Tatár Csilla: Nem mások kedvéért fogytam vissza a szülés után - Interjú

A közkedvelt műsorvezető elárulta, hogyan változott meg a teste és a gondolkodása azután, hogy világra hozta első kisfiát, Milánt.

Fitbalance - A Magyar Sport Fesztiválja

A 2019-ben megújult Fitbalance-on a legnagyobb nevű trénerek gondoskodnak arról, hogy megmozgassák azokat, akik kilátogatnak a Magyar Sport Fesztiváljára, május 4-én a Papp László Sportarénába. A számos látványosság és szolgáltatás mellett rengeteg sportág kipróbálására nyílik lehetőségük a vendégeknek. Idén külön női, sportfashion és gasztro zónával is várják az érdeklődöket, itt a szakemberek tanácsadással segítenek a hozzájuk fordulóknak.

Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a www.fitbalance.hu oldalon tudsz!

Élet a képernyőn és azon túl

Tatár Csilla mindössze 13 éves volt, amikor 1996-ban a Duna Televízióban elszavalt egy verset. A fiatal lány rengeteget dolgozott azért, hogy a legnagyobb magyar televízióknál dolgozhasson, lassan 20 éve van a szakmában. 2002 óta dolgozik riporterként és szerkesztőként: 12 éven át a TV2 műsorvezetője volt, majd az MTVA-nál folytatta, ahol az Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti válogatóműsorának, A Dalnak lett a műsorvezetője. Idén lesz négy éve annak, hogy a 35 éves tévés életet adott első gyermekének, az anyaság pedig - állítja - nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is teljesen átformálta. A 2019-es Fitbalance előadójaként erről az új időszámításról mesél majd, melynek kapcsán a Femcafe.hu készített vele interjút.

Mennyire kap nagy hangsúlyt az életedben az egészséges életmód?

A felnőtt életemben abszolút központi szerepet tölt be. Az elmúlt 10 évben sokkal tudatosabban foglalkozom ezzel a témával. Jobban ismerem és figyelem a testemet, ami sokat változott, amióta anyuka lettem. A férjem és én is sokat sportolunk, a fiunk ezt látja, így valószínűleg az ő életének is fontos része lesz majd a sport. A gyerekek automatikusan utánozzák a felnőtteket, Milán is használja a sporteszközeimet és a Margitszigeten velem fut a rekortánpályán a maga szintjének megfelelően. A táplálkozásunkra is nagyon odafigyelek. Most lesz egy éve, hogy a születésnapomon eldöntöttem, hogy nem eszek több húst, csak tengeri herkentyűket. Lemondtam a felvágottakról és a stake-ről, ami nehéz volt, mert előtte nagyon sok húst ettem. Úgy érzem, hogy ezzel jó döntést hoztam, mert sokkal jobb a közérzetem azóta.

Ezt a hozzáállást otthonról hozod?

A szüleim is sportoltak, úszóoviba írattak be, de később balettoztam és teniszeztem is. Erre mindig odafigyeltek, hogy valamilyen mozgás legyen része a napjaimnak. Gyerekként változó lelkesedéssel vágtam bele ezekbe. Nem emlékszem arra, hogy annyira nagyon élveztem volna. A táncot viszont szerettem, de azt is csak rövid ideig. A szüleim nem nagyon engedték, hogy félbehagyjak dolgokat, ha valamibe belekezdtem, azt végig kellet csinálni. Sokat kísérletezgettem.

Ha mindig mozogtál valamit, gondolom sosem volt bajod a súlyoddal vagy a kinézeteddel.

Nyilván, mint minden tini én is átestem azon a korszakon, amikor teljesen mindegy, hány kiló az ember, mindig kövérnek látja magát. Ezért volt, hogy kevesebbet ettem, mint amit kívántam, de nem alakult ki testképzavarom és sosem éheztettem magam. Szerintem ezen a legtöbb 15-16 éves lány átesik, amikor a hormonok hatására egyik napról a másikra tud változni a külsőnk. A tinédzserkor emiatt számomra nem a legszebb időszaka volt az életemnek.

Mennyire nyomaszt közszereplőként a megfelelési kényszer? Érzel nyomást amiatt, hogy mindig tökéletesnek kell lenned?

