Sokkoló kísérlet: egészséges embereket zártak elmegyógyintézetbe

Az „őrültség” bélyege

A hetvenes évek elején egy amerikai pszichológus, David Rosenhan, a Stanford Egyetem elismert professzora úgy döntött, hogy egy merész kísérlettel rávilágít a pszichiátriai diagnosztika hiányosságaira. Rosenhan nemcsak kutatóként volt ismert, hanem jogi és pszichológiai végzettséggel is rendelkezett, és kifejezetten foglalkoztatta a kérdés: vajon mennyire megbízhatóak az elmebetegségek diagnózisai?

A válasz érdekében Rosenhan hét társával – akik között volt pszichológus, orvos, tanár, háziasszony, festő és egy diák is – egy különleges kísérletbe fogott. A nyolc teljesen egészséges résztvevőnek az volt a feladata, hogy tizenkét különböző amerikai pszichiátriai intézetben jelentkezzenek felvételre, mindössze egyetlen színlelt tünettel: azt állították, hallanak hangokat, amelyek üresnek és kongónak írják le a világot.

Ez volt az egyetlen „kóros” jel, amit mutattak – minden másban hétköznapi, normális életet élő emberekként jelentek meg. A kórházba való bekerülés után pedig azonnal abbahagyták a tünet színlelését, és teljesen normálisan viselkedtek.

Ennek ellenére a kísérlet megdöbbentő eredményt hozott: mind a nyolc „álbeteget” felvették, és mindannyiukat súlyos pszichiátriai betegséggel diagnosztizálták. A legtöbben skizofréniás bélyeget kaptak, egy résztvevőt pedig bipoláris zavarral nyilvánítottak betegnek.

A bent töltött idő átlagosan 19 nap volt, de volt, akit 52 napig tartottak bent. Még akkor is, amikor a résztvevők következetesen normális viselkedést mutattak, a személyzet minden mozdulatukat a diagnózis „bizonyítékaként” értelmezte. Ironikus módon a valódi betegek közül többen is gyanakodtak arra, hogy az új társaik valójában teljesen egészségesek.

De vajon milyen hatása volt ennek a botrányos kísérletnek a pszichiátriára világszerte? A következő oldalon mutatjuk a részleteket!