Fogadjunk, hogy te sem tudod ennek az 5 régi magyar szónak a jelentését: vajon hányat ismersz fel közülük?

Íme, az 5 régi magyar szó jelentése

A csobolyó egy kisebb méretű, többnyire fából vagy bőrből készült kulacsot, ivóedényt jelentett, amit főként pásztorok, utazók és földeken dolgozó emberek vittek magukkal, hogy vizet, bort vagy más italt tároljanak benne. Az esztena a hegyvidéki pásztorkodás világából ismert kifejezés: olyan pásztorszállást vagy nyári juhásztanyát neveztek így, ahol a juhokat őrizték, megfejték, valamint sajtot és más tejtermékeket készítettek. A pacuha szó napjainkban is előfordul ugyan, de jóval ritkábban, mint korábban. Olyan embert jelöl, aki rendetlen, elhanyagolt külsejű, ruházata gyűrött vagy piszkos, és nem fordít kellő figyelmet a megjelenésére. Az ispiláng egy apró mécsest vagy olajjal működő kis lámpást jelentett, amelyet elsősorban ott használtak, ahol nem állt rendelkezésre erősebb fényforrás. Egyetlen pislákoló lángja elegendő volt ahhoz, hogy sötétedés után némi világosságot biztosítson a házban vagy a műhelyben.

A saroglya a régi szekerek fontos alkatrésze volt: ez volt a jármű hátsó, többnyire levehető része, amely megakadályozta, hogy a rakomány lecsússzon szállítás közben. Ha hosszabb vagy terjedelmesebb rakományt vittek, a saroglyát gyakran eltávolították, hogy könnyebb legyen fel- és lerakodni. Ezek a szavak ma már ritkán hangzanak el, mégis emlékeztetnek arra, milyen gazdag volt elődeink szókincse, és mennyire szorosan kapcsolódott a nyelv a mindennapi élethez, a munkához és a hagyományokhoz. Bár a legtöbbjük kikopott a köznyelvből, megismerésük segít közelebb kerülni a magyar nyelv múltjához és ahhoz a világhoz, amelyben ezek a kifejezések még természetesnek számítottak.

Leadfotó: 123rf