Kendőzetlenül vallott a százhalombattai rém: "Ha egyszer szabadulnék, a temetőbe vezetne az első utam"

"Volt rá példa, hogy izzadságtól csatakosan ébredtem. Az ember álmait biztosan a lelkiismerete irányítja. Sokat gondolkodtam azon, hogy miket tettem. Ha egyszer szabadulnék, a temetőbe vezetne az első utam, hogy a lányok sírján elhelyezzek egy-egy szál virágot. A börtönből viszont nincs értelme koszorút küldenem a nyughelyekre, hiszen az csupán annyit jelentene, hogy pénzt költöttem a lányok emlékére. A személyes megjelenés sokkal többet érne. Ha valakinek van lelkiismerete és bűnbánata, előbb-utóbb törekszik rá, hogy tegyen valami jót. Sírni nem szoktam, igaz, gyerekkoromban sem nagyon tettem. A könnyek nélküliség persze nem jelent semmit. Én inkább belül élem meg a fájdalmat" - mondta a férfi, akinek elmondása szerint valami félresiklott az életében.