó lapozás után megpróbálunk igazságot adni azoknak is, akik imádják ezt a sajtfélét!