A képernyős lét velejárója ez, mivel vizuális műfaj. Sokszor szokták ezt kérdezni tőlem, de bevallom, hiába vagyok 20 éve a pályán, ez engem sosem foglalkoztatott mélyebben. Sokkal inkább az érdekel, mire képes a testem, mintsem az, hogy néz ki. A szülésem óta ez még inkább így van. Mindig csinos szerettem volna lenni és odafigyeltem arra, hogy egészséges legyek és ne hízzak el, de sosem voltam egy tükörben nézegetős, centivel méretszkedős típus. Megfelelési kényszer már egyáltalán nincs bennem. Ennek legnagyobb bizonyítéka az volt, amikor A Dalt egy My body, my rules (Az én testem, az én szabályaim) feliratú pólóban vezettem. Volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy na most elég! Abban a pillanatban nemcsak magam miatt, hanem minden nőért ki akartam állni és a hangjuk akartam lenni. Akkoriban 3 hónapos volt Milán és még szoptattam. Mielőtt teherbe estem egy fehérnemű kampányban vettem részt, ahol megfelelő adottságokkal rendelkeztem és mindenhol úgy hivatkoztak rám, hogy a "csinos, szexis, gyönyörű műsorvezető". A terhességem alatt viszont egyáltalán nem érdekelt, hogy nézek ki, csak arra figyeltem, hogy a gyerekemnek nehogy valami baja legyen. Nem mertem hajat és körmöt festetni, csak azt ettem, amit megkívántam és ez általában szénhidrát volt szénhidráttal. 85 kilósan vonultam be a szülőszobára, de amikor kijöttem, egyetlen dolog lebegett a szemem előtt, hogy anyatejjel tudjam táplálni a gyerekemet. Emiatt nem is az volt a legfontosabb, hogy azonnal sportoljak és visszaszerezzem mielőbb a szülés előtti alakomat. Ugyanakkor képernyőre kerültem és onnantól mindenki azzal foglalkozott, hogy én hány kilót híztam és hogy nézek ki. Nem volt túl jó érzés az ilyen cikkeket olvasni, ezért meg akartam állítani ezt a folyamatot. Egyrészt, nem kell mindig és mindenkinek 50 kilósnak lennie. Másrészt, ha egy nőből édesanya lesz, az magánügy. Nem értettem, miért fontos az bárkinek, hogy hány kilót híztam a terhességem alatt. Baromi jól éreztem magamat a bőrömben, örültem a kisfiamnak és a családunknak, de ezek a támadások az elveim ellen mentek, ezért döntöttem úgy, hogy ezzel a ruhával üzenjek mindenkinek.

Hogyan szerezted vissza mégis a szülés utáni alakod?

Tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot. Szétment a csípőm, gigaméretűek lettek a melleim, mert szoptattam, olyan ételeket ettem emiatt, amiktől híztam és nem tudtam sportolni sem. Nem volt bennem kényszer, hogy le kell fogynom egy adott időre. Amikor már éreztem, hogy nem kell annyira óvatoskodnom, szépen és lassan beépítettem újra a mozgást az életembe. A szoptatás befejezése után a táplálkozásomon is változtattam, három hónapig diétáztam és visszafogytam, amit azóta is tartok.

A magányos vagy a közösségi sportban hiszel?

Világ életemben egy magányos sportoló voltam, úsztam és futottam. Sokáig azt gondoltam, hogy edzeni csak így lehet. De amikor elmentem egy futóklubba, rájöttem, hogy ez is milyen jó tud lenni. Egy teljesen más közeg volt. A barátaim nagy része médiában dolgozik és ebben az ismeretlen, változatos közösségben nagyon jól éreztem magam. Új ismeretségeket szerezhettem a sport által, így nagyon hiszek a sport közösségformáló erejében. Amikor a félmaratont futottam le, akkor is azt éreztem, hogy jobb érzés együtt, közösen futni, mert a mozgás összehozza az embereket. Emlékszem, volt egy lány, aki a 15. kilométernél észre vette, hogy egyre nehezebben megy a dolog, de lelassított és elkezdett velem futni és bíztatni. Átsegített a holtponton és nagyon jó érzés volt ezt megtapasztalni, mert az élet más területein sajnos ritkán van ilyen élménye az embernek. Az önzetlen segítség és az összefogás, egy irányba tartás nagyon jól gyakorolható a közösségi sport által.

Miért tartod hasznosnak a Fitbalance programsorozatot, amihez idén te is csatlakozol?

Fontosnak tartom, hogy a közszereplők népszerűsítsék az olyan kezdeményezéseket, amik a társadalom és az egyén hasznára is válhatnak. Az én arcomat is sok ember ismeri a médiából, sokakat meg tudok szólítani, így nem volt számomra kérdés, hogy csatalakozom-e a Fitbalance-hoz. Azt gondolom, minél többen teszünk ezért az ügyért, annál hatásosabb tud lenni. Jók ezek a találkozások azok számára is, akik már egészségtudatosan élik az életüket, hiszen ezen a találkozóponton mindenki tud valamit tanulni a másiktól, az újonnan ébredőknek pedig egy széles és kipróbált börze ez, aminek segítségével nagyobb sikerrel vághatnak bele az életmódváltásba.

Aki azt gondolná, hogy a gyönyörű exmodellnek sosem volt problémája a súlyával, az nagyon téved. A 2019-es, megújult Fitbalance egyik előadójaként saját tapasztalairól kérdeztük.

Leadfotó: Facebook/Tatár Csilla

Oldalak

Szólj hozzá Te is